Köszöntőjében Beer Miklós a jelenlévőknek – többek között a megjelent ferences szerzetestársaknak, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium diákjainak – elmondta: idén 55 éve, 1966-ban szentelték pappá.
„Sokáig én is csodálkozva tettem fel a kérdést, hogy Ferenc pápa miért mossa meg olyan gyakran a társadalom peremére szorult emberek, akár éppen a börtönben lévő rabok lábát. Hogy tehet ilyet egy pápa, nem túlzás ez? – mondta homíliájában a nyugalmazott megyéspüspök. – Lassan értettem meg, hogy a pápa, aki Assisi Szent Ferenc nevét vette fel, jól érti, hogy a mindent teremtő Isten osztozik velünk a küzdelmeinkben, sőt vállalta értünk a kínhalált, hogy megmutassa szeretetének jelét.” Ezt próbáljuk megérteni, elhinni, hogy az Isten Jézus Krisztus személyében ezt tette, ugyanakkor
feladatul adta nekünk, hogy mi is döbbentsük meg egy kicsit a világot a szolgáló szeretet példájával
– tette hozzá a szónok. – Ferenc pápa néhány évvel ezelőtt, egy ifjúsági találkozón azt mondta a fiataloknak, hogy döbbentsék rá az embereket arra, hogy szeretet nélkül nincs értelme a világnak; álljanak oda a beteg, sorsgyötört emberek mellé, mutassák meg nekik az isteni szeretetet.
Beer Miklós arról is beszélt, hogy Isten önmagát a Jó Pásztor képében tárta fel: megesik rajtunk a szíve, amikor látja elesettségünket, tévelygésünket.
„A mostani szentelés alkalmával azt próbáljuk megérteni, hogy ő meghív, bizalmába fogad, barátaivá fogad, és meri azt mondani, hogy
folytassátok azt, amire példát adtam.
Jézus búcsúbeszédében mondta: „Jobb nektek, ha elmegyek, mert eljön a Vigasztaló, aki mindörökre veletek marad.” S az Úr a Lélek által képessé tesz bennünket a szolgáló szeretetre.
Ne aggodalmaskodjunk tehát, higgyünk az ő szeretetében, és hogy általunk akar reményt, bátorítást adni az embereknek – buzdított Beer Miklós püspök.
Hangsúlyozta: „Amikor a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülünk, érezzük a felelősségünket, hogy
csak akkor tudunk reményt adni másoknak, ha elhisszük, hogy Jézus itt van velünk, köztünk és bennünk.
Higgyétek el, hogy a szentáldozásban Jézus képviselőjévé lettetek egészen sajátos módon!”
A szenteltek – Szabó Péter OFM és Balázs Jeromos OFM – az Esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanári karának tagjai.
Szabó Péter egy Fejér megyei sváb faluban, Száron nőtt fel. Szentelése után, úrnapja ünnepén szülőfalujában tartotta primíciáját.
Közvetlenül az érettségi után belépett a Kisebb Testvérek Rendjébe. A jelöltség évét Szegeden, a noviciátust Szécsényben töltötte, majd hat éven át egyszerű fogadalmas növendékként tanult a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán teológiát.
Jelenleg az esztergomi ferences gimnázium tantestületének tagja.
Balázs Jeromos OFM tíz évvel ezelőtt lépett a ferences rendbe. Már középiskolásként készült a papságra. A Szentendrei Ferences Gimnáziumban érettségizett; teológiai tanulmányait idén fejezi be. Tavaly az ELTE-n magyar–latin szakos tanári diplomát szerzett.
Jelenleg Esztergomban a 8. osztályosok prefektusa.
Rendi nevét a szent életű Huszár Jeromos OFM tiszteletére vette fel, aki éppen abban az évben hunyt el, amikor ő belépett a közösségbe, ugyanakkor a nagy bibliafordító, Szent Jeromos személyisége is közel áll hozzá.
Fotó: Gieszer Richárd
Körössy László/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria