A lelkigyakorlat témája az istenképiség volt, ami meghatározza egész életünket, s e kép tisztogatásának lehetősége, amely elementárisan fontos mindenki számára. És különösen fontos azoknak, akiknek hivatásszerűen feladata, hogy másokat Krisztushoz vezessenek – így a katekétáknak és a lelkipásztoroknak. Hiszen – ahogy Renátó atya fogalmazott – ez az istenkép árad át a katekétán és a papon is a körülötte levőkre, minden gesztusában, minden rezdülésében, és ez az, amivel igazán elvégzi – vagy elvéti – nagy feladatát, és csak másodsorban a tanítással, oktatással. Ezért fontos, hogy egy életen át tisztogassuk ezt a képet – hangzott el.
A katekéták sok kérdésre kerestek választ: Miért fontos az istenkép? Mi az egyáltalán? Mennyire lehet „hiteles” vagy „helyes”? Milyen istenképek vannak? Hogyan befolyásolja a pasztorális munkát? Az értelmünk és az érzelmünk milyen képet fest bennünk Istenről? Miért nincs e kettő mindig összhangban? Hogyan tudunk ezen dolgozni? A Szentháromság személyeiről milyen képek élnek bennünk? Mennyire fedhetik ezek a tiszta valóságot? Az Atyaistennek milyen különleges szerepe van? Hogyan befolyásolhatnak minket a szülői minták? Hogyan adódik át az istenkép? A kérdésekre meghökkentően alázatos, mély és tiszta válaszokat fogalmaztak meg a lelkigyakorlat résztvevők, akik vasárnap szentmisével zárták az együttlétet.
A teljes beszámoló a lelkigyakorlatról IDE kattintva olvasható.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Orosz Beáta
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria