Krisztus szava pedig bennünk visszhangzik – Megtartották a görögkatolikus zsolozsmás tábort Irotán

A nap programjai a megszokott rendben zajlottak. Hétfő este nagyvecsernyével kezdtek. Ezen a szertartáson és az éjszakai virrasztáson Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita is részt vett. Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök másnap kapcsolódott be az imafolyamba, Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök pedig végig együtt imádkozott a táborozókkal.

Az első elmélkedést is a miskolci megyéspüspök tartotta. Orosz Péter Pál életszentségét emelte ki, aki Istenbe vetett hitével és végtelen nagy szeretettel élte életét, melyből mi is meríthetünk. A téma nagyon is aktuális, hiszen épp a tábornyitás napján jelentették be, hogy a vértanú püspök boldoggá avatását 2025. szeptember 27-re tervezik.

A következő három elmélkedést Gulyás Zsolt encsi plébános tartotta. Zsolozsma, bűnbánat, jó halál – ezek voltak az elmélkedések kulcsszavai. A zsolozsmázás az Egyház imája, ami a napunk megszentelésére válhat.

Amikor zsolozsmázunk, igazából Krisztusnak engedelmeskedünk, az ő példáját követjük, és a szüntelen imádságra törekszünk.

„A mi szavunk Krisztusban, Krisztus szava pedig bennünk visszhangzik”, így találkozik az Isten és az ember. Ha Istennel találkozunk, akkor tényleg mindent „odavihetünk”, minden érzéssel feléje fordulhatunk. Néha mégis azt érezzük, hogy az Istennek adott időben nem történik semmi, pedig ez egyáltalán nincs így. 

A bűn és a halál kérdésére nincs emberi válasz, csakis Isten tud rá választ adni. A bűn megsebez bennünket, sőt megsebezzük vele a másikat is. Az önismeret fontosságára is rámutatott az előadó: a saját szerepünk meglátására egy-egy bűn kapcsán.

A gyónás, a mély megbánás és a bűnbocsánat megtapasztaltatja velünk az isteni szeretetet. Béke és újjáteremtés következik utána, visszakapjuk a megszentelő kegyelmet.

Arra is emlékeztetett az előadó, hogy a halálról való gondolkodásunk meghatározó lehet abban, ahogyan az életünket éljük.

A zsolozsmás napokat püspöki liturgia zárta le. „A közös zsolozsmázás, Krisztus szeretete és a kinyilatkoztatott Ige összekapcsol minket – mondta a homíliában Orosz Atanáz püspök. – Nézeteltérés még lehet, de hála Istennek, nem vitatkozás és főként nem veszekedés formájában.”

Életünk minden válságos pillanatában, minden elfáradt pillanatunkban az Úr Jézus mellett van a helyünk, aki azt ígéri, hogy felüdít, megnyugtat bennünket – mondta a püspök az evangéliumban felolvasottakkal összefüggésben (Mt 11,28). Sokszor a pihenést is egy templomban, vagy az Isten háza közelében találhatjuk meg, az Isten igéjét hallgatva. „Ezt a nagyon fontos benyomásunkat vigyük magunkkal innen az irotai táborból. Ha máskor is elfáradunk, ha úgy érezzük, ahogy a zsoltáros mondta, hogy lelkem már-már kimerül, akkor

merjünk Isten igéjéhez nyúlni, merjünk templomba menni, merjük azokat a csodálatos kinyilatkoztatott szavakat meghallgatni, újra elismételni,

amelyet a zsoltároskönyvben vagy a Biblia más helyein találunk meg” – mondta a főpásztor.

Egyfajta feladatot is kaptak a tábor résztvevői az elkövetkezendőkre. Az evangélium folytatja Jézus szavait: „tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”. Bár a tanévzárás már mindenütt megvolt, de

vezessük be a nyár minden napjára a szelídség és alázat kurzusát, amelyben a mi Urunk Jézus képmására és hasonlóságára tudunk átalakulni.

Ezt pedig Isten igéjét követve, az evangéliumot olvasva, imádságainkban elmélyülve tudjuk elérni” – tanácsolta a miskolci megyéspüspök. Így fogjuk tudni hordozni Jézus könnyű terhét vagy igáját.

A homíliát a püspök Orosz Péter Páltól fennmaradt imádsággal zárta: Istenem, legjobb védelmezőm az élet minden kellemetlenségében! Imádva kérlek, erősítsd meg gyenge erőimet, hogy ne essek el a teher alatt, amely a szívemet nyomja. (…) Uram, az élet kellemetlenségei tanítsanak arra, hogy kiérdemeljem a mennyei dicsőség elmondhatatlan koszorúját.

A zsolozsmás napok alatt a legtöbb, különösen az éjszakai zsoltárolvasó órákat bevállalók egy kis ajándékban részesültek.

Az elköszönést még egy kis beszélgetéssel nyújtották meg a résztvevők, miközben a liturgián megáldott növényi alapú ételeket fogyasztották el.

Szöveg: Varga-Juhász Bernadett

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír