Krisztus a jövőnk! – Szent Benedekre emlékeztek Pannonhalmán

A Szent Márton-bazilikában a bencés rend alapító atyjának ünnepén, március 21-én az oblátusközösség, az egyházközség, a Bencés Diákszövetség képviselői, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanárai és diákjai, valamint a főapátság támogatói, munkatársai, illetve a Szent Benedek-iskolák vezetői emlékeztek meg a szerzetesközösséggel együtt Szent Benedekről. Az oltáron hagyományos módon elhelyezték a rendalapító apátságban őrzött ereklyéjét.

Martos Levente Balázs szentbeszédében elsőként azt járta körül: az olvasmányban megidézett Ábrahám történetében vajon mit is jelenthetett, hogy az Úr megáldja, nagy nevet ad neki, és ő maga is áldássá lesz. Az ókorban gyakran használt kifejezés volt az „úgy áldjon meg az Isten, ahogyan Ábrahámot megáldotta”, azaz áldás mondására használták fel nevét. A püspök kifejtette, egy gyermeknél jó esetben rádöbbenünk arra, mekkora áldás, és azt mondjuk, hogy milyen jó, hogy ő van. Ha pedig valakiben megtapasztaljuk azt, hogy jó, hogy ő van nekünk, akkor áldássá lett. „Befogadta valakinek az áldását. Befogadta valakinek a szeretetét, átvette valakitől az élet erejét és szépségét. Áldássá lett.”

A szentleckében a filippieknek írt levélről szólva úgy fogalmazott, hogy Szent Pál életszabályokat hagyott ránk. Örömre biztat és ígéretet ad: „Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban” (Fil 4,7). A figyelmünket pedig az igazságosra, a szépre, a kedvesre irányítja. „Szent Pál szigorú volt, aki olykor nagyon keményen viselkedett környezetével, de mégis úgy emlékeztek vissza rá, mint aki atyja lett a keresztényeknek. Annak ellenére, hogy ő nem keresztelt sokakat, a lényét tudta odaadni. A hitével tudott életet adni.”

Az evangéliumi szakasz kapcsán – amelyben Jézus az Atya színe előtt könyörög tanítványaiért és követőiért – Martos Levente Balázs arra hívta fel a figyelmet, hogy az imádságban mi is benne vagyunk.

Vannak helyzetek, amelyekben a világ széthúzása és békétlensége közepette szinte már nincsen más igazság, mint az imádság igazsága.

Az, hogy valaki, mégpedig az Isten Fia ott, akkor és az örökkévalóságban is közbenjár értünk.”

Homíliája végén Martos Levente Balázs a közelgő pápalátogatás mottójáról szólt. Mint mondta, annak, hogy „Krisztus a jövő” adhatunk olyan jelentést is, hogy ott vagyunk valakinek az imádságában, az Atyaisten iránti szeretetében. „Amikor megszülettünk, valakik szeretettel elfogadtak. Azóta gyakran érezzük, nem vagyunk bepólyálva. Nem vagyunk már sérthetetlenek, sebezhetetlenek. És akkor találkozunk ezzel a különleges ígérettel, hogy az Isten Fia behív, bekapcsol, bebugyolál bennünket az Atya szeretetébe. Abba a szeretetbe, amelyikben ő van, és amelyik őt nem mentette meg, de átmentette őt a kereszt gyalázatán.”

Az áldott Krisztus volt, aki az Atya áldását a maga teljességében befogadta, és mindent átadott nekünk.

Krisztus a jövőnk! Keressük és figyeljük, ahogy szembejön velünk a Feltámadó, hogy átadja most is az Atya áldását. Őrizze bennünk azt az áldást, amelyet Isten ránk bízott”

– zárta elmélkedését.

A szentmisét követően bemutatták a monostorépületen belüli gyűjteményi folyosón kialakított látványtárat, amelyben a Pannonhalmi Főapátság ásványtárának legjelentősebb példányait helyezték el. A teljes gyűjtemény mintegy 4500 darabot számlál, amivel az ország egyik legkiemelkedőbb ásványtára.

Az ünnep részeként megnyílt a főapátság 2023-as kulturális és spirituális évadának témájához, a zarándoklathoz kapcsolódó főkönyvtári kiállítás és a könyvrestaurálási munkálatokat bemutató tárlat is.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír