Krisztus körül gyűlünk össze – 30 éve kapta vissza a ciszterci rend a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumot

A szentmisét Bérczi Bernát zirci apát mutatta be, aki maga is éppen az első egyházi osztályban kezdte meg tanulmányait a gimnáziumban, és ciszterci szerzetessége felé ebből a közösségből indult el.

A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma idén 336 éves. Alapítói és első fenntartói a jezsuiták voltak, akiktől 209 éve a ciszterciek vették át az iskola működtetését. A tudós ciszterci tanárok munkája nyomán az intézmény hamarosan Pécs elismert szellemi központjává vált. A szerzetestanárokat aztán a kommunista hatalom 1950-ben ebből az iskolából is elűzte, és bár az államosított gimnázium nevét megtarthatta, de egyházi identitását nem. Az erőszakos feloszlatás mégsem volt sikeres, hiszen 1993 nyarán újra ciszterci zászló lobogott az iskola homlokzatán. Erre a harminc éve történt „hazaérkezésre” tekintettek vissza hálaadó szentmisével és bensőséges ünnepséggel szerzetesek, tanárok és öregdiákok, ahogyan Pécsett nevezik őket: a „lajosisták”.

„Ne aggódjatok semmiért, kéréseteket terjesszétek hálaadással az Úr elé” – mintha csak az iskola háromszáz évnél hosszabb történetének és egyben jövőbeli programjának lényegét ragadta volna meg Bérczi Bernát zirci apát a hálaadó szentmisén elmondott homiliájában.

Beszédében hálás szívvel emlékezett meg azokról, akik 30 éve lehetővé tették, hogy a Zirci Ciszterci Apátság visszakapja iskoláját, s külön is kiemelte szerzetestársát, Arató Orbán atyát, aki 1993-ban, hetvenévesen állt neki építeni Krisztus iskoláját. Személyét így jellemezte: „Nem háborút keltett és feszültséget szított, hanem a krisztusi hit és remény alapján csöndben, napról-napra kitartva mindenki szolgája lett, így építette türelemmel és kitartással az a jót, amiben hitt, amiben élt. Az ő személye mai napig tanítás az iskola minden diákjának és tanárának.” Az apát ezután hálát adott az eltelt évek sikereiért és nehézségeiért egyaránt. Beszéde végén, az aznapi evangéliumra utalva, Nikodémus alakját állította példaként a hallgatóság elé. A Mester felé nyitott szívvel forduló, de értetlenkedő írástudónak Jézus ezt mondja: ember, újjá kell születned a Szentlélekből, különben nem látod meg Isten uralmát. Ez a küldetése a mai gimnáziumnak is: hozzásegíteni a diákokat, hogy újjászülessenek Szentlélekből, s akkor a ciszterci oktatás újabb harminc, vagy inkább kétszáz, sőt háromszáznál is több évig fog lángolni és világítani.

A szentmisén koncelebrált Mayer Mihály nyugalmazott pécsi püspök, Korzenszky Richárd nyugalmazott  perjel, továbbá egykori ciszterci diákok: Berecz Tibor iskolalelkész, Lovász Zsolt plébános és Gulybán Gergely parókus.

A jubileumi ünnepség délután az iskolában folytatódott. Bérczi Bernát személyes élményein keresztül emlékezett vissza az eltelt harminc évre. Felidézte, hogy három évtized alatt az iskola erős, élő közösséggé vált, és eredeti célja, hogy az igazi értékek felé fordítsa a diákok szívét és elméjét, semmit sem változott az elmúlt évszázadokban. Ez pedig nem áll messze a ciszterci szerzetesi eszménytől sem, hiszen a középkori nagy ciszterci apátok – köztük Szent Bernát, Szent Elréd, Saint-Thierryi Vilmos – a monostort a szeretet, avagy Krisztus iskolájának tartották, ahova a szerzetes azért lép be, hogy Krisztust megismerje, hogy a keresztény szeretetet, Isten és a felebarát helyes szeretetét megtanulja.

A zirci apát személyes hangvételű tanúságtételét megerősítette a volt tihanyi perjel, Korzenszky Richárd bencés szerzetes visszaemlékezése, aki 1993-ban a Katolikus Iskolák Főhatóságának képviseletében miniszteri biztosként látogatott el Pécsre, s munkájával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ősi alma mater visszatérhessen a ciszterci rendhez.

Ünnepi köszöntőt mondott Nyisztor Zsolt, az iskola jelenlegi igazgatója, s felidézte Kerekes Károly zirci apát emlékét, aki kezdeményezte az intézmény visszavételét, majd Marosy György Cézár ciszterci pap példaadó szolgálatáról beszélt, aki bölcs tanácsaival és barátságával támogatta az első „egyházi” igazgató, Póla József munkáját, aki kiváló munkát végzett, hiszen a korábban ellenséges hangokat hallatókat is meg tudta győzni az egyházi visszavétel hasznosságáról és időszerűségéről. Az intézmény következő vezetője Páva Péter lett, akinek munkássága alatt épült fel többek között az Egyed Mihály Sportcsarnok. Munkáját Dobosi László folytatta, majd 2018-tól négy évig Bodáné Gálosi Márta irányította a lajosista diákok és tanárok munkáját. Nyisztor Zsolt végezetül Arató Orbán atya kedvenc verséből, Dsida Jenő Templomablak című költeményéből idézett, s ezt állította bíztatásul a volt és jelenlegi diákok elé: „Áldja meg az Úr, áldja meg az Úr a belülről látók fényességét!”

A délutáni program során megnyílt a harminc év fontosabb eseményeit bemutató fotókiállítás, és művészeti előadásokat is láttak-hallottak a vendégek: egy egykori diák zongorajátékát követően egy szép Mária-ének csendült fel, majd egy 9. osztályos tanuló marimbán játszott. Ezek a darabok nemcsak színesítették a műsort, hanem szavak nélkül megelevenítették mindazt, amiről a köszöntők szóltak: ebben az iskolában az érték megszületik, növekedik, s világossá válik, hogy a hithűség–tisztesség–minőség hármas egységét miért festették az alapítók a kapu fölé.

Az iskola egyik öregdiákja így fogalmazta meg az ünnepség lényegét személyes hangvételű tanúságtételében: „Az ünnep csúcsa számomra az Úrfelmutatás volt. A székesegyházban az oltár kimagasló helyen van, s amikor apát úr felemelte Krisztus testét, azt éltem meg, hogy most mindenki számára nyilvánvalóan látszik, mi a ciszterci rend, hogyan épül fel ez a közösség. Krisztus iskolája minden ciszterci iskola is, mert ez a rend is Krisztust szolgálja. Krisztus körül gyűlünk össze, felé nézünk és benne leszünk egy közösség.”

Forrás és fotó: Zirci Ciszterci Apátság

Magyar Kurír