Krisztus születésével Isten országának állampolgárai lettünk – Éjféli szentmise az egri bazilikában

Éjszaka van – hasonlóan, mint azon a különleges éjszakán, amikor József és Mária nem kaptak helyet a szálláson. A hajléktalan ifjú párt a pásztorok szánták meg, akik a bárányokat legeltették. Mintha megérezték volna, hogy egy bárány, az Isten báránya fog ezen az éjszakán megszületni, ezért udvariasan átadták neki helyüket, és ők maguk inkább a szabad ég alatt tanyáztak. A Szent Család ma is szállást keres…

Az évszázadok során a hívő emberek újra és újra átelmélkedték karácsony titkait. Így alkotta meg egy 7. századi ismeretlen szerző a Jöjj el, jöjj el Emmánuel kezdetű éneket, amely így folytatódik „Csak téged áhít Izrael, és hozzád sóhajt untalan, mert Isten híján hontalan”. A szállást kereső úton lévő Szent Családról elmélkedve arra világít rá ez az ének, hogy Isten nélkül valójában mi emberek vagyunk hontalanok, és a világmindenség árvái.

Még a nem hívő ember is Isten után vágyakozik, Istent keresi, mert csak Isten tudja betölteni végtelen vágyainkat.

Hontalanságunk érzését tovább fokozhatja a bennünket körülvevő éjszaka sötétsége. Ugyanakkor az éjszaka csendje és a hosszú éjszakai beszélgetések során nagy felismerésekre is juthatunk, mert az ember sötétben messzebbre lát, mint nappal. Hitünk központi eseményei, Jézus Krisztus születése és a feltámadás is éjszaka történt. Áldott ez az éjszaka. Azért áldott, mert ma évszázadok várakozása betelt és megszületett a Megváltó. Világosság támad, és ennek nyomában jár az ujjongás és a kitörő öröm.

A karácsonyi történet szép motívuma, a szállást kereső Szent Család nagyon mély igazságot hordoz – emelte ki a főpásztor. Hozzátette: az igazi szállást keresők, a hajléktalanok és valódi hontalanok mi magunk vagyunk. Nem Jézus hajléktalan, hiszen ő a sajátjába jött, de övéi nem fogadták be. Az igazi hontalanok mi vagyunk. Isten nélkül magányosak, árvák és üresek.

Ha viszont Istenünk van, akkor nem hiányzik semmi, hiszen Jézus Krisztusban eljött közénk Isten országa, és általa mi is megszereztük a keresztségben ennek az országnak, az Ő országának az állampolgárságát.

Mekkora fényesség, mekkora ujjongás és mekkora kitörő öröm! Ezt az örömet nem tarthatjuk meg magunknak!

Karácsonykor még a legmorcosabb szívek is feloldódnak és a szeretet lesz úrrá mindenen. Így lett Jézus Krisztus születésének ünnepe az egész világon a szeretet ünnepe, mert Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte (ld. Jn 3,16).

Amikor feláldozta őt értünk, megtanított arra, hogy a szeretet mértéke az érte hozott áldozat nagyságában mutatkozik meg.

Ő azért maradt velünk Egyházában, hogy erre állandóan emlékeztessen minket.

Karácsonynak ez marad a legnagyobb újdonsága, amelyet az emberiség kétezer év alatt sem tudott teljes mélységében magáévá tenni. Az emberiség nagy része ma is értetlenül és hitetlenül áll a krisztuskövetők hitvallása és öröme előtt, ami abból fakad, hogy velünk az Isten! Ez a keresztény öröm és remény forrása. Szent Pál röviden és csattanósan így fogalmaz: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” (Róm 8,31)

Valóban micsoda erőforrás és biztonság ez!

Akivel az Isten van, annak végső soron senki és semmi nem árthat.

Jézust hiába ostorozták meg, hiába alázták meg és ítélték kegyetlen kereszthalálra. Isten vele volt és feltámasztotta a halálból. A rossz nyerhet még csatákat a világban és bennünk is, de a végső küzdelem már eldőlt, és ehhez a győzelemhez mi is csatlakozhatunk. Semmi nem szakíthat el bennünket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van (ldRóm 8,38).

Ez a karácsony egyszerű és fenséges. Isten azért jött el hozzánk, mert tudta, hogy mi képtelenek vagyunk a magunk erejéből elérni őt. Eljött, hogy elmondja nekünk: szeretlek titeket, úgy, ahogy vagytok! Szentek és bűnösök, gyöngék és újrakezdők, önzők és nagylelkűek, hívők és hitetlenek, templomjárók és templomkerülők. Rádöbbentünk, hogy nem a hatalmával, hanem a szeretetével akar meghódítani bennünket.

Valóban áldott ez az éjszaka, mert megértettünk valamit karácsony titkából. Tudjuk már, hogy véget ért az emberiség éjszakája és a mi éjszakánk is. Tudjuk, hogy felkelt a napunk, Krisztus, a mi Urunk. Tudjuk már, hogy nem vagyunk egyedül. Isten a mi oldalunkon áll. Jézusban testvérünk és barátunk lett. Ő Emmánuel, Velünk az Isten!

Nem hagy el bennünket, hanem amint megígérte: S én veletek vagyok minden nap a világ végéig.”

(Mt 28,20b) – zárta az éjféli szentmise homíliáját az egri érsek.

Az éjféli szentmisét idén a felújított egri bazilikából nemcsak a Szent István Rádió, de a Duna Televízió is élőben közvetítette, melyen az egri közélet és egyházi élet szereplői, többek között a polgármester, az egyetem rektora, valamint a vármegye országgyűlési képviselője is részt vettek.

Szöveg: Domán Vivien

Fotó: Huszár Márk/heol.hu; Vozáry Róbert/Szent István Televízió

Forrás: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír