Közös szakmai napot tartottak oktatási intézményvezetőknek és iskolalelkészeknek Vácon

Az első alkalommal megszervezett egyházmegyei találkozó célja az iskolákban, óvodákban felmerülő problémák és kihívások átbeszélése, valamint a jó gyakorlatok megosztása volt.

Marton Zsolt váci megyéspüspök köszöntőjével vette kezdetét a szakmai nap. A főpásztor az egység fontosságáról beszélt. „Az a közös álmunk, hogy evangéliumi közösségek egységévé tegyük az egyházmegyét, és ennek nagyon fontos kovásza az iskola.

Mi nem pusztán fenntartók szeretnénk lenni, hanem az evangélium hirdetői, és szeretettel átitatni az iskoláinkat.

Kérjük Isten áldását az egyházközség, az iskola és a különböző közösségek együttműködésére!”

Ezt követően Paszternák Tamás pasztorális helynök, valamint Puskás Balázs, a Váci Egyházmegyei EKIF-főigazgatója fogalmazták meg gondolataikat az iskolalelkészséggel kapcsolatban. „Régóta gyakoroljuk ezt a műfajt, több mint 30 éve indult el az első iskolánk, és sok fantasztikus együttműködést, virágzó iskolát látunk – kezdte a pasztorális helynök. – Aztán növekedtünk, egyre több intézményünk lett, és egyre több gyermeket érint már a munkánk. Van az a pont, amikor eljön az evangéliumi rendszerezés szükségessége. Szeretnénk, hogy a Lélek által egyre jobban megértsük, mi a közös feladatunk az iskolákban.”

Puskás Balázs háláját fejezte ki minden jelenlévő felé, azért, hogy érzik a szakmai találkozó és az együttműködés fontosságát. A főigazgató az iskolalelkészek felelősségéről és jogköréről beszélt. „Az iskolalelkész őrzi a katolikus szellemiséget, a hit tisztaságát. Pásztorként van jelen, tehát az iskolai közösség tagjai úgy számíthatnak rá, mint aki Istenhez vezeti és meghallgatja őket. Ő szeretettel fordul feléjük, koordinál és együtműködik az igazgatóval.”

Az egyházmegye munkatársainak víziója, hogy az iskolákhoz tartozó családok otthonra találjanak a helyi egyházi közösségekben, ezért is fontos megtalálni az együttműködés módjait, ami azonban nem mindig könnyű. „Valójában két »birodalom« találkozásáról van szó; az egyik az oktatásé, a másik a plébániáé. És az igazgató és az iskolalelkész is ahhoz van szokva, hogy a maga birodalmában ő a vezér, ezért aztán a közös munka módjait meg kell találni, hogy az jó legyen a gyerekeknek és a családoknak is.”

Az iskolalelkészek idén augusztusban kapták meg a kinevezésüket. A szolgálat természetesen már korábban is létezett, de az 2024/25-ös tanévtől valósult meg Marton Zsolt püspök kérésére, hogy a Váci Egyházmegyei EKIF és a Pasztorális Helynökség munkatársai egy közös dokumentumban fogalmazzák meg, melyek az iskolalelkészi szolgálat keretei, mit vár tőlük a püspök, milyen feladatuk és jogkörük van. „Pozitív visszajelzések érkeztek ennek kapcsán; az iskolalelkészeket is megerősítette munkájukban, az igazgatók pedig végre tudják, mit kérhetnek a papoktól” – összegezte a dokumentum lényegét az EKIF egyik munkatársa.

Marton Zsolt püspök kérése volt továbbá, hogy minden oktatási intézményben jöjjön létre pasztorális munkaközösség, melynek vezetője, a pasztorális összekötő közvetítsen a plébánia, az iskolalelkész és az igazgató között, illetve segítse az iskola hitéletének összefogását. „Az esetek többségében jól működik az igazgató és az iskolalelkész közötti kapcsolat. Az igazgatók nagyon is látják a közös munka fontosságát, és mivel ők vannak közvetlenül kapcsolatban a gyerekekkel és a pedagógusokkal, a felelősséget is érzik” – mondta a megyéspüspök.

A bevezetés után kiscsoportos munka következett. Iskolalelkészek és intézményvezetők vegyes csoportokban fogalmazhatták meg kérdéseiket, dilemmáikat, amelyekre kerekasztal-beszélgetés keretében a vezetőségtől kaptak választ.

Több mint 20 kérdés merült fel, többek között arra vonatkozóan, hogyan lehet a családokat bevonni az iskolán kívüli plébániai programokba, mikor érezheti azt az intézmény vezetősége, hogy missziós tevékenységük sikeres, illetve mit lehet tenni a „valláskárosultság” megelőzésére.

„Nagyon súlyos a kérdés – kezdte meg válaszát az utóbbi kérdésre Csáki Tibor, az EKIF hitéleti referense –, mert sok egyházi intézményben tapasztaljuk, hogy mire a diákok befejezik tanulmányaikat, elveszítik a hitüket. Ha nem az élő vízből adunk, az megbetegít.

Egy pedagógusnak, igazgatónak és iskolalelkésznek pásztornak kell lennie, aki az élő vízhez vezeti a rábízottakat. Újra hitelessé kell válnunk, csak ezt lehet tenni a gyógyulás érdekében.

Amikor nincs személyesség, és csak elvárás van, az megbetegít” – Marton Zsolt püspök egyetértett ezzel a gondolattal, hozzátéve, hogy nem szabad „versenyistállót” csinálni az egyházmegye intézményeiből, mert akkor a hitelesség oltárán áldozzuk fel magunkat.

A diákok, családok evangelizációja kapcsán Paszternák Tamás pasztorális helynök a folyamatos megújulásra helyezte a hangsúlyt. „Nincsenek bevált receptek, hanem a Szentlélekben kell átgondolnunk, mit kell itt, helyben, a mai nap tennünk. Amit tegnap tettünk, az lehet, hogy ma már semmit sem ér, és lehet, hogy amit ma teszünk, azt holnapra elfelejthetjük. Épp ezért szükséges, hogy az iskolalelkész ne egymaga végezze a feladatát, hanem párbeszédben az intézményvezetővel, és együtt vizsgálják meg folyamatosan, hol vannak, merre tartanak, min kéne változtatni.”

Jelenlét, érdeklődés, katekézis, hitben élés – ezeket a kulcsszavakat emelte ki Csáki Tibor és Puskás Balázs a családok evangelizációja kapcsán. Úgy gondolják,

nem lehet megspórolni azt, hogy az iskolalelkészek és igazgatók jelen legyenek a családok életében, érdeklődjenek felőlük

– ez az első lépés afelé, hogy nyitottá és befogadóvá tegyék őket.

Érkezett olyan kérdés is, hogy mennyire lehet kötelezni a családokat a hitéletbe való bekapcsolódásra. Ezzel kapcsolatban Marton Zsolt püspök hangsúlyozta: nem kötelezni kell, hanem bevonzani. „Olyan külső motivációs eszközöket kell használni, hogy idővel belső motivációvá váljon a hit gyakorlása. Vannak olyan esetek, ahol pedagógiai okokból valóban kötelezni kell, ilyen például az elsőáldozásra való felkészítés, hiszen nem lehet akkor elsőáldozó egy gyermek, ha nem szoktatjuk a szentmisén való részvételre. De egyébként nem hajthatjuk be az embereket ostorral a templomba – csak az ellenkezőjét fogjuk elérni. És világossá kell tennünk, ha valami kötelező, az értük van. A keretek megteremtése – ez az iskola lehetősége és kötelessége.”

Puskás Balázs főigazgató hozzátette: olykor irreális elvárásaink vannak a katolikus iskolákkal szemben, mert azt gondoljuk, ha már valaki oda beiratkozott, az biztosan gyakorló keresztény, aki minden héten a templomban fog ülni. „Ez nem feltétlen’ van így, és nem is biztos, hogy ez a cél. Viszont

lehet az iskola a misszió helye, ahol a hit alapjait megkapják a gyerekek, ahol megmutatjuk nekik, hogy Isten a szeretet.”

A vezetők beszéltek továbbá arról is, hol vannak a gyakorlatban az iskolalelkészi és intézményvezetői munka határai, és mit lehet tenni abban az esetben, ha a település plébánosa nem nyitott arra, hogy együttműködjön az iskolával és az intézményvezetővel.

Az intézményvezetők és iskolalelkészek első közös szakmai napjának várhatóan már a közeljövőben lesz folytatása.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír