Krisztus a halált nem miattunk, hanem értünk vállalta – Nagypénteki szertartások egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban végezte a nagypénteki szertartást Csordás Gábor pasztorális helynökkel, plébánossal, Németh István püspöki titkárral, Juhos Imre atyával, az egyházközség akolitusaival és ministránsaival.

Palánki Ferenc megyéspüspök homíliájában arra a kérdésre irányította a figyelmet, amelyet Jézus már az utolsó vacsorán is feltett tanítványainak: „Megértettétek-e, hogy mit tettem értetek?” A főpásztor hangsúlyozta: nagypénteken ez a kérdés mindannyiunkhoz szól, amikor a keresztre tekintünk.

Rámutatott, hogy Krisztus kereszthalálát nem „miattunk”, hanem „értünk” vállalta. Ez a különbség feltárja Isten szeretetének mélységét: nem vádló, hanem megmentő szeretetről van szó.

A főpásztor hangsúlyozta Isten irgalmának titkát, amely nagypénteken különösen is megmutatkozik. Krisztus vére – Ábel vérével ellentétben – nem bosszúért, hanem irgalomért kiált. Jézus, az Örök Főpap, együtt érez az emberrel, hiszen mindenben osztozott a szenvedésben, kivéve a bűnt.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

* * *

Egri Főegyházmegye

Nagypénteken az egri bazilikában tartott szertartás kezdetén, a csendes bevonulást követően Ternyák Csaba érsek az asszisztenciával együtt az önátadás jelenként leborulva imádkozott az oltár előtt.

Ternyák Csaba érsek tanításában kiemelte: Krisztus áldozatában maga Isten áldozza fel magát az emberért. Míg más vallásokban mindig az ember ajánl fel áldozatot az istenségnek, a kereszténységben maga Krisztus szünteti meg egyszer s mindenkorra ezt a véres és kegyetlen gyakorlatot. Krisztus keresztáldozatának vértelen megújítása a szentmisében a vallástörténet legfontosabb eseménye. Vége a véres és kegyetlen áldozatoknak.

Ha így tekintünk Krisztus áldozatára, akkor nagyszerű üzenetet tudunk kiolvasni belőle korunk embere számára – hangsúlyozta az érsek. – Azt kiáltja a mai világnak, hogy semmiféle erőszaknak vagy háborúnak nincs létjogosultsága.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Többszázan vettek részt Egerben nagypénteken a városi keresztúton. Az imádság végén Ternyák Csaba érsek mondott áldást.

A keresztútról bővebben ITT olvashatnak.

Szöveg és fotó: Federics Róbert

Forrás: Egri Főegyházmegye

* * *

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

A Szent István-bazilikában Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa vezette a szertartást április 3-án. Kovács Zoltán plébános-helyettes Jézus főpapságáról tanított.

Kovács Zoltán plébános-helyettes homíliájában azt kérte, szemléljük nagypéntek eseményét új nézőpontból: amellett, hogy látjuk Krisztus fájdalmas elhagyatottságát, riadalmát, haláltusáját, és az Atyával való kapcsolatát, közelítsünk másként is: Jézus az Örök Főpap, aki hidat képez Isten és ember között.

Mint főpap, Krisztus tökéletesen betölti a papi hivatást: nemcsak bemutatja az áldozatot, hanem maga válik áldozattá. A Zsidókhoz írt levél (Zsid 4,14-16;5,7-9) tanítása szerint olyan főpap, aki együtt tud érezni az ember gyengeségeivel, mert mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve.

Áldozata ezért nem csupán a Fiú engedelmes együttműködése az Atyával, nem csupán emberi testének nagylelkű és készséges föláldozása, hanem papi szívvel bemutatott áldozat.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szerző: Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Fotó: Merényi Zita

*

A nagypénteki szertartást Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök vezette az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban.

Martos Levente Balázs homíliájának középpontjában Krisztus engedelmessége állt: az az engedelmesség, amellyel Jézus értünk vállalta a halált, mégpedig a kereszthalált.

Krisztus engedelmessége nem pusztán erőfeszítés vagy erkölcsi teljesítmény. Nem egyszerűen egy hősies vállalás, hanem a Fiú legbensőbb szeretetegysége az Atyával: az a teljes nyitottság, amelyben mindent tőle kap, és mindent neki ad vissza.

Hozzátette: Isten azért magasztalta fel Krisztust, mert általa akart gyógyulást adni az egész világnak, annak szinte kimondhatatlan fájdalmára. Krisztus fölemeltetése ezért a remény jele: mint a pusztában fölemelt rézkígyó, úgy áll előttünk ő is, hogy aki a halál, a fájdalom, a bűn mérgétől sebzetten él, nála gyógyulást remélhessen.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Mudrák Attila

Forrás: Zsuffa Tünde/Eszteregom-Budapesti Főegyházmegye

* * *

Győri Egyházmegye

Nagypénteken Jézus Krisztus kínszenvedésére és kereszthalálára emlékezve Veres András megyéspüspök keresztutat vezetett Győr belvárosában.

A keresztútról képes beszámoló ITT érhető el.

A győri Nagyboldogasszony-székesegyházban Veres András püspök vezette a nagypénteki szertartást.

Próbáljuk meg egy kicsit az elítélt Jézus szemével nézni a keresztet! – kérte elmélkedésében Veres András püspök.

Tudjuk, abban az időben a kereszt bitófa volt, a bűn büntetésének fája. Hogy lehet ezt ártatlanként elfogadni? Tudjuk a Szentírásból, hogy maga Jézus is a végtelenségig megrendült a kereszt előtt, a Getszemáni kertben vérrel verejtékezett halálfélelmében: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!” (Mt 26,42).

Néha látunk embereket óriási keresztekkel, ilyenkor feltesszük a kérdést: hogyan képes ez az ember mindezt hordozni? Ha az ártatlanul elítélt Jézus szempontjából tekintünk saját keresztjeinkre, megpróbáltatásainkra, könnyebben el tudjuk fogadni azokat.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Ábrahám Kitti

Forrás: Győri Egyházmegye

* * *

Hajdúdorogi Főegyházmegye

Debrecenben, az Attila téri görögkatolikus főszékesegyházban nagypénteken a sírbatételi vecsernyét Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezette. Az ünnepi prédikációt ifj. Papp András debreceni segédlelkész mondta.

Nagypénteken tanúi vagyunk Jézus tragédiájának. Szembesülünk fájdalmával, szenvedésével. De nagypéntek a mi döntéseinkről is szól. Arról, hogy ott vagyunk-e mellette – mondta ifj. Papp András.

A vecsernye kezdetén a templom közepén még csak egy szépen feldíszített asztalt látunk, ami később Jézus sírjává válik. Ha rátekintünk, magát az Istent látjuk. S ha szeretettel tekintünk a körülöttünk lévőkre, nemcsak embereket látunk, ha felfedezzük bennük Isten arcát.

Krisztus vére jel mindannyiunk számára. Arra hívja fel a figyelmünket, hogy az életet válasszuk. Húsvétkor ez a vér ajándékká válik: elhozza nekünk az élet diadalát. „Most még sírva és szomorúan megyünk a sírhoz, de majd megláthatjuk benne az eljövendő dicsőséget, az élet győzelmét” – zárta beszédét a szónok.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szerző: Tóthné Espán Margaréta

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

* * *

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Bábel Balázs érsek vezette a nagypénteki szertartást a kalocsai főszékesegyházban.

A főpásztor beszédét az útszéli keresztekre előszeretettel írt idézettel kezdte, miszerint: „Óh, ti mindnyájan, akik az úton jártok, tekintsetek ide és lássátok, van e olyan fájdalom, mint az én fájdalmam.” Az idézet Jeremiás prófétától származik, aki Jeruzsálem pusztulásakor érzett fájdalmát fogalmazta meg. Ez a prófécia még inkább igaz Jézus szenvedésére.

Krisztus szenvedése ma a háborúk fájdalmaiban folytatódik. Jézus az örökkön élő áldozat. Hogyan lehet ez? Amikor az ember olyan büszke az okosságára, nem tudja megoldani a háború és béke kérdését.

Jézus keresztfán elmondott hét szava, melyet a keresztények sokszorosan átelmélkedtek, erőt és segítséget ad.

Jézus szavait az Atyához fordulás keretezi. Az első: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek”. Az áldozat imádkozik a hóhérért. Az ellenségszeretet Jézusnál teljes. Az ember azonban nehezen tud megbocsátani, tanulni kell.

„Beteljesedett!” Minden beteljesedett. Beteljesedett a bűn, hiszen a gyilkolás a bűn summája, de beteljesedett az Ószövetség, a Törvény, sőt a mi megváltásunk is. Mi emberek torzók vagyunk, hiszen érezzük, hogy valami hiányzik. Érezzük, hogy két ember lakozik bennünk, akik vagyunk és akik lehetnénk. A hiányunkat az Isten tudja jóvá tenni. Jézus nem torz munkát végzett.

Végül az Atyához fordul újra: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet”. Jézus az egész megváltás művét Atyja kezébe helyezi. Ezzel is tanít. A Gondviselésbe vetett hit azt jelenti, hogy az Atya kezébe tesszük le a sorsunkat. Nem lesz mindig jó életünk, de lesz erőnk ahhoz, hogy hűségben megmaradjunk. Eljön az az idő, amikor földi utunk végéhez ér. Készülni kell a találkozásra, hogy ezzel a lelkülettel tudjunk elindulni felé. Krisztus halála a nagy biztosíték, hogy aki Isten kezébe helyezi életét, az célba érjen.

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

* * *

Kaposvári Egyházmegye

Április 3-án a kaposvári Kálvárián jártak keresztutat Varga László megyéspüspök vezetésével. Az imádságról ITT érhető el képgaléria.

Nagypénteken, Jézus Krisztus kínszenvedésének, kereszthalálának és sírba tételének napján Varga László megyéspüspök vezetett liturgiát a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban.

Nagycsütörtökön Jézus önmagát teljesen odaajándékozó szeretetét szemléltük az Eucharisztiában. Ma pedig az engedelmes szeretetet ünnepeljük – kezdte szentbeszédét a megyéspüspök. – Jézus engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. S ezért Isten felmagasztalta őt. Példát adott az önmagát teljesen odaajándékozó szeretetre, a szolgáló, lábmosó szeretetre és példát adott a halálig tartó engedelmes szeretetre is.

Az engedelmesség a Szentírásban nem katonai fogalom. Nem azt jelenti, hogy parancs, értettem, megteszem, amit az Atya mondott. Az engedelmesség Jézus életében egy önkéntes, szabad cselekedet. Önként, szabadon, szeretetből a végsőkig függővé teszi magát a mennyei Atyától. Ez az engedelmes szeretet az eledele. Nem akar függetlenül élni, csak függni a mennyei Atyától.

Aki Istentől teszi függővé magát, azt Isten nem kirabolja a kapcsolataiból, hanem új módon ajándékozza a kapcsolatainak. A szeretetnek egy egészen új módján. Ne féljetek engedelmeskedni és függővé tenni az életeteket a legnagyobb szeretettől, a mennyei Atya szeretetétől! Erre adott példát Jézus életében és a halálában is. Ezért Isten felmagasztalta őt. S akik rá mernek lépni erre az útra, őket is felmagasztalja az Isten. A saját dicsőségében fogja részesíteni. Szentté teszi őket, teljessé teszi az életüket a szeretetben – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Kling Márk

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

* * *

Miskolci Egyházmegye

Április 3-án a miskolci székesegyházban Orosz Atanáz megyéspüspök vezetésével emlékeztek meg Krisztus kínszenvedéséről és haláláról.

A sírbatételi nagyvecsernyén mondott homíliában a püspök arról elmélkedett, hogy a keresztre fölfeszített, szenvedő Jézus hozzánk is szól.

Vajon mit mondana személyesen nekünk a megváltó Jézus? Talán újra azt, hogy „szomjazom”, vagyis, hogy az eddig tapasztaltnál több szeretetet, buzgóságot és imádást várna el tőlünk?

Vagy némelyikünknek ma is azt mondja: „Íme, a te Anyád”. Hogy gondoskodjunk mi is szüleinkről, a ránk bízott idősekről – vagy, hogy egyszerűen tekintsünk fel az ő és mindnyájunk Édesanyjára, közbenjáró Máriánkra?

Vagy mit mondhat annak, aki elbizonytalanodott a mindennapi dolgában? „Íme, te fiad!” Hogy többet törődjünk a gyerekkel? Vagy, hogy többször forduljunk egyenest hozzá, Isten egyszülött Fiához?

Ha pedig nehezedre esik megbocsátani egy becsmérlő mondatot vagy egy súlyosabb személyes sértést, halld meg a keresztről ezt a gyógyító mondatot: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” – hangzott el a homíliában

A vecsernyén hallott evangéliumi szakasz azzal zárul, hogy a keresztfán meghalt Jézus testét Arimateai József eltemeti. Ennek emlékére a vecsernye végén a püspök vállára vette Krisztus testét ábrázoló leplet, a plascsenyicát. A körmenet után a templom középén álló jelképes sírba helyezte, mely előtt a hívek is főhajtással, leborulva tisztelegtek.

A szertartáson elhangozott teljes homília a IDE KATTINTVA olvasható.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

* * *

Nyíregyházi Egyházmegye

A nagypénteki szertartást Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök vezette Szent Miklós-székesegyházban. Szabó Tamás parókus prédikációjában arra hívott mindenkit: engedjük, hogy Krisztus megfogja a kezünket a magány, a rossz érzések és az elrontott kapcsolatok sötétjében is.

Jézus világosan megmondta Pilátusnak: király vagyok. Csak Pilátus és azok, akik a világi hatalmat és erőt keresik, nem hallják meg őt – fogalmazott Szabó Tamás. – Hiszen ő maga mondta: „Hálát adok neked, Uram, mert kinyilatkoztattad a kicsinyeknek, és eltitkoltad a nagyok elől”. Mi pedig tudjuk, hogy király volt. Bár királysága különleges és furcsa: királyi köntöse egy kötény volt, amelyet magára kötött, és tanítványai elé térdelt, hogy megmossa a lábukat.

A sírbatételi vecsernyén nem egy barlangba vagy egyszerű sírba helyeztük el, hanem trónra – királyi trónra. A templom közepére, a legszebb helyre állítottunk trónt, mert tudjuk, hogy ez a Király sokkal több annál, mint aminek látszik. A liturgiánkban, amelyet ma végigimádkoztunk, nemcsak Pilátus ítéletén szörnyülködtünk, nemcsak Arimateai Józseffel és Nikodémussal temettük el Krisztus testét, hanem már énekeltük az ő győzelmi énekeit is.

Mert alászállt a poklokra, halállal legyőzte a halált; fényt vitt oda, ahol sötétség van, reményt oda, ahol reménytelenség, és szeretetet oda, ahol szeretetlenség. Ez egy különleges győzelmi bevonulás lett, amelyet nekünk, embereknek egyszer s mindenkorra megmutatott. Íme, az ember, aki érettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért a mennyből alászállott!

Bővebb beszámoló és a teljes homília ITT olvasható.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

* * *

Pannonhalmi Főapátság

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja. Ezen a napon Jézus elítélésre, szenvedésére, halálára és temetésére emlékezünk. Az idei liturgián Jurinka Szilveszter OSB hirdetett igét a pannonhalmi Szent Márton-bazilikában.

Nem egy távoli történetre emlékezünk ilyenkor. Inkább egy olyan valóságba lépünk bele, amely nagyon is közel áll hozzánk – mondta Jurinka Szilveszter. – Egy olyan tapasztalatba, amelyben ott van a fájdalom, a kérdés, a bizonytalanság – és mégis valami mélyebb, csendes jelenlét is.

Nagypéntek nem siet. Nem kínál gyors válaszokat, és nem old fel azonnal mindent. Inkább arra hív, hogy ne forduljunk el attól, ami nehéz, hanem próbáljunk meg egy kicsit benne maradni. Nem erőből, nem kényszerből, hanem úgy, ahogyan a természet is teszi: csendben, türelemmel, a maga idejében.

Nagypéntek erre tanít bennünket. Amikor veszteség ér, amikor bizonytalanságban élünk, amikor nem látjuk az utat – akkor ne csak a kiutat keressük, hanem próbáljunk meg jelen lenni úgy, hogy közben nem zárjuk ki Istent.

Mert a kereszt titka az, hogy Isten nem kívülről nézi a szenvedést. Nem távolról figyel. Belép. Átéli. Velünk együtt hordozza. Ez azt jelenti, hogy a fájdalmunk soha nem teljesen magányos – még akkor sem, ha annak érezzük. És valahol itt, mélyen, megszületik a remény.

Jézus utolsó szavai ezt a bizalmat hordozzák: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Ez nem vereség, hanem a legmélyebb ráhagyatkozás. Egy olyan pillanatban hangzik el, amikor minden összeomlani látszik – és mégis, ebben a törékenységben születik meg a legerősebb hit.

Talán nekünk sem kell többet tennünk. Nem kell mindent megértenünk. Nem kell mindenre választ találnunk. Elég, ha nem zárjuk be a szívünket. Elég, ha oda tudjuk tenni Isten elé azt, ami bennünk van – akár félelem, akár fájdalom, akár bizonytalanság.

A teljes homília ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

* * *

Pécsi Egyházmegye

Felföldi László megyéspüspök az idei nagyhéten is folytatta a püspökké kinevezését követően elkezdett misszióját: azokban az egyházközségekben vezetett szertartásokat, ahol egyébként nincs alkalma erre.

Virágvasárnap Pécs-Málomban, nagycsütörtökön Alsószentmártonban mutatott be szentmisét, nagypénteken a Szigetvári plébániához tartozó 730 fős népességű Szentlászló több mint 200 éves Szent László-templomában vezette a szertartást.

Az egyházi év legmegrázóbb liturgiája Jézus szenvedéstörténetére, a szenvedésre, a halálra irányítja a figyelmet – kezdte szentbeszédét a püspök, majd hozzátette, a Jézus keresztútjának stációi megszólítanak és életünk valóságára mutatnak rá, megjelenik bennük személyes életünk, személyes szenvedéstörténetünk.

Minden ember olyan életúton halad, amin senki más nem járt, ezért mindenkinek más a keresztje, a szenvedéstörténete, de más a szeretettörténete is – mutatott rá a főpásztor. – Életünk öröme és békéje saját sorsunkban van elrejtve, ha elfutunk előle azzal, hogy ledobjuk a keresztünket, bizonyosan nehezebbet veszünk később magunkra.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

* * *

Székesfehérvári Egyházmegye

Székesfehérváron a hagyományos városi nagypénteki keresztutat minden évben a Palotai úti Kálváriánál tartják. A Székesfehérvári Egyházmegye püspöke vezetésével a hívek közösen emlékeznek meg Jézus szenvedéséről és haláláról az esti szertartás előtt.

A keresztútról szóló beszámoló ITT olvasható.

A Szent István király székesegyházban a nagypénteki szertartáson Spányi Antal püspök beszédében azt hangsúlyozta, Jézus értünk, a bűneikért hozott keresztáldozata felfoghatatlan valóság, mégis megsejthetjük benne Isten örök szeretetét.

A próféták régtől megjövendölték Jézus szenvedését, s mégis mindenkit megdöbbentett, amikor beteljesedett. A tanúknak rá kellett döbbenniük, hogy mindennek mi az értelme, és mindez mit jelent a számunkra. Az Isten öröktől elhatározta, hogy az embert megmenti, hogy a bűnből megszabadítja bármilyen nagy is az ember váltságdíja. Egyszülött Fiát adta oda értünk, aki bűnt nem ismert, hogy magára véve bűneinket, megszabadítson bennünket, leoldja rólunk a bűn bilincseit és szabaddá tegyen minket.

A főpásztor arra szólított fel, amikor látjuk Krisztus keresztjét otthonainkban, utak mentén, gondolkozzunk el azon, hogy mindez értünk történt. „Ekkor értjük meg a bűn súlyát, valóságát, ekkor sejtjük meg a fölfoghatatlant, a megérthetetlent, Isten örök szeretetét.

És ekkor látjuk meg azt a jövőt, amit az Isten számunkra készített. A jövőt, amelyben élhetünk bűn nélkül, amely elvezet bennünket magához Istenhez. A jövőt, amelyben megtaláljuk helyünket Isten örök valóságában és az ő örök szeretetének részesei lehetünk.”

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Kovács Kornél és Kovács Marcell

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

* * *

Szombathelyi Egyházmegye

A nagypénteki szertartást Feketes Szabolcs Benedek püspök vezette a szombathelyi székesegyházban.

Szentbeszédében arról szólt, nagypéntek csöndje különös tükör számunkra. Nemcsak a Mester szenvedését, hanem magunkat is látjuk benne, és észre kell vennünk gyávaságainkat. Ez a nap nem engedi, hogy kívülállók maradjunk. Személyesen részt kell vennünk a passióban. Hol állunk? Van egy férfi, egy édesanya, Mária, Mária Magdolna és Mária, ők a leghűségesebbek. Van egy nagy tömeg, akik részt vesznek a passióban, és van egy harmadik csoport, melynek tagjai nincsenek ott, valahogy megpróbálnak kimaradni. Vagy amikor a kockázat megjelenik, eltűnnek.

Amikor ki kell állnom a keresztény hitem mellett, hol vagyok? Hol a helyem a passióban? Gyávaságunk, cserbenhagyásunk azonban nem tudja megakadályozni Isten szeretetét. Ha elfordulunk az Istentől gyávaságból, ő akkor is felénk fordul, ez egy hatalmas örömhír. Nagypéntek nemcsak a bukás, hanem a remény napja is. Isten nem hagy el, amikor félelemből elhagyjuk őt. Őszinte mondatokra van szükség. Uram, voltam már gyáva, hagytalak már magadra, de most itt vagyok.

Nagypéntek csendje nem csak ránk pirít, leleplez, hanem meghív arra, hogy ne a félelem, a gyávaság legyen az utolsó szó bennünk. 2026 nagypéntekén merjük bátor döntést hozni!

Fekete Szabolcs Benedek szentbeszéde ITT visszahallgatható.

Nagypénteken este, a hagyományoknak megfelelően kereszutat jártak a szombathelyiek Székely János megyéspüspök és Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök vezetésével.

Az erről szóló képes beszámoló IDE KATTINTVA érhető el.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

* * *

Váci Egyházmegye

A nagypénteki szertartást Marton Zsolt megyéspüspök vezette a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban. Az asszisztenciát a Váci Egyházmegye szeminaristái biztosították.

Marton Zsolt püspök szentbeszédében arról beszélt, hogy Jézus Isten szenvedő szolgája volt, akit rablógyilkosok között feszítettek keresztre és gazdagok mellé temettek. Mégis Jézus, az Örök Főpap, aki bemutatja életáldozatát a kereszt oltárán, Pilátus előtt állva nem mentegette magát, hallgatásával is tanúságot téve az evangéliumról.

Krisztus keresztjében benne van a mienk is, értelmet adva a szenvedésnek, megpróbáltatásnak. Öleljük át az értünk szenvedő Krisztust! – buzdított a püspök.

A szertartáson közreműködött a Váci Székesegyház kórusa Varga László karnagy vezényletével.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

* * *

Veszprémi Főegyházmegye

A Szent Mihály-főszékesegyházban Udvardy György érsek vezetésével tartották meg az Úr szenvedésének és halálának liturgiáját.

Az érsek homíliája a kereszt titkát tette személyessé: nem csupán egy történelmi eseményről van szó, hanem arról, hogy Krisztus „az én történetemet” vállalta magára. Az ember kérdéseire – vajon közel jön-e hozzá az Isten, meghallja-e a kicsinyek hangját – nagypéntek adja meg a választ: Isten nem maradt távol, hanem egészen közel jött, egészen a szenvedésig és a halálig.

A kereszt nem pusztán a szenvedés jele, hanem a szeretet legmélyebb kinyilatkoztatása. Jézus halálában nem méricskél, nem tart vissza semmit, hanem teljesen odaadja önmagát. Ebben a szeretetben ismeri fel az ember saját méltóságát is: azt, hogy Isten számára végtelenül értékes.

Az áldozást követően a Szent György-kápolnában a főpásztor megnyitotta a szentsírt. A különleges, barokk szentsír a jeruzsálemi sír másaként készült.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Kiemelt fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír