Küldetésünk az Evangélium megélése – Szpisják Péter Pál kapucinus a világi ferences lelkiségről

Amikor a küldetésről beszélünk, akkor a Ferences Világi Rend tagjai számára mindenekelőtt saját Regulánkhoz kell visszatérnünk. Már a második és harmadik pontban olyan alapvető igazságokat találunk, amelyek kijelölik hivatásunk lényegét. A Regula így mutatja be a Ferences Világi Rendet: „A nagy ferences családon belül sajátos helye van a Ferences Világi Rendnek, amely az egész világon elterjedt, szerves közösség a Katolikus Egyházban. Testvérei és nővérei a Szentlélektől indítva saját világi állapotukban törekednek a szeretet tökéletességére.”

Már ebből a néhány mondatból kirajzolódik küldetésünk. A cél nem kevesebb, mint a szeretet tökéletességére törekedni. A Regula ezt így folytatja: „Fogadalommal kötelezik el magukat arra, hogy az evangélium szerint éljenek Szent Ferenc példájára.” Majd később ezt olvassuk: „Urunk Jézus Krisztus evangéliumát kövessék Szent Ferenc példája szerint… az evangélium igazságait ültessék át életükbe, és mindennapi életüket újra meg újra az evangéliumhoz mérjék.”

És itt szeretnék megállni egy pillanatra.

A Regula ugyanis nem egyszerűen feladatokat sorol fel. Nem egy munkatervet ad a kezünkbe. Sokkal inkább örömhírt hirdet. Örömhír ugyanis az, hogy küldetésünk van. Ez nem teher, hanem ajándék.

Az evangéliumban is ezt látjuk. Amikor Jézus kiválasztja a tizenkettőt, először magához hívja őket, majd hatalmat ad nekik, és elküldi őket. A küldetés mindig a Krisztussal való találkozásból születik. A küldetés ebből a kapcsolatból fakad. Regulánk újra és újra Szent Ferenc példájára hivatkozik. Jól ismerjük ezt a megfogalmazást: Assisi Szent Ferenc teljesen katolikus és apostoli férfi volt.

Ez a két szó különösen fontos. Az „apostoli” nyilvánvalóan utal a küldetésre, az evangélium hirdetésére, a cselekvő tanúságtételre. A „katolikus” pedig arra emlékeztet bennünket, hogy Ferenc mindig az Egyházzal egységben élt. Számára Krisztus földi helytartója, Szent Péter utóda iránti hűség magától értetődő volt. Ezért előadásomban szeretnék egy rövid áttekintést adni arról, hogyan gondolkodik az Egyház a Ferences Világi Rend küldetéséről.

Mit mond maga az Egyház a világi hívők küldetéséről? Attól a pillanattól kezdve, hogy megkereszteltek bennünket, küldetésünk van. A keresztség utáni krizmával való megkenés is ezt fejezi ki: Krisztushoz tartozunk, aki Pap, Próféta és Király. Az ő küldetésében részesedünk. És figyeljük meg: nem a világ ellenében kaptuk ezt a küldetést, hanem a világban.

A II. Vatikáni Zsinat külön hangsúlyozza, hogy a világi hívek sajátos hivatása éppen világi állapotukban valósul meg. Ha mindez igaz minden megkeresztelt hívőre, akkor feltehetjük a kérdést: miben áll a Ferences Világi Rend sajátos küldetése? Az Egyház mindig különös figyelemmel és megbecsüléssel tekintett a Ferences Világi Rendre – korábbi nevén a Ferences Harmadrendre. A történelem során több pápa is felismerte, hogy ez a közösség sajátos módon képes hozzájárulni az Egyház megújulásához.

Különösen igaz ez XIII. Leó pápára, aki maga is a Ferences Harmadrend tagja volt. Szívén viselte a közösség sorsát, és 1883-ban új Regulát adott a harmadrendnek. Meggyőződése volt, hogy az Egyház megújulásának egyik fontos eszköze éppen a ferences világiak hűséges tanúságtétele lehet. Így fordult hozzájuk: „Apostolkodásukkal azon fáradozzanak, hogy a keresztény nép lelki javát előmozdítsák.” Figyeljük meg ennek a mondatnak a természetességét. A pápa nem bizonygatja, hogy a ferences világiaknak apostolkodniuk kell. Magától értetődőnek veszi, hogy apostolok. Arra buzdítja őket, hogy apostoli küldetésüket a keresztény nép javára gyakorolják. Majd így folytatja: „Ez az apostoli munka a kezdetektől fogva méltóvá tette őket arra, hogy IX. Gergely pápa Krisztus katonáinak és új Makkabeusoknak nevezze őket.”

Számomra különösen megragadó ez az elnevezés: „új Makkabeusok”. Ha felidézzük a Makkabeusok könyvét, láthatjuk, hogy egy olyan korról beszél, amikor Isten népét erőteljes kulturális és vallási nyomás érte. A hellenisztikus világ értékrendje fokozatosan háttérbe szorította a szövetséghez való hűséget. Sokak számára természetessé vált az alkalmazkodás. Voltak azonban olyanok, akik nem akartak lemondani hitükről. Nem csupán tiltakoztak, hanem készek voltak áldozatot is vállalni azért, hogy hűségesek maradjanak Istenhez. Nem nehéz felismerni, mennyire időszerű ez a kép ma is.

Korunk keresztényei is olyan világban élnek, amely számtalan irányból formálni próbálja gondolkodásunkat és értékrendünket. Ebben a helyzetben különösen aktuális az a meghívás, hogy hűségesek maradjunk az evangéliumhoz, és azt hitelesen képviseljük.

XIII. Leó szerint ez az apostoli küldetés ma is ugyanolyan termékeny lehet, mint kezdetben, ha a ferences világiak Assisi Szent Ferenc példáját követve életükkel adnak tanúságot Krisztusról. Már önmagában a példaadás is küldetés. Nem pusztán előkészíti az apostolkodást, hanem annak egyik legfontosabb formája. A 20. század végén Szent II. János Pál pápa ugyanezt a gondolatot új hangsúllyal fogalmazta meg. A Ferences Világi Rendhez intézett üzenetében arra kérte a testvéreket, hogy sajátos ferences örökségükkel járuljanak hozzá egy olyan civilizáció építéséhez, „amelyben az emberi személy méltósága, a kölcsönös felelősség és a szeretet eleven valósággá válik.”

Ez ma is rendkívül aktuális feladat. A pápa továbbá arra buzdította a ferences világiakat, hogy mélyítsék el az egyetemes testvériség alapjait, alakítsák ki a befogadás lelkületét, építsék a testvéri kapcsolatokat, és határozottan lépjenek fel a kizsákmányolás, a megkülönböztetés, a társadalmi kirekesztés és a közömbösség minden formájával szemben. Majd így fogalmaz: „Ti világi ferencesek olyan hivatást éltek, amelyben elválaszthatatlan az Egyházhoz és a társadalomhoz tartozás.” Ez különösen fontos mondat.

A ferences világi hivatás nem választ el a világtól, hanem éppen oda küld. A családba. A munkahelyre. A közéletbe. A kultúrába. Az emberi kapcsolatokba. Mindenhová, ahol emberek élnek és találkoznak.

Ezért folytatja a pápa: „Feladatotok mindenekelőtt a személyes tanúságtétel.”

Ha valóban hisszük, hogy a Szentlélek arra hív bennünket, hogy világi állapotunkban a szeretet tökéletességére törekedjünk, akkor nem elégedhetünk meg a középszerűséggel. Nem elégedhetünk meg minimális keresztény élettel vagy felszínes vallásossággal. A ferences világi hivatás mindig többre hív. Arra, hogy a hétköznapokban is a szentség útját járjuk.

Az előadásra készülve kíváncsi voltam arra is, hogy mindez hogyan valósul meg a gyakorlatban. Ezért megnéztem néhány olaszországi ferences világi rendi közösség kezdeményezéseit, amelyekből szeretnék néhány példát megosztani. A milánói ferences világi testvéri közösség több figyelemreméltó kezdeményezést indított. Bár Nyugat-Európában élnek, figyelmüket Ukrajna felé fordították. Bekapcsolódtak a békemisszió munkájába, együttműködtek az Európai Erőszakmentes Cselekvési Mozgalommal, és részt vettek gyertyák, fáklyák, valamint más alapvető eszközök gyűjtésében a háború sújtotta lakosság számára. Adományokat juttattak el a célállomásokra, kapcsolatot tartottak a helyi önkormányzatokkal és segélyszervezetekkel.

Volt egy első hallásra talán mosolyt fakasztó kezdeményezésük is: ukrán önkormányzatok kérésére labdarúgó-, kosárlabda- és röplabdákat gyűjtöttek. Ha azonban belegondolunk, hogy ezek a gyermekek és fiatalok háborús körülmények között élnek, rögtön megértjük ennek jelentőségét. A sport nem pusztán szabadidős tevékenység, hanem a közösségépítés, a remény és a lelki regenerálódás fontos eszköze is.

Végül egy nemzetközi kezdeményezést is szeretnék megemlíteni. Az olasz ferences világi rend „Adjunk egy követ!” mottóval indított segélyprogramot, amely földrengések sújtotta országok – Szíria, Törökország, Horvátország, Haiti és más térségek – megsegítésére irányult. Ez is jól mutatja, hogy

a ferences lelkület nem áll meg a helyi közösségek határainál, hanem egyetemes felelősséget vállal a szenvedő emberért.

Mindezekből jól látható, hogy az Anyaszentegyház nagy bizalommal tekint a Ferences Világi Rendre. Nemcsak megbecsüli, hanem valódi küldetést bíz rá.

Az előadás teljes egészében az alábbi videóra kattintva visszahallgatható:

Forrás: Ferences Média

Szerkesztette: Ádám Rebeka Nóra

Fotó: Andrei Ivanov

Magyar Kurír