Krisztus perétől az állam és az Egyház kapcsolatáig – Interjú Sáry Pál Stephanus-díjas jogásszal

– Hogyan fogadta a hírt, hogy megkapja a díjat, melyet az európai keresztény értékek közvetítése elismeréseként adnak teológia és irodalom kategóriában évente két személynek?

– Óriási meglepetés volt számomra, nem gondoltam volna, hogy engem méltónak találnak e díjra, tudva azt, hogy milyen neves szerzők kapták meg előttem. Hálás vagyok a Jóistennek és mindazoknak, akik a döntés meghozatalában részt vettek.

– A méltatásban volt valami olyan, ami különösen megérintette?

– A méltatást Komáromi László dékán úr írta, aki úgy fogalmazott, hogy tudományos írásaim beépülnek egy összefüggő keresztény világszemléletbe, s így munkásságomban – bár nem katolikus egyetemen dolgozom – megvalósul az, amire Szent II. János Pál pápa a katolikus egyetemek oktatóit buzdította. Nagyon jólesett ez a visszajelzés, hiszen mindvégig arra törekedtem, hogy műveimben a tudományosság mellett a katolikus keresztény meggyőződésem és értékrendem is tükröződjön.

– A könyvei címét látva elcsodálkoztam, hogy jogászként az ókori kereszténység és a jog kapcsolatát vizsgálja. Hogyan jött ez a motiváció?

– A vallás és a teológia hamarabb érdekelt, mint a jog. Középiskolás koromban szívesen olvasgattam egyházi irodalmat. Az újszövetségi Szentírás és az azt elemző szakkönyvek mellett egyháztörténeti könyvek is érdekeltek. Az ókor világa hamar közel került hozzám. A miskolci jogi karon a római jogot Zlinszky János professzor tanította, aki később kiemelkedő szerepet töltött be a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának megalapításában. Ő hívott engem arra, hogy foglalkozzak a római joggal a továbbiakban. Az ókori, a vallási, az egyháztörténeti és a latin nyelvi ismereteimet össze tudtam kötni a jogi tanulmányokkal. Annyira megtetszett a római jog, hogy végül maradtam ezen a területen.

– Mit látott meg ebben a kétezer évvel ezelőtti szemléletben, ami ennyire vonzó volt?

– A római jog fő érdeme a mai napig, hogy a fogalmakat pontosan tisztázták és logikusan rendszerezték. A mai modern európai magánjogi rendszerek is erre a fogalomrendszerre épülnek.

Megfogott a tisztességre és méltányosságra való törekvés, azok a jogi alapelvek, amik az etikával szoros kapcsolatban vannak. Nem csoda, hogy aztán a kereszténység és a római jog erős hatást gyakorolt egymásra.

Amikor a kánonjog az ókorban kezdett kialakulni, sok fogalmat átvett a római jogból; az egyházi zsinatokat pedig olyan eljárási szabályokat átvéve folytatták le, ahogyan a szenátus ülésezett Rómában. A kereszténység még nagyobb hatást gyakorolt a római jogra a 4. századtól kezdve, amikor az államhatalom keresztény lett. Onnantól kezdve a jogalkotás útján is igyekeztek a lakosságot krisztianizálni, és a római jogban még meglévő méltánytalanságokat a kereszténység szellemében megszüntetni, a szabályokat etikusabbá, igazságosabbá tenni.

– Az első könyvében Krisztus perét tárja fel jogi szempontból.

– Ezzel a témával még egyetemistaként kezdtem foglalkozni, Zlinszky János mellett írtam dolgozatokat róla. Az egyetem elvégzése után kimehettem külföldi egyetemekre szakirodalmat gyűjteni, a Leuveni Katolikus Egyetemen többször jártam.

Jézus peréről óriási szakirodalmi anyagot gyűjtöttem, csodálkozva, mennyi könyvet írtak a világon erről a témáról, mennyi különböző elképzelés született arról, hogy mi hogyan és miért történt a perben.

Ezeket próbáltam szintetizálni, majd Zlinszky professzor javaslatára kiegészítettem a Szent Pál elleni eljárások elemzésével. Így született meg az első könyvem, ami 2000-ben jelent meg Bűnvádi eljárások az Újszövetségben címmel. Ennek aztán több kiadása lett, a Pázmány jogi karán jogtörténetből ajánlott irodalomként is használták.

– Miről ír ebben a könyvében?

– Jézus pere tele van érdekes jogi kérdésekkel. Miért járt el az ügyében a zsidó főtanács, és külön Pilátus? A zsidó főtanácsnak joga volt-e abban az időben halálbüntetést kiszabni, vagy nem? Miért találták a zsidó főpapok Jézust bűnösnek? Ha már bűnösnek találták, miért nem kövezték meg, ehelyett miért vitték át Pilátushoz? Pilátus előtt mivel lehetett megvádolni Jézust? Pilátus igyekezett szabadulni a pertől, előbb megpróbálta visszautasítani a vádemelési kérelmet, majd áttette az ügyet Heródes Antipászhoz, ami érdekes illetékességi kérdéseket vet fel. Korabeli jogi források megerősítik, hogy erre volt lehetőség.

A történeti és a régészeti kutatások egyébként egyértelműen megerősítik az evangéliumok hitelességét.

Heródes Antipász sem akart döntést hozni, visszaadta az ügyet Pilátusnak, aki felkínálta az eljárási kegyelem lehetőségét Jézusnak, de a nép meglepő módon nem Jézusnak kért kegyelmet. Mivel a nép Barabásnak kért kegyelmet, jött az ostorozás szörnyűsége, amit Pilátus azért alkalmazott, hátha megelégszik ezzel a Jézus halálát követelő tömeg, de ez nem volt elegendő. A helytartó végül – miután a vádlók sarokba szorították – feladta a küzdelmet, s a keresztre küldte Jézust. Sok érdekes szál kapcsolódik össze ebben a perben: vallási, politikai és jogi kérdések, melyek összetetté teszik ezt az óriási feszültséggel teli, drámai eseménysort.

– Érződik az irodalmi jelleg a könyvében, vagy inkább szorosan vett jogi elemzésként kell elképzelni?

– Mindig törekszem arra, hogy a laikus átlagolvasó is tökéletesen megértse, amit írok. Igyekeztem egy színes képet nyújtani, a jogi szakirodalom mellett a biblikus szakemberek munkáit is felhasználtam, de azon túl még a szépirodalomból is merítettem releváns gondolatokat.

– Szent Pál bebörtönzése és kivégzése is érdekes kérdéseket vet fel.

– A Pál elleni eljárások is nagyon érdekesek jogi szempontból. Például Szent Pál fellebbez az eljárás ellen, és úgy kerül Rómába, ahová hajóval szállítják. Többször és több helyen tartják előzetes letartóztatásban, húzzák az időt, de meddig lehetett azt húzni? Érdekes kérdés az is, hogy Rómában hány pert folytattak le Pál apostol ellen. A források alapján azt gondolom, kettő lehetett. Az első még a keresztényüldözések kirobbanása előtt fejeződött be felmentéssel, de nem sokkal utána kitört a Néró-féle keresztényüldözés, és jött egy újabb per, amely már halálos ítélettel zárult, és amely ítéletet a falakon kívül hajtották végre lefejezéssel. Mivel Pál római polgár volt, őt nem lehetett keresztre feszíteni.

– Amikor a forrásokban elmélyül, gondolom, az is kiderül, hogy voltak jogszerűtlen eljárások és döntések. Találkozott ilyenekkel?

– Maga Szent Pál is írja az egyik levelében, hogy őt többször megkövezték. Római polgárt? Biztos, hogy ezt nem lett volna szabad megtenni, de mégis megtörtént. Sokszor azt hisszük, hogy a római jogrend világában mindig szabályosan jártak el, pedig nem. A tartományi lakosság, a helyi hatóságok, de sokszor még a római helytartók is megszegték a szabályokat.

– Írt egy könyvet a keresztre feszítésről. Miért kezdett foglalkozni ezzel a témával?

– A Bűnvádi eljárások az Újszövetségben című könyvemben Jézus pere kapcsán egy fejezet maga a kivégzés. Olvasgatva az ókori forrásokat és a szakirodalmat, láttam, hogy erről a témáról bővebben lehetne írni:

kiket lehetett keresztre feszíteni egyáltalán, milyen bűncselekmények esetén alkalmazták ezt a kivégzési formát, hogyan hajtották végre. Érdekes kérdés például, hogy mit vitt a vállán a halálra ítélt: az egész keresztet vagy csak a vízszintes gerendát.

A görög forrásokból ezt nem lehet megállapítani, mert azok sztauroszt említenek (János evangéliumában is ez a szó szerepel), ami jelentheti az egész keresztet, de e szó gerendát vagy karót is jelent. Egy-két latin nyelvű forrás szerint az elítéltek csak a patibulumot vitték, ami a keresztfa vízszintes szára volt. Lehet, hogy Jézus esetében is így jártak el. De annak a lehetősége sem zárható ki, hogy Jézus az egész keresztet húzta maga után a földön.

– A források alapján milyen kép rajzolódott ki a kereszthalálról?

– Külföldön óriási szakirodalma van ennek, főleg orvosok foglalkoznak azzal, mi okozhatta a keresztre feszítettek halálát. A 19. század első felében az az elmélet diadalmaskodott, hogy

fulladás okozza, mivel lényegében az egész felsőtest begörcsölt a mozdulatlan, kifeszített állapot miatt. Újabban ezt egyesek cáfolják. Van, aki szerint a traumatikus sokk olyan biológiai folyamatokat indít el a keresztre feszítettben, ami a halálhoz vezet.

Kérdéses az is, hogy a halálraítélt tenyerét vagy a csuklóját verték-e át a szöggel. A tenyér sem zárható ki, ha a kezeket a szögekkel való rögzítés mellett oda is kötözték, s lábtámaszt, vagy esetleg még ülőkét is használtak, ami a lábak közé ütött fadarab volt.

– A könyvei között található olyan, melyben a kereszténység és a császárkor kapcsolatáról ír.

– A római császárok rendeleteit törvénykönyvekbe foglalták. Fennmaradtak ezeknek a kéziratai, például a Codex Theodosianus vagy a Codex Iustinianus. Ezek a kodifikációk már a keresztény korban készültek, így tele vannak olyan rendeletekkel, amelyek a keresztény egyházzal és vallással kapcsolatosak. Ha ezeket rendszerezzük és időrendbe rakjuk, megfigyelhetjük, milyen jogi alapokon folyhatott a pogány Római Birodalom kereszténnyé válása.

A 4–6. század keresztény császárai rendeleteikkel pontosan lerakták annak a folyamatnak a jogi kereteit, mely a pogányságtól a kereszténység felé vezetett.

– A forradalmár Jézustól a terrorista Szent Cirillig könyvének a címe meglepő. Miről szól ez a kötet?

– Öt olyan Jézussal, Szent Pállal és az ókori egyháztörténettel kapcsolatos elméletet gyűjtöttem ebben csokorba, amelyek manapság erősödtek fel az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, és amelyek érdekes módon történelemhamisítást hajtanak végre, próbálják megfosztani a kereszténység gyökereit az igazi vallási összefüggéseitől. Jézusról például azt mondják, jogosan végeztette ki Pilátus, mert ő egy Róma-ellenes lázadó, politikai forradalmár volt, aki a zsidóságot fel akarta szabadítani a római uralom alól, de megbukott a forradalmi mozgalma. Ezek abszurd elképzelések, semmi közük a valósághoz, kiforgatják az eredeti forrásokat. Jézusnak például azt mondatát, hogy „Aki utánam akar jönni, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem”, úgy értelmezik, hogy itt Jézus a rómaiak elleni fegyveres harcra buzdította követőit, annak kockázatát is vállalva, hogy ez esetleg vereséggel és a kereszthalál következményeivel jár. Más szerzők Pál apostolt a rómaiak ügynökének állítják be. Szerintük a rómaiak azért „építették be” Pált a keresztények közé, hogy Jézus forradalmi, Róma-ellenes tanait pacifista, a római államhatalommal megbékélő tanná alakítsa át. Ez is képtelenség.

Az ilyen irányú liberális művek lényegében azt a meggyőződést kívánják lerombolni, hogy keresztény hitünknek megvannak a szilárd történeti alapjai.

A könyvem címében szereplő Szent Cirill az az alexandriai püspök, akit az Agora című film mutat be hamisan. Ő és a követői a filmben olyan erőszakos megmozdulásokat hajtanak végre Alexandria pogány és zsidó lakói ellen, amilyeneket ma terrorcselekményeknek neveznek. Ez sem így történt azonban a valóságban.

– Iustinianus császár egyházpolitikai rendelkezéseiről szól egy jó tíz éve kiadott könyve.

– Iustinianus egy mélyen vallásos, keresztény császár volt, aki arra törekedett, hogy az állam és az egyház között teljes legyen a harmónia. Számos történész szerint az egyházat az állam irányítása alá helyezte, de szerintem valójában inkább az államot akarta az egyház szellemében átalakítani.

– A könyvhétre jelent meg Az ókeresztény állambölcselet vázlata című könyve. Ebben miről olvashatunk?

– Ez a könyv arról szól, hogy az ókori keresztény szerzőknek milyen nézetei voltak az államról: milyen a jó állam, milyen a formája, milyen a jó uralkodó, mik a legfőbb feladatai, és hogyan viszonyuljon a keresztény alattvaló az államhoz.

Az alattvalói engedelmesség és a törvények betartásának fontossága mellett érveltek, de arra is rámutattak, hogy ez az engedelmesség nem abszolút jellegű. Ha az állam olyat követel meg, ami az isteni törvényekkel ellentétes, akkor az alattvalónak ellenállási joga van.

Az ókeresztény szerzőktől sokat tanulhatunk ma is. Az is megfogalmazást nyert például, hogy az állam vezetőjének nagyon elővigyázatosnak kell lennie akkor, ha idegen népeket enged be nagy tömegben az ország területére. Irgalmasnak kell lennie, segítenie kell másokat, de nem szabad veszélyeztetnie a lakosság biztonságát.

– Előfordul, hogy meghívják ezekről a témákról előadást tartani?

– Az első könyvem megjelenése óta sokfelé jártam az országban különböző egyházi intézmények meghívására; főleg Jézus peréről tartottam előadásokat.

– Mik azok az elvek, amelyek az Ön számára meghatározó eligazodási pontok?

– Egyrészt

keresni az igazságot, s ha megtaláltuk, kitartani mellette, s képviselni azt. Nem eltántorodni vagy meginogni.

Ha az embernek vannak határozott elvei, nyilván nem tetszik mindenkinek, s ezért küzdelmesebb az élete, de e küzdelmeket meg kell vívnunk. A kitartó munka pedig meghozza gyümölcseit.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír