Közvetítők – Martos Levente Balázs püspök és Radetzky András a Katolikus Rádióról

– Szoktak rádiót hallgatni?

Martos Levente Balázs püspök (a továbbiakban: M. L. B.): Leginkább autózás közben vagy pihenésképpen hallgatok rádiót. Amióta közelebb került hozzám a Katolikus Rádió, azóta többet hallgatom, már csak azért is, mert a kollégák nagyon örülnek, ha valamilyen visszajelzést kapnak tőlem a műsorokkal kapcsolatban. De napközben is újra meg újra követem az adást, elsősorban az applikáción keresztül. Persze más rádiókat is szoktam hallgatni, időnként nemzetközi adókat is megpróbálok befogni. A rádiót olyan, ismeretszerzésre alkalmas eszköznek tartom, ami akár munka közben is használható.

Radetzky András (a továbbiakban: R. A.): Én is egy vagyok a hétmillió hallgatóból, aki ma rendszeresen rádiózik Magyarországon. Tehát

minden előzetes híresztelés ellenére, a rádió él és virul. Még akkor is, ha egy matuzsálemi korú kommunikációs eszközről beszélünk, hiszen az újságok után ez a második legöregebb tömegkommunikációs forma.

– Miben magyar ez a rádió? És mitől lesz egy műsorszolgáltató katolikus?

M. L. B.: A mi rádiónknak van egy nagyon erős kulturális jellege. Mindennap egy sor olyan műsorral találkozhatnak a hallgatók, melyek a magyar kultúra fontos és értékes oldalát mutatják be. Irodalmi, zenei jellegű műsorainkban ugyanis nagy hangsúlyt kap mindaz, ami magyar. Kortárs kulturális szereplőket szólaltatunk meg, olyan eseményeket – mint például a versmaraton – követünk, melyek szintén a hazai művészetet hozzák közelebb az emberekhez. Nálunk hallható – immár húsz esztendeje – a Kossuth rádióban elindult magyar nyelvművelő műsor is. Van egy erős értékőrző és -közvetítő szerepe a rádiónknak. Ugyanakkor nagyon szeretnénk, ha ez a kultúraközvetítés is az evangélium szolgáltában állna.

R. A.:

Magyar a Katolikus Rádió, mert mindenről szól, ami egy magyar embert érdekel vagy érint. Annyiban pedig mindenképpen katolikus, ahogyan ezekről a dolgokról beszélünk.

Hiszen annak tükröznie kell azt, amit az Egyházunk gondol a világról. A Katolikus Egyháznak mindenről van mondanivalója, ami az embereket érinti, legyen szó akár a gazdaságról, a kultúráról, az irodalomról, a művészetről, a közéletről vagy a politikáról. Mi hisszük, hogy mindez fontos, ezért közvetítenünk kell. Meg kell győznünk az embereket arról, hogy érdemes hinni, érdemes követni az Egyházat ezekben a kérdésekben.

– Lehetséges-e rádióműsorokkal eljuttatni az emberekhez a keresztény üzenetet?

R. A.: Melyik médium lenne alkalmasabb erre a rádiónál? Hiszen ez az emberi hangra épít. A hang mindig belülről jön, képes arra, hogy a lehető legjobban visszatükrözze a lelkünket. Ezért van, hogy mind a mai napig a rádió, a podcast vagy más auditív tartalom alkalmas erre a leginkább. A rádió van a legszorosabb érzelmi kapcsolatban az emberekkel. Amikor a rádióban megszólal valaki, annak az embernek a hangjából vissza lehet fejteni azt, amit érez, gondol, azt, hogy mennyire őszinte vagy nem.

M. L. B.: Szerintem a rádió abszolút alkalmas erre. A hit iránt érdeklődők, a keresők is szeretnének hiteles információkhoz jutni, hiteles embereket megismerni. Ez pedig a rádión keresztül nagyon is lehetséges. A műsorstruktúránk szerint reggelente szentmisét közvetítünk, reggel, napközben és este Úrangyala- vagy rózsafüzér-imádságra hívjuk hallgatóinkat.

Az embereket még ma is a közösen vagy értük végzett imádság – amivel mi Istenhez fordulunk – szólítja meg a legjobban.

De második helyen nyilván azok a műsorok is evangelizálnak, amelyek által a hit tartalmát, az Egyház eseményeit lehet megismerni és követni.

– A nagymamám, az édesanyám is sokat hallgatta a rádiót, leginkább főzés közben. A feleségem viszont mostanában már váltott, és egy streamingszolgáltató kínálatából válogat. Hogyan lehet alkalmazkodni a megváltozott igényekhez?

R. A.: A rádió száz éve része az emberek mindennapjainak. Olyannyira, hogy egészen a digitalizáció megjelenéséig más médium a nyomába sem ért. Ma, ha megkérdezünk valakit, talán azt válaszolja, hogy nem hallgat rádiót, ám hallgat valamilyen streaminget vagy podcastet. De van-e jelentősége annak, hogyan nevezzük? Amiről beszélünk, az pontosan ugyanaz. Mi most egy olyan stúdióban ülünk, amit házon belül podcaststúdiónak hívunk. Korábban ez volt a kettes stúdió, amit az elmúlt másfél évben jelentősen átalakítottunk. Kamerák kerültek ide, világító- és egyéb, ehhez szükséges berendezések. S bár láthatóvá tettük, hogyan készül a felvétel, mégis azt mondhatjuk, hogy alapvetően ugyanaz történik itt ma is.

Az embereknek vannak olyan alapvető szükségleteik, amelyeket különböző típusú médiafogyasztással fognak kielégíteni. Tájékozódni szeretnének, információkra van szükségük, szórakozni vágynak. A rádió nagyon jól meg tudja találni azokat a formákat és tartalmakat, amelyek kombináltan képesek kielégíteni ezeket a szükségleteket. Ezért vagyok optimista, szerintem a rádió örök életű lesz. Lehet, hogy nem így fogják hívni a fiatalok, de a rádiósok ismerik ezt a szakmát, tudják, hogyan kell tartalmakat hangzó formában előállítani, miként kell egy üzenetet közvetíteni. Nekünk most azt kell tennünk, hogy lépést tartunk ezzel a mély mediatizációval, ami körülöttünk zajlik. 

– Martos Levente Balázs püspökhöz intézve a kérdést, Ön már egy éve a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatója. Milyen benyomások alakultak ki Önben e szolgálattal kapcsolatban?

M. L. B.: Először az volt a feladatom, hogy átlássam, mi minden történik itt, és megismerjem a kollégákat. Közben pedig rá kellett döbbennem, milyen óriási technikai háttér szükséges ahhoz, hogy ez a rádió az ország nagy részében meg tudjon szólalni, látnom kellett, hogy mire van szükség egy helyszíni közvetítéshez, vagy mi történik, amikor egy villám belecsap egy adótoronyba. Azzal is tisztába kellett jönnöm, hogy milyen óriási költségvonzata van ennek a szolgálatnak.

Hatalmas öröm számomra, hogy megismerkedhettem a szerkesztőkkel, azokkal, akik a műsorokat létrehozzák. Ez egy erős közösség, amit szeretnék táplálni és még jobbá tenni. Azt szeretném, ha lenne alkalmuk és kedvük arra, hogy még többet találkozzanak egymással. Az a benyomásom, hogy a covid-járvány sok helyütt, és talán itt is megtépázta ezt a lendületet, és ezt jó lenne újra megtalálni. Az a műhelymunka, amiben ez a csapat erős, csak akkor tud élni és virágozni, ha ez az összetartozás megélhető, megtapasztalható lesz újra meg újra, és lehetőséget ad a közös tervezésre, teret ad a közös álmodásnak is. Én ebben igyekszem segíteni, gyakran csak kérdésekkel vagy ötletekkel.

Nemcsak technikailag kell folyamatosan frissülni, hanem abban a világlátásban, a világgal való kapcsolattartásban is, ami egy rádióban sokféleképpen meg tud jelenni.

Emellett a frissesség mellett én el tudnék képzelni egy kicsivel több vallási tartalmat is a rádió életében. Több közvetlen hittartalmat, tanúságtételt is közvetíthet a Magyar Katolikus Rádió.

– Hogyan tud válaszolni a rádió a kor kihívásaira, mit terveznek a jövőben?

R. A.: Nemrég megújult a műsorstruktúránk. Egy kicsit talán kötetlenebb, közvetlenebb lett a műsorközlés vagy maguk a tartalmak. Az is fontos, hogy húsvétvasárnap indítjuk a huszonötödik földfelszíni adóállomásunkat, Kecskeméten, aminek azért örülünk, mert az Alföld eddig valahogy kimaradt az ellátott területek közül. S bár a digitalizáció egyre nagyobb teret nyer, nekünk kétoldalú stratégiát kell folytatnunk, amellett, hogy próbálunk behatolni ebbe a digitális térbe, a hagyományos rádiózást is fejlesztenünk szükséges. Hiszen ez még legalább tizenöt évig itt lesz velünk. Éppen ezért az elkövetkezendő egy-két évben szeretnénk állomásokat indítani az Alföldön.

M. L. B.: A Magyar Katolikus Egyházon belül is számos kommunikációs központ jelent meg. Én azt szeretném, ha az elérhetőség szélesítésével együtt visszafelé is irányulna valami, vagyis ha az emberek életének eseményei hatnának a rádióra is. Mi adjuk a műsort, de ez csak akkor működhet jól, ha befogadóak vagyunk. Nagy előrelépés lenne, ha a Magyar Katolikus Egyháznak sikerülne egy olyan platformot megteremtenie, ahol ezt a sokféleséget közös nevezők mentén tudnánk megjeleníteni. A mai katolikus médiagyártóknak fel kell zárkózniuk ahhoz, hogy egyfelől ismerjék Isten jó hírét, másfelől pedig azt a világot is, amelyben ez a jó hír rejtetten és sokféle módon jelen van.

R. A.:

Mi abban hiszünk, hogy a kommunikáció hozza létre az emberi közösségeket.

A rádió, mint tömegkommunikációs médium, óriási erővel bír, hihetetlen erős kötőanyag. A Katolikus Rádió azt szeretné, hogy elsősorban a katolikus közösségünket erősítsük. Mint a cement, ami apró, különálló kis kavicsokból létrehoz egy teljesen új közeget, egy teljesen új minőségű anyagot, ami tömény, és egyben van, és többé nem szétválasztható.

– Nagyböjtben vagyunk. Lelkipásztorként milyen üzenete lenne olvasóinknak?

M. L. B.: Valószínűleg nagyon kevesen figyeltek fel arra, amikor Jézus nagypénteken végigment az úton a Golgota felé. A tanítványok kis csoportja talán távolról követte, de a többi ember nem foglalkozott vele. Egyáltalán nem vették észre, ki halad el mellettük. Nagyböjtben különösen fontos, hogy mi igenis észrevegyük Jézust. A különféle platformok, a sokféle médiafelület egy hatalmas terülj, terülj asztalkámhoz hasonlít. Sok mindent felkínálnak, s mindezekből nekünk nagyon tudatosan kell kiválogatnunk azt, ami közelebb visz Istenhez és az emberekhez. Abban pedig, amit végül odaengedünk magunkhoz, keressük a mélységet. Sok jó eszközünk van arra, hogy hozzáférhessünk akár Jézus korához, akár az egyháztörténelem fontos eseményeihez vagy értékes kulturális kincsekhez. S ha okosan élünk ezekkel, akkor nagyböjtben is komoly impulzusokat kaphatunk ahhoz, hogy közelebb jussunk a titokhoz.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2026. március 8-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.