Krisztus születésének misztériumáról nyílt kiállítás a Magyarság Háza Galériájában

A kiállításon  Baraté Ágnes (Németország), Gagyi Botond (Németország), Herman László (Szlovénia), Kalitics Erika (Ukrajna), Kovács Pécskai Emese (Szerbia), Pesti Emma (Szerbia), Szabó Márta (Szlovákia) festményei láthatók.

A megnyitón megjelenteket Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója köszöntötte, az angyali üdvözlet felolvasásával (Lk 1,26–38). Kiemelte: az idézett evangéliumi szakasz, Gábriel arkangyal látogatása Máriánál, Jézus születésének hírül adása szolgáltak inspirációul azoknak a művészeknek, akik elfogadták a Magyarság Háza felkérését, hogy részt vegyenek egy különleges, egyedi és előzmények nélküli vállalkozásban, a Krisztus-kiállítás létrehozásában.

A tárlat alapgondolata abban az alapkérdésben fogalmazódott meg, miként rezonál a Kárpát-medence és a magyar diaszpóra kortárs művészeinek lelkében a kétezer éves csoda: Krisztus születésének misztériuma, milyen képi világot álmodnak róla ma, 2023-ban, megidézve a szent szövegeket.

A művészek többféle stílusban és megközelítésben, olaj- és akrilfestékkel készítették el nagy méretű (2x3 méteres) festményeiket az ez év augusztusában megrendezett I. Magyarság Háza Nemzetközi Művésztelepen, a felvidéki Borsiban. A művésztelepnek a helyi Rákóczi-kastély és a művelődési központ adott otthont.

A Magyarság Házának igazgatója végezetül leszögezte: egyedi, elgondolkodtató művek születtek; és várják a kultúra iránt érdeklődőket a Magyarság Háza Galériájában 2023 decembere és 2024 februárja között. „Érkezzenek bárhonnan, higgyenek bármiben, bizonyos vagyok abban, egy kicsit mindenki más, kicsit jobb ember lesz a kiállítás megnyitása után. Jöjjenek, töltsenek el egy kis időt a szeretet, a béke és a nyugalom falai között!”

Üdvözölte a megjelenteket Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár is. Idézett Isten szolgája Márton Áron püspök 1940-es, adventi körleveléből: „A karácsony nemcsak ünnep, nemcsak hangulat és emlékezés, hanem örök valóság, hogy Isten nem az elérhetetlen messzeségben, hanem köztünk lakik.” Az államtitkár emlékeztetett: a második bécsi döntés utáni első advent volt ez. Az erdélyi magyarság szétszakítottságban élt: több mint 1 millió 300 ezer nemzettársunk „visszatért”, de félmillióan a Romániának hagyott dél-erdélyi részeken maradtak. Márton Áron püspökségének nagy része visszakerült Magyarországhoz, míg székhelye Romániában maradt. A főpásztor vállalta ennek a nehéz időszaknak a plusz terhét, hűséges volt elhívásához, a rábízottakhoz, Istenéhez. Talán ennek a szétszakítottságnak is köszönhető, hogy hangsúlyozta: a karácsony azt üzeni, hogy Isten közel van hozzánk, köztünk lakik. Ez a közelség a karácsony egyik legfontosabb üzenete.

A magyarság egymástól elválasztó határok között kénytelen élni. Ám a mi lelkünkben egy haza van – fogalmazott Potápi Árpád János. Elmondta: a közelmúltban a felvidéki Tompán részt vett egy kis katolikus templom felszentelésén. A településen fele-fele arányban élnek szlovákok és magyarok. Közös összefogásból épült fel a kicsiny templom; szlovákok és magyarok együtt énekeltek, imádkoztak, örvendeztek. Az államtitkár Tompán elmondta: hiába vannak köztünk határok, szlovákoknak és magyaroknak – és felsorolhatnánk a többi nemzetiséget is –, egy közös hazánk van, a Kárpát-medence. Ezt a kiállítást megszervezve a Magyarság Háza „törekedett arra, hogy olyan festőket kérjen fel műveik megalkotására, akik a magyar nemzet egységét hirdetik, és azt, hogy a határok ellenére, egységes nemzetben gondolkozunk – mondta Potádi Árpád János. – Ezért is fontos számunkra ez a megnyitó, és külön öröm, hogy ez a Galéria a belváros szívében működik, és olyan témájú műveket állít ki, amelyek itt és most megerősítik a nemzeti szellemet, felerősítik mindnyájunkban a keresztény hitet.”

A kiállítást Kovács Gergely gyulafehérvári érsek nyitotta meg. A főpásztor több mint huszonkét évet szolgált a Szentszéknél, a Kultúra Pápai Tanácsában, vagyis a Szentszék kulturális minisztériumában. Felidézte: még csak alig fél éve dolgozott odakint, amikor 1999. április 4-én, húsvét vasárnapján megjelent II. János Pál pápa levele a művészekhez. „Így mindjárt egy olyan kiváló pápai dokumentummal a kezemben kezdhettem szolgálatomat, amely rámutat a művészek különleges hivatására, a hit és a művészet közötti termékeny kapcsolatra, a teremtő Lélek és a művészi inspiráció viszonyára” – fogalmazott Kovács Gergely érsek. Egyúttal idézett a művészekhez intézett levélből: „Minden igazi művészet a maga sajátos módján az ember és a világ legmélyebb valóságát közelíti meg. Ezért nagyon értékes utat jelentenek a hit horizontján is, ahol az emberi lét és történelem megtalálja teljes jelentését.”

A Krisztustól rábízott üzenet továbbadásához az Egyháznak szüksége van a művészetre. Az Egyháznak ugyanis a szellemi, a láthatatlan valóságot, Isten világát kell fölfoghatóvá, sőt, amennyire csak lehet, vonzóvá tennie. Tehát az önmagában kimondhatatlant kell érthető formába öntenie – emelte ki a gyulafehérvári főpásztor. –

A művészetnek megvan a képessége, hogy láthatóvá tegye a láthatatlant.

Isten és az ember kapcsolatában teljesen új korszak kezdődött azzal, hogy Isten beleszületik a világba, megtestesül: Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember – mondta az érsek. – Hét kortárs művész pedig nem kevesebbre vállalkozott, mint megragadni Isten megtestesülésének fölfoghatatlan misztériumát.

„Szívemből kívánom, hogy ezek a modern szellemiség jegyét hordozó, nem klasszikus ábrázolások hitmegerősítő, vagy épp hitébresztő módon vezessék el a látogatók lelkét a megtestesülő Teremtőhöz”  – zárta kiállításmegnyitó beszédét Kovács Gergely gyulafehérvári érsek.

Az ünnepélyes megnyitó végén Csibi Krisztina igazgató közölte: a mostani tárlat a Krisztus-kiállítás sorozat első része. 2024. március 8-án, nagyböjt időszakában nyílik meg a második rész a Megváltó születésének és feltámadásának misztériuma köré csoportosítva az újonnan megalkotandó műveket.

A kiállítást tervezte és rendezte: Kiss Beatrix. Megálmodója, kreatív szerkesztő: Matúz Gábor. A tárlat művészeti tanácsadó testületének tagjai: Farkas Veronika (Szlovákia), Petró György (Magyarország), Sándor Laura (Szerbia), Vécsi Nagy Zoltán (Románia).

A tárlathoz kapcsolódva angol és magyar nyelven megjelent egy gyönyörű, színes katalógus is, amely tartalmazza a kiállított művészek életrajzát, ars poétikáját. A kiadvány mottója:

Azoknak, akik hisznek. Azoknak, akik nem hisznek. Azoknak, akik szeretnek. Azoknak, akik gyűlölnek. Mindenkinek, akik szeretetre vágynak.”

A kiadványban Sándor Laura műkritikus, a tárlat művészeti tanácsadó testületének tagja elemzésében kiemeli: „Mindegyik művész értelmezésében közös a világ rendjének keresése, az éginek és a földinek az összekapcsolása, a megváltás ígérete és az igazság felfedése, továbbá a párhuzam Krisztus és az ember, valamint Jézus születése és az ember teremtése között… Mindegyik mű egy szimbolikus kápolna, melynek terén keresztül ténylegesen összekapcsolódik a reális és a műben ábrázolt transzcendens valóság. A kápolnát a művész építette, a néző pedig betekinthet, betérhet oda.”

A megnyitón részletek hangzottak el a Monyo Project erre az alkalomra írt, Krisztus születésének misztériuma című zeneművéből.

Az instrumentális zenét játszó együttes 1999-ben Székelyudvarhelyen alakult; székhelye ma már Budapest. Több nagylemezük jelent meg, számtalan fellépésük volt határon innen és túl, illetve külföldön is.

Fotó: Magyarság Háza Galéria/Matúz Gábor, Matúz Márton

Bodnár Dániel/Magyar Kurír