A szentmise elején Martos Balázs Levente rektor köszöntötte az egybegyűlteket és a szombathelyi püspököt, aki egykor szintén a Központi Szeminárium hallgatója volt, és ugyanitt nyerte el a lektori és akolitusi fokozatokat.
Az ünnepi szentmise keretében a szeminárium két növendéke részesült akolitusi fokozatban: Hümpfner Erik a Váci Egyházmegyéből és Mesics Richárd a Székesfehérvári Egyházmegyéből. Lektorrá avatták Hasap Ferencet a Székesfehérvári, Csupor Mártont és Németh Norbertet a Szombathelyi Egyházmegye kispapjai közül.
Szentbeszéde elején Fekete Szabolcs kiemelte annak jelentőségét, hogy a lektor- és akolitusavatást Krisztus Király ünnepén, az egyházi év lezárásakor tartják. Emlékeztetett: ezt az ünnepet XI. Ince pápa 1925-ben vezette be, éppen akkor, amikor Európában szinte minden királyság összeomlott az I. világháborút követő újrarendeződésben. A Szentatya ezzel is hangsúlyozni akarta, hogy Krisztus királysága nem e világból való.
A szentmise olvasmányainak szövegéből a „gúnyt űznek belőle” (Lk 23,35) gondolatot emelte ki a szombathelyi segédpüspök, erre építve elmélkedését. A mai társadalomban gyakran nem dicsőség Krisztushoz tartozni – mondta a szónok. Felidézte azt az élményét, amikor a szeminárium hallgatójaként kispaptársaival reverendában ment fel Szent Gellért ünnepén a szentéletű püspök szobrához, és voltak olyan járókelők, akik gyalázó szavakkal illették őket.
A püspök bátorította a papságra készülő fiatalokat, hogy ilyen és ehhez hasonló alkalmak se rendítsék meg őket abbéli meggyőződésükben, hogy Krisztushoz kössék életüket. Amit ugyanis a földön kigúnyolnak, az a mennyben Krisztus dicsőségét tudja hirdetni.
A szentbeszédet követően a szentmise az avatási szertartással folytatódott, melynek során az új lektorok a Szentírást, az új akolitusok pedig jelképesen egy cibóriumot vettek át, átváltoztatásra előkészített ostyával, ezzel kifejezve, hogy Krisztus testét adják majd a híveknek.
Először a három lektort avatta fel Fekete Szabolcs Benedek püspök, akik a papság segítségére lesznek a felolvasásban. Könyörgött értük azért, hogy fogadják be Isten szavát, és elmélkedjenek rajta oly módon, hogy egész magatartásuk sugározhassa azt.
Az új akolitusok avatása során a könyörgésben kérte a püspök, hogy az új akolitusok mindennap Krisztusnak tudják ajánlani magukat, éljenek az Úr áldozatából, és egyre jobban szeressék Krisztust és egymást.
Az akolitusok feladata elsősorban a szentmiséken való áldoztatás és a szent edények megtisztítása, elvihetik az Oltáriszentséget az idősek, betegek otthonába, szentségimádást és különböző liturgikus cselekményeket végezhetnek. Feladatuk továbbá a rendkívüli esetekben való áldoztatás és az Oltáriszentség kitétele szentségimádásra.
A szentmisén az egyetemi Kisboldogasszony-templom Don Bosco Ének- és Zenekara végezte a zenei szolgálatot.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria