Krisztust közvetítve a világ felé – A Cursillo Mozgalom átölel, elkísér és szeret

A GECC vezetősége tagjai – Várdai Judit (elnök), Szűcs Imre atya (lelkivezető), Scharle András (alelnök), Scheiling Tamás (kancellár) és Pál Annamária (titkár). Magyarországországon tíz egyházmegyében van aktívan jelen a Cursillo Mozgalom. 

– Hogyan épült fel, miként zajlott az esemény?

– A legfontosabb élményem, hogy bár nagyon különböző országokból, kultúrából, egyházi hagyományokból érkeztünk, a közös imádságok, a barátság erejével könnyen  rá tudtunk hangolódni egymásra.

Az egyet akarás, az Isten útjának közös keresése volt a találkozó alaphangulata.

A találkozót az OMCC koordinálta. Erőt és lendületet adott, hogy, a napi imádság és szentmisék mellett, minden témát a Szentlélek irányítására bízva hosszas imádság előzött meg. Így a megbeszélések, bár sokszor nagyon különböző álláspontokat ütköztetett, baráti, békés, előremutató hangulatban zajlottak. A legfontosabb témák a megújulást, a szinodalitás útját, illetve az ifjúság megszólításának, mozgalomban tartásának kérdéseit járták körül.

Természetesen sor került az OMCC és a nemzetközi csoportok beszámolóira is. Mit tettünk az elmúlt két évben, és milyen terveink vannak a jövőre nézve? Mi négyen, akik Európa országait képviseltük, beszámoltunk az egyes országok cursillós helyzetéről. Amikor megbíztak minket az Európai Titkárság (GECC) vezetésével, megfogalmaztuk, hogy a hídszerepre fogunk törekedni.

Azt keressük, ami összeköt, nem pedig ami elválaszt egymástól.

Az alapkarizmánk – a barátságon keresztüli apostolkodás – megőrzősét, az Alapeszmék betartását fontos küldetésünknek tartjuk.  Büszkén mondhatom, hogy Magyarország a legaktívabb cursillós országok közé tartozik Európában. Sokszínűségünk fontos alkotóeleme a börtön-, illetve a református cursillo is. 

Európa tizenhárom országában működnek cursillós közösségek, és tíz különböző nyelven beszélünk. Ez nemcsak nyelvi, hanem történelmi, kulturális és temperamentumbeli különbözőségeket is jelent. Ebben a nemzetközi közegben kell megtalálnunk, megfogalmaznunk az egységes törekvéseket, a közös célt. Terveink között szerepel 2026-ban egy Európai Találkozó (ultreya) megszervezése Mallorcán, a Cursillo Mozgalom bölcsőjében, és egy európai imaháttér, imalánc létrehozása is.

– Hogyan látja az OMCC és a nemzetközi csoportok együttműködését? Érzékelhető volt köztük az egység ?

– Az OMCC és a nemzetközi közösségek együttműködése valóban példaértékűnek számít. Nem csupán formális vagy szervezeti szinten volt érzékelhető az egység, hanem a mély lelki összhangban is. A különböző országokból érkező cursillisták testvérként köszöntötték egymást, hiszen ugyanaz a lelkiség, ugyanaz a küldetés és ugyanaz az élő Krisztus iránti szeretet köt össze bennünket.

A találkozó során világosan megmutatkozott a közös cél: Krisztust közvetíteni a világ felé, a saját kultúránkon, nyelvünkön, szokásainkon keresztül – mégis egységben, egy szívvel. 

A testvéri szeretet kézzel fogható volt a személyes kapcsolatokban is: ölelésekben, figyelmes gesztusokban, nyitottságban, érdeklődésben és a közösen elmondott imákban. Még akkor is, ha a nyelvi korlátok olykor-olykor akadályt jelentettek, a szív szavát mindenki értette. Az OMCC koordináló szerepe kulcsfontosságú abban, hogy ezek az eltérő háttérrel rendelkező közösségek egymást erősítve, tapasztalatokat megosztva, egymás hitéből is töltekezve tudjanak tovább haladni a közös úton – „a remény zarándokaiként”.

– Gondolom, sor került a tapasztalatok megosztására is, hogy ami más országokban már jól működik, az itthon is megvalósuljon.

– Igen fontos téma volt például, hogyan tudjuk a fiatalabb korosztályt bevonni a mozgalomba. Horvátországban és Latin-Amerikában igen erős a fiatal cursillisták közössége, akik aktívan szerveznek eseményeket, képzéseket, lelkigyakorlatokat a saját korosztályuknak. Ezek a programok erősítik az összetartozásukat, és így együtt könnyebben teremtenek kapcsolatot az idősebbekkel is. Ezek a tapasztalatok hasznosak lehetnek a számunkra, miután a magyar valósághoz igazítottuk őket.

– Milyen célkitűzéseket sikerült megfogalmazni az olaszországi találkozón?

– A cél mindannyiunk számára kézenfekvő volt: a Cursillo Mozgalom életben tartása, megújítása az idők jeleinek figyelembevételével. Az ehhez való utat kutattuk a megélt tapasztalatok alapján. Az OMCC összegzésére várunk még, de abban mindannyian egyetértettünk, hogy apostolkodni kötelességünk. Ezt pedig hiteles élettel, tanúságtétellel, szeretettel tudjuk művelni.

Csak akkor van esélyünk Krisztus örömhírének terjesztésére, ha képesek vagyunk igazi keresztényekként élni.

– Lehet-e ez az esemény fordulópont vagy megújulási impulzus a magyar Cursillo Mozgalom számára?

– A közös élmény, az egységtudatunk megerősítése inspirál és lendületet ad nekünk. Ha mindezt itthon is tovább tudjuk adni, és eköré szervezni a közösségi folyamatokat, akkor az valódi megújulással járhat.

A vezetőségi megbeszélések után még két fontos programot szerveztek az olasz cursillisták. Az első egy világtalálkozó volt, amin mintegy háromezer cursillós vett részt a világ minden tájáról. A másik a lelkiségi mozgalmak közös imaestje a Szentatyával, a Szent Péter-bazilika előtti téren.

– Hogyan élték meg, hogy ennyi cursillistával lehettek együtt? Mit adott önnek ez a közösségi tapasztalat?

– Nagyon nagy élményként maradt meg, ahogy megtöltöttük a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikát. Nem kevesen jöttek népviseletben, ezzel is hangsúlyozva nemzeti hovatartozásukat. Például a japán cursillós lányok kimonót viseltek. Az elfogadás, a rácsodálkozás és a szépség együtt volt jelen: az ölelések, a mosolyok, a közös éneklések és a szentmise mind-mind az összetartozás érzését mélyítették el bennem. Az egyetemes könyörgések öt különböző nemzet nyelvén hangzottak el. Bogi, aki ezután egy héttel Budapesten kapta meg a bérmálás szentségét, nagyon izgult, mert az első könyörgésre őt kértük fel. Örömmel és büszkeséggel vegyes megrendüléssel hallgattuk a magyar nyelvű imádságot. Fontos a szeretetközösség az Egyházban, küldetésünk van a társadalom evangelizálásában. Krisztus számít ránk!  

– Melyik esemény vagy pillanat volt a legemlékezetesebb az ön számára a hét során, és miért?

– Több ilyen élményem is van, de csak kettőt emelnék ki közülük. Az egyik a magyar közösséghez kapcsolódik. Kálmán József atya egy katakombában celebrált nekünk szentmisét, és mindannyian a paténára tehettük saját felajánlásunkat. A másik meghatározó élményem a lelkiségi mozgalmak Szent Péter téri imaestjéhez kötődik. Meleg volt, sokan voltunk, lassú volt a térre bejutás. Több ezren vártuk a Szentatyát, hogy velünk imádkozzon. Csendben és tisztelettel várakoztunk. Mögöttünk egy ázsiai házaspár állt egy kisgyermekkel. Két székük volt, amelyeken felváltva pihentek a hosszú várakozás alatt. Az egyik széket felajánlották nekünk, mi pedig hálából vizet adtunk nekik.

A nyelvi korlátok ezúttal sem jelentettek akadályt – a kedvesség és az odafigyelés minden nyelven érthető.

Örömmel fedeztük fel, hogy ugyanolyan sálat, a cursillós világtalálkozón kapott ajándékot viseljük. Ez is erősítette bennünk az összetartozás élményét. Sajnos – a kötött repülőjáratok miatt – a másnapi pünkösdi szentmisén már nem tudtunk személyesen részt venni és meghallgatni Leó pápa pünkösdi homíliáját, amelynek központi gondolata ez volt: „A Szentlélek megnyitja a határokat bennünk és egymás között.”

– Mit jelentett az ön számára a jubileumi év mottója: „A remény zarándokai”? Hogyan tapasztalta meg ennek valóságát az események során?

– „A remény zarándokai” számomra azt jelentette, hogy

úton vagyunk – nem egyedül, hanem közösségben, és mindig Isten felé.

A Szentatyával való imavirrasztás során is érezhető volt, hogy mi, az egyházi mozgalmak tagjai, valóban a remény hordozói vagyunk a világ számára. Mi, cursillisták is mindig úton vagyunk „a belső egység és evangelizálás érdekében”.

– Egyszerű résztvevőként is tudott lelkileg töltekezni?

– Határozottan igen. Az imák, szentmisék, tanúságtételek, közös éneklések – mind hozzájárultak ahhoz, hogy szívből töltekezhessek. Tapintható volt az öröm és a szeretet, ami nem engedi a lelket „szárazon” maradni. Különlegesen megható volt, hogy sokan felismertek a világ minden tájáról érkezett cursillósok közül. Az elmúlt évek során sokakkal találkoztunk már különféle cursillós eseményeken világszerte. Az Istenhez való kapcsolódásunk, a felebaráti szeretet legyőzi a nyelvi akadályokat, a baráti ölelés nyelve mindenki számára érthető.

– Vezetőként miben kapott megerősítést Istentől?

– A hűség és az elköteleződés dolgában. Ahogy említettem már, fontos üzenete volt ennek a hétnek, hogy semmiképpen ne azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt! Ragaszkodjunk a hagyományainkhoz, de a szeretet parancsát semmi sem írhatja felül! Imádság, szeretet, elfogadás, őszinteség, önátadás a helyes sorrend, a többit a Lélek úgyis megadja.

– Milyen arcát mutatta ez alkalommal az Egyház?

– Egy szerető, befogadó, sokszínű, mégis egységes Egyházét. Egy olyan közösségét, ahol a Lélek valóban fúj, és ahol a laikusok élő, hiteles küldetést hordoznak.

Ez az Egyház él – és élni akar. 

Mi, akik részt vettünk a világtalálkozón, és csatlakoztunk az egyházi mozgalmak találkozójához, továbbvisszük küldetésünket az Egyházon belül. Imádkozunk az Egyházért és annak tagjaiért, az emberiségért, a békés jövőért, a Cursillo Mozgalomért és más lelkiségi mozgalmakért is. 

– Mit üzenne azoknak, akik nem tudtak ott lenni a találkozón? Miért érdemes a jövőben részt venni egy ilyen eseményen?

– Az Egyház közösség. Jézus közösségre hív minket: gondoljunk csak bele, hogy az apostolokat sem egyesével küldte a világba. Nagy erő rejlik a közösség támogatásában. 2025. október 11-én tartunk egy országos, majd 2026-ban egy európai cursillós találkozót Mallorcán, a Cursillo Mozgalom bölcsőjénél, hogy együtt  kereshessük az Úr kegyelmét, válaszolhassunk hívására, élhessük meg a sokszínűségünkben rejlő ajándékokat!

Szerző: Zsirosné Seres Judit

Fotók: Várdai Judit

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2025. július 27-i számában jelent meg.