Közös otthon – Bemutatjuk az óbudai szaléziak közösségi házát

A szomszédban lévő kápolna azonban folyamatosan működhetett, a rendszerváltás után pedig apránként az udvar és az épületek is visszakerültek a rend tulajdonába. Felépült a fiúkollégium, és a tartományfőnökség is ebben a tömbben kapott helyet.

Havasi József SDB tartományfőnök atya elkötelezett munkájának gyümölcseként újraindult a szalézi jelenlét és a szalézi szolgálat a fiatalok felé. Újraindult az oratórium is, mely Don Bosco nevelésének a színtere, valamint kialakult az animátorok közössége, akik önkéntesen segítik a szaléziak munkáját a gyerekek között. Lassan megérett az idő egy komolyabb fejlesztésre. A szalézi rend támogatást kapott épületeinek megújítására, így sikerült lebontani a régi építményt, hogy a helyére felépítsék a Don Bosco Oratórium és Közösségi Házat, mely gyermek- és ifjúsági programok mellett akár céges tréningekre, vagy kulturális programokra (kiállításokra, konferenciákra) is alkalmas terekkel rendelkezik. 2018 nyarán kezdődött el az építkezés a Finta Építész Stúdió tervei szerint. Négy évvel később, 2022 márciusában adták át a házat, melyet ma egy háromfős stáb működtet: Jani Áron SDB, Rácz Zsuzsanna Enikő SC és Márialigeti Krisztina.

„Keddtől péntekig fél öttől hétig van oratórium a gyerekek számára – mondja Jani Áron testvér. –

Az oratórium szorosan kapcsolódik a szaléziak küldetéséhez: azokkal a fiatalokkal foglalkozunk, akik a leginkább rászorulnak. De ne csak az anyagi értelemben vett rászorulókra gondoljunk itt!

Olyanok is jönnek hozzánk, akik érzelmileg szenvednek szükséget. A közelünkben működő két anyaotthonban élő gyermekek például az állandó résztvevők közé tartoznak. Az oratóriumokban minden gyereket szívesen látunk. Amikor megérkeznek, először rollereznek vagy görkorcsolyáznak, csocsóznak vagy fociznak egyet. Ezután következik a közös tanulás. A középiskolásoktól a nagyszülőkig sok önkéntesünk van, akik időt és energiát szánnak a gyerekekkel való foglalkozásra. Azoknak is nagyon hálásak vagyunk, akik más módon segítik a munkánkat. Vannak, akik imahátteret biztosítanak: havonta kihúzzák egy-egy gyerek nevét, akiért imádkoznak. Mások anyagilag támogatnak bennünket. Havonta megünnepeljük a szülinaposokat, amihez  a templomközösség tagjai tortával járulnak hozzá.”

Az animátorok olyan középiskolások vagy egyetemisták, akik rendszeresen segítenek a gyerekekkel való foglalkozásban, de a ház mellett lakó szalézi kollégisták közül is sokan vállalják a korrepetálást heti egy órában. Minden segítőre egy-két gyerek jut: gyakorolnak velük, vagy segítenek nekik a házi feladat megoldásában.

Nemcsak az a célunk, hogy a gyerekek gyarapodjanak a tudásban, hanem az is, hogy megszerettessük velük a tanulást, hogy megerősítsük őket abban az érzésben, hogy nincsenek magukra hagyva

– mondja Áron testvér. – Fontos, hogy itt azt az érzelmi biztonságot élhessék át, azt a szeretetteljes, odafigyelő és támogató légkört, amit otthon esetleg nem tapasztalnak meg.” A tanulás után még van lehetőség kézműves foglalkozásra vagy egyéb fejlesztésekre. Minden estét asztalközösséggel, vacsorával zárnak, amit a Don Bosco édesanyjáról elnevezett Margit mama bárban közösen fogyasztanak el, és amelynek az elején egy ima és rövid gondolat is elhangzik a lélek táplálására.

A szalézi munkatársak – a szalézi család egy ága, tulajdonképpen a világban élő szaléziak – szintén igyekeznek besegíteni az oratóriumban és az egyéb programokban. Enikő 2015. május 23-án köteleződött el ígérettétellel e mellett az életforma mellett. Elmondja, hogy maga Don Bosco hozta létre ezt az életformát, mert azt látta, hogy sok ember szeretne úgy élni, mint a szerzetesek, csakhogy az életállapota, a kora, a lehetőségei nem teszik  lehetővé ezt a számára. 

Ebbe a szalézi ágba bárki beletartozhat, aki hivatásának érzi, hogy úgy éljen, mint egy szalézi, akinek fontosak a gyerekek, a fiatalok, és a saját életszentségét szeretné a szolgálatukon keresztül elérni.

Don Bosco korában a szaléziak tanították a gyerekeket, írták a tankönyveket, foglalkoztak a sajtóval. Érdekességkén említem, hogy az első szalézi munkatársak egyházmegyés papok voltak. Amikor jóváhagyták ezt az ágat, még maga IX. Piusz pápa is jelentkezett szalézi munkatársnak.” Egyébként három év múlva ünneplik majd megalapításuk százötvenedik évfordulóját.

A munkatársak sokféle feladatot láthatnak el életállapotuk és a körülményeik függvényében. A szerzetesek szétszóratása idején például ők rejtegették és menekítették meg az ereklyéket, a kelyheket. „Néhányan egyedülállók vagyunk: azt az időt, amit egy családanya a családjára fordít, mi ide szánjuk. Olyan helyen is működnek munkatársak, ahol nincs a közelben szerzetesi ház – ők élesztőként vannak jelen a közegükben. Egy-egy oratóriumot szalézi munkatársak vezetnek. Itt, az óbudai házban szerencsére sokan vagyunk, és közösségünk főleg fiatalokból áll. Vidéken több az idősebb munkatárs. Egyre vonzóbb ez a hivatás, sokan szeretnének elköteleződni.”

Enikő az intézmény szakmai vezetője. A gazdasági, a pénzügyi, a logisztikai, az üzemeltetési feladatokon túl a marketingért és a kommunikációért is ő a felelős. „Egyre inkább Margit mamának érzem magam: ő is ott volt mindenhol, segített, amiben csak kellett. Amióta itt dolgozom, megtízszereződött az ötleteim száma, egyre több inspirációt kapok föntről. Az oratórium mindig elsőbbséget élvez más programokkal szemben, de a házzal nagy lehetőséget kaptunk az evangelizációra is. Rengetegen látogatják a programjainkat, vagy bérelnek helyiséget kisebb-nagyobb közösségi események alkalmából. Van sportszobánk is, mert fontosnak tartom, hogy közösségileg, együtt sportoljunk. Ez a közösségi ház sokféle közös együttlétnek ad teret. A csoportok már a magukénak érzik, szeretnek ide járni. Vannak, akik zsúrt tartanak a gyereknek, de volt már itt halotti tor is.

A nem hívők is érzik, hogy be van imádkozva a ház, jó itt lenni.”

Rengeteg gyerek- ifjúsági és családos programot szerveznek az itteni önkéntesekkel, animátorokkal. Ilyen például a nyári oratórium (napközis tábor három héten át), az adventi koszorúkészítés, mikulás ünnepség vagy a csocsóbajnokság, vagy a nagy sikerű hangszersimogató. A tizennyolc év fölötti fiatalok havonta összegyűlnek az úgynevezett „Bögre” esten, melyen kvízt és társasjátékokat játszanak, táncolnak, teázgatnak, beszélgetnek. A felnőtt korosztály számára indított előadás-sorozat, a „Piros fotel” keretében izgalmas témákat érintenek az előadók: Papp Miklós atya  legutóbb  a karácsonyi ikonról beszélt, de hallhattak előadást Egyház és szexualitás címmel, máskor pedig gyermekvédelmi témában. A Ház egy másik előadás-sorozatának elnevezése, a Filótea Szalézi Szent Ferenc híres művéről kapta a nevét. Ebben a sorozatban a hitünket megerősítő előadások a meghatározók. Legutóbb például Fábry Kornél püspök atyáéra került sor az Eucharisztiáról.

A százötven fő befogadására alkalmas konferenciaterem háromszor volt lakodalom helyszíne, sőt, az egyik esetben maga a házasságkötés is itt zajlott. Az egyik zeneiskola itt tartotta év végi zárókoncertjét, ahol a kórus mellett a táncosok is megmutathatták tudásukat. A nagyteremben rendeztek már színi előadásokat (például Boldog Sándor Istvánról), illetve szakmai konferenciákat, de a Világ Igaza kitüntetést is itt adták át.

„Ha valaki egyszer járt már nálunk, az jó eséllyel újból visszatér – mondja Enikő. – A ház  kis- és a nagytermével, udvari játszóterével, sportpályájával kitűnően alkalmas táborok szervezésére. A Péter Pál iskola művésztanárnője által tartott alkotótábor például óriási sikert aratott a gyerekek és szüleik között, az itt született alkotások díszítik az egyik csoportszoba falát. Emellett a közösségi ház lelkinapok helyszínéül is szolgál. A kápolnaközösségi rendszeres lelkinapokon kívül iskolai osztályok is szerveznek ilyeneket, hiszen a ház jó légkört biztosít az elmélyülésre. Sőt, a szalézi atyákkal előzetesen egyeztetve, még szentmisére, gyónásra is van lehetőség helyben.

Márialigeti Krisztina Enikő jobb keze, akivel megosztják egymás közt a feladatokat. Ő intézi a kapcsolattartást, a karbantartást, az üzemeltetést, a logisztikát, és bizonyos programoknak is ő a felelőse. Az ötgyermekes édesanya 2022 szeptemberétől dolgozik a házban. Enikővel együtt mutatják be az impozáns épület különböző termeit, és a bennük zajló közösségi életet.

A helyiséget szalézi boldogokról, szentekről, tisztelt személyekről neveztek el, például Ceferino Namuncuráról, akit az első boldog szaléziként tartunk számon Dél-Amerikában. Lovag Lonkay Antalról is kapott nevet egy terem: az első magyar szalézi munkatársak egyikeként még személyesen ismerhette Don Boscót, akinek a Szalézi Értesítő itthoni megismertetésében elévülhetetlen érdemei vannak. Betekintünk a kicsiknek szóló hárfás relaxációs foglalkozásba és az óvodásoknak szóló fejlesztésbe, melyet a közösségbe tartozó egyik fejlesztő pedagógus anyuka tart. A baba-mama szoba névadója Boldog Laura Vicuna, Jani Áron testvér irodája pedig Boldog Sándor Istvánról kapta a nevét.

Az első emeleti folyosóról lépünk ki a Havasi Józsefről elnevezett aulába, mely az udvarról és a Kiscelli utca felől is megközelíthető. Innen lifttel jutunk fel a Magone Mihály-sportszobához, ahol éppen fiatalok tornáznak.

Az ajtóra tűzött terembeosztásból látjuk, hogy tartanak itt aerobikot, női tornát, gerinctréninget, Kerekerdő néven felnőtt- és gyermek táncot (de például a Pannonica Táncegyüttes felnőtt néptánc csoportja itt szokott próbálni), táncos tornát nőknek, az idősebbeknek pedig ellazító, koncentrációt fejlesztő foglalkozást. A „maminbaba” hordozókendős tornán a picik ringanak az anyukájukra kötve, amit mindenki nagyon élvez. Hétvégenként a szenior örömtáncon viszont inkább az idősebb generáció tagjai vesznek részt, akik lelkesen táncolnak a régi slágerekre. A tornaszoba egyik falán van egy tükör. Enikő azonnal belevág ennek a történetébe, mert az szinte jel volt a számára. „Jöttek egyszer felmérni a tornatermet. Az egyik férfiről kiderült, hogy az a Gyuri volt, aki hat évig járt hozzánk pirinyóként egy nagycsaládból. Éppen ő volt az, aki hozta a tükröt. Hallottam, ahogy mesélte a munkatársának, hogy gyerekkorában mennyire sokat adott neki az oratórium.”

A tornaszoba közelében található a Szalézi Ifjúsági Mozgalom irodája. Kicsit arrébb van az öltöző. A közösségi szoba Szent Artemide Zatti betegápolóról kapta a nevét, akit nemrég avattak szentté. Mindenhova biciklivel járt, hogy ha ismerősökkel találkozna, azonnal le tudjon pattanni a kerékpárjáról egy kis beszélgetés erejéig. Ezt a közösségi szobát nem szokták kiadni, mert ez az óbudai szalézi közösség kiscsoportjainak, hittanóráinak, házas közösségeinek szolgál a helyszínéül.

A négyemeletes, de hatszintes, liftes épület felsőbb emeletén van olyan szoba, amely kisebb agapék megtartására is alkalmas, mivel található benn egy kis konyhapult. Ez  a hangulatos klubszoba egy hatalmas teraszra nyílik, amely nyáron olyan, mint egy oázis, ahol jó időben még grillezni is lehet itt. A termek technikai felszereltsége egyébként igen alkalmas a szakmai tréningek megtartására.

Visszaérünk közben a konferenciaterembe, amelynek kétharmadát épp egy rovarkiállítás foglalja el, a terem többi részén pedig terráriumokat látunk, bennük a legkülönfélébb állatokkal.

A Havasi József-aula földszintjéről közelíthető meg az oratórium, ahol az asztaloknál a nagyobbak foglalkoznak a kisebbekkel, a teremből nyíló konyhában pedig épp hideg vacsorát készítenek a gyerekeknek. „1846 őszétől Margit mama folyamatosan együtt volt  a gyerekkel az oratóriumban, ezért adtuk a Margit mama bár nevet – világosít fel Enikő. – Vacsora előtt éneket tanulnak, és beszélgetnek egy adott témáról, most például a szőlőmunkásokról szóló példázatról. A konyhában minden szépen fel van címkézve, hogy a „külsősök” megtaláljanak mindent, ami csak kell egy fogadáshoz. Az oratórium fala eltolható az aula felé, így egy még nagyobb tér áll a rendelkezésükre. Sok családi rendezvényt tartanak itt, akár hatvanfős keresztelőt is.” Nagyon finom Di Bosco kávét lehet készíteni az oratóriumban, melynek alapanyaga a „Voltnövendék” hálózaton keresztül érkezik egyenesen Dél-Amerikából. Az aula egyik sarkában van egy vitrines szekrény, egy „könyvmegálló”, ahová hozni-vinni lehet a könyveket. Mellette, egy másik displaypolcon a Don Bosco Kiadó kiadványai sorakoznak.

Az óbudai közösségi ház nemcsak a templom közösségének, a gyerekeknek, a fiataloknak, a rászorulóknak szeretne segíteni, hanem mindenki másnak is, aki közösségre vágyik, aki lelkiekben kíván gazdagodni, és közös otthonra lelni itt, a házban.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. január 14-i számában jelent meg.