Krisztus szemével látni a bajba jutott embert – Karitászönkéntesek találkozója Székesfehérváron

Együtt vagyunk Jézus körül a szentmisében a Szűzanyával, aki mindig ott van, mert Anya és Fia bensőséges módon egyek – mondta a szentmisében Spányi Antal püspök. – Máriát az Úr adta nekünk, és Mária az Egyház Anyja is, azé az Egyházé, amelyet képviselnünk kell mindenki felé.

Mária által Jézushoz jutunk közelebb, és ez a karitászosok küldetése is a világban – hangsúlyozta a főpásztor. – Ahogyan a Szentírásban a kánai menyegzőn Mária mélyebben meglátta a bajt, és szólt, hogy bármit mond Fia, tegyék meg, úgy kell a karitászosoknak is meglátniuk a szükséget, és orvosolni, segíteni, ahol segítségre szorulnak.

Krisztus szemével kell nézni a bajba jutott embert. Nehéz feladat, de sok örömmel is jár. Mert amikor Krisztus nevében jót teszünk, az eltölti a Szentlélek örömével egész lelkünket, életünket. Erre kaptunk meghívást

– emelte ki a székesfehérvári megyéspüspök. – Az önzetlen jótékonykodás a leghatékonyabb módja a segítésnek, amellyel az Egyházról, Jézusról és az igazi Mária-tiszteletről teszünk tanúságot a világ előtt. A karitászosok így legyenek Krisztus követei, a szeretet hírnökei a világban.”

A szentmisében Spányi Antal püspök átadta Nagy Lajosnénak, a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász korábbi vezetőjének sokéves fáradhatatlan szolgálatáért a Szentatya áldását.

A találkozó szakmai programja a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban folytatódott.

Sinkovicsné Máté Hortenzia egyházmegyei karitászigazgató köszöntője után Spányi Antal püspök, karitászelnök – miként a szentmisén elhangzott prédikációjában – hangsúlyozta, hogy a karitászosok Krisztust keressék és lássák meg a másik emberben, így tudnak hatékonyan segíteni, és így válnak  az isteni szeretet hírnökeivé a mai világban.

A püspöki köszöntő után szakmai előadások hangzottak el az önkéntesek kapcsolatáról a szenvedélybetegekkel, a hajléktalanokkal, valamint arról, mit tehet a plébános az egyházközségben működő karitászcsoportok tagjaiért.

Molnár Ferenc állandó diakónus, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyei Karitász RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatának vezetője arról beszélt, mi az önkéntesek szerepe a szenvedélybetegekkel kapcsolatosan, milyen kompetenciahatárokat kell szem előtt tartaniuk a karitászmunkatársaknak. Előadásában úgy fogalmazott, hogy a szenvedélybetegség a tagadás betegsége: az érintett és a környezete is hajlamos a végsőkig tagadni a problémát. Ha a családban bármilyen szenvedélybetegség fennáll, a családtagok reflektálatlanul és önkéntelenül elfogadják ezt az állapotot azzal, hogy saját viselkedésüket a szerhasználó viselkedéséhez igazítják. Azért, hogy csökkentsék saját rossz érzésüket, vagy a szenvedélybeteg iránti szeretetből, vagy a család védelmében különféle szokatlan szerepeket vállalhatnak fel.

A szenvedélybeteget segítő családi szerepeket a segítőnek fel kell ismernie, mert ezek a szerepek a szenvedélybeteg szerhasználatát nemhogy csökkentenék vagy megszüntetnék, hanem fenntartják – figyelmeztetett a szakember. Felsorolta azokat a lehetséges problémákat, amelyek például egy alkoholbeteg környezetében kialakulhatnak, és egyértelmű jelei annak, hogy segítségre szorul minden érintett. Ilyen esetekben az önkéntesek szerepe a legfontosabb, akik felismerik a bajt, és a megfelelő szakemberekhez tudják irányítani az érintetteket. Az Egyháznak több intézménye is van, amely professzionális módon segít a szenvedélybetegen és családján – hangzott el előadásában.

Feketéné Szabó Márta, a Kaposvári Egyházmegyei Karitász igazgatója a hajléktalanná válás útjáról és fokozatairól beszélt, valamint arról, milyen szerepe van a szolgáló szeretetnek a hajléktalanellátásban. Hajléktalanná válnak sokszor az állami intézményekből, árvaházból, gyermekotthonból kikerülők, akik szocializációs képességeiket tekintve hátrányos helyzetben vannak a társadalomban. Ide tartoznak a börtönből frissen szabadultak is, akiknek visszailleszkedése nem zökkenőmentes; vagy a szakképzettséggel nem rendelkező, középkorú, idős emberek, akik főleg mezőgazdaságból éltek, mielőtt vidékről a városba települtek volna. Mentális állapotuk miatt lesznek hajléktalanok az értelmi fogyatékosok, a pszichiátriáról, a kórházból kikerülő emberek, akiket családjuk nem tud vagy nem akar támogatni.

Vannak, akik a hosszú időtartam miatt már nem tudnak kikerülni a hajléktalanságból – hangsúlyozta az igazgatónő, aki a továbbiakban beszélt a hajléktalanná válás okairól is, amelyek kapcsolati konfliktusokból eredhetnek, illetve a család, a támogató környezet hiányából fakadhatnak. Gazdasági okai is lehetnek az utcára kerülésnek: a munkanélküliség, az önálló életkezdés során felmerülő problémák, a lakáshoz jutás nehézségei vagy a tartós szegénység; de egy váratlan krízishelyzet – adósság, közeli családtag halála, tartós megbetegedés – is szerepelhet az okok között. Vannak, akiknek napról napra új szállást kell keríteniük maguknak éjszakára, vagy otthontalanok, akiknek lakása fizikailag alkalmatlan a tartós életvitelre.

A karitászosok sokat segíthetnek azzal, hogy ételt, italt, ruhát, takarót adnak nekik, és beszélgetnek velük. Orvoshoz viszik, vagy segítenek ügyeik intézésében. Ha a hajléktalanná válás útján még időben érkeznek, akkor segíthetnek a visszafordításban a megfelelő támogató szervezet bevonásával – mondta Feketéné Szabó Márta, hangsúlyozva: ha már nincs lehetőségük, akkor szeretni kell őket, megerősíteni, hogy ők is szerethető emberek.

Récsei Norbert, a Velencei Római Katolikus Egyházközség plébánosa a plébánosok szerepéről beszélt a karitászcsoportok életében, arról, hogy miként nyújthat támogatást a lelkipásztor azoknak az önkénteseknek, akik sokszor túlválallják magukat, vagy haszontalannak érzik segítőmunkájukat. Fontos, hogy élő kapcsolat legyen a plébános és a karitászcsoport tagjai között, amelyben a tájékoztatáson és információk továbbadásán túl kicserélik tapasztalataikat, bizalommal beszélhetnek problémáikról, gondjaikról.

A karitásztalálkozón sok hasznos elméleti és gyakorlati ötlet hangzott el, amelyeknek a munkatársak hasznát vehetik a rászorulókért végzett önkéntes szolgálatukban.

Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Kovács Marcell/Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír