A hajnali fél négykor és hat órakor a kijevi belvárosban megszólaló légiriadók cáfolták meg a kérést, hogy legalább karácsony napján legyen 24 órás tűzszünet. A háború több mint egy éve „stratégiát váltott” – magyarázzák a főváros lakói: nemcsak a Donbászban, Herszonban és Zaporizzsjában előrenyomuló tankok ellen kell harcolni, hanem ellen kell állni a drónok támadásainak is, amelyek mindennapi kegyetlenséggel csapnak le a magasfeszültségű vezetékekre és a generátorokra, így
Ukrajna a háborúnak ennek a negyedik telében is sötétben és fagyban marad, áram és fűtés nélkül.
A Sant'Egidio közösség által a Kiev Hall nevű teremben – egy hatalmas, a szovjet rezsim idején moziként működő, ma kiállítóteremmé átalakított épületben – szervezett karácsonyi ebéd egy kicsit helyreállította a normális életet, az ünneplést választották válaszként azok „pszichológiai hadviselésére”, akik úgy döntöttek, hogy a szent éjszakán is megsértik az égboltot. A földszint, ahol az asztalokat több mint kétszáz vendég számára megterítették, napközben menedékhelyként is szolgál, ha támadás történik. A vendégek azok voltak, akik a Sant'Egidio humanitárius központjaiba járnak, ahol hetente osztanak segélyeket.
Az első vendégek, kezükben a meghívóval, délután két óra körül érkeznek: az önkéntesek, akiknek többsége nő, maguk is a Sant’Egidio közösség támogatottjai. „90 százalékuk más városokból érkezett menekült, akik hetente egyszer jönnek az öt központunkba élelmiszer- és alapvető szükségleti cikkekért” – magyarázza Vita Zinyevics, aki az ebéd szervezéséért felelős. Karácsonykor csak Kijevben a közösség további négy karácsonyi ebédet szervezett, és voltak ünnepségek Lvivben és Ivano-Frankivszkban.
Így azok, akiknek a humanitárius központjainkban segítünk, akik a háború miatt menekültek lettek, most hasznosnak érzik magukat és társasági életet élhetnek”
– folytatja Vita.
Olga Mirocsik 2014. július 29-én hagyta el százezer lakosú városát, Alcsevszket Lugansk régióban, „amikor megérkeztek az oroszok: azóta hat különböző helyen éltem. Mariupolban, Szumiban, Poltavában, Harkivban, majd ismét Poltavában. 2022 óta pedig Kijevben”, ahol egy bérelt házban lakik. „Mindezt a gyermekeimért tettem: hogy jövőjük legyen.” A kijevi Sant’Egidio pedig a második családjává vált: az elsőt a kikötőmunkás férje és gyerekei, a 28 éves Hartema és a 14 éves autista Mása alkotja: „Az életem a közösség: ők segítenek nekem, én pedig sokat segítek nekik.” Így az év során ő maga is önkénteskedik a telefonos segélyszolgálatban, amely kapcsolatot tart a front közelében élő családokkal, és megszervezi a segélyek szállítását. A háború alatt exponenciálisan megnőtt szolidaritási akció működését nemzetközi adományozói hálózat teszi lehetővé.
Azáltal, hogy közreműködöm ebben az ebédben, nem érzem magam egyedül: ez számomra a béke napja”
– mondja Olga.
„Ma Ukrajnában a karácsony ünneplése egyszerre jelent kihívást és keresztény cselekvést” – hangsúlyozta Kijev főpásztora, Szvjatoszlav Sevcsuk karácsonyi üzenetében. Ez a harmadik alkalom, hogy a latin egyház, a görögkatolikus egyház és az ukrán ortodox egyház december 25-én együtt ünnepli a karácsonyt. A nemzeti egység jeleként az ukrán ortodox egyház – de nem a moszkvai patriarkátushoz tartozó ukrán ortodox egyház – felhagyott a Juliánusz-naptárban meghatározott hagyományos január 7-i dátummal. „Az emberiség ellensége megpróbál minket hidegbe és sötétségbe taszítani, nemcsak fizikai sötétségbe, megfosztva minket az elektromos áramtól és a melegtől, hanem a kétségbeesés, a csüggedtség, a manipuláció és a népünk sorsával való alkudozás sötétségébe is” – jegyzi meg a kijevi érsek üzenetében.
Az ebéd a kijevi nagy csarnokban tálalva. Kijev szegényei, katolikusok és ortodoxok egyaránt, összegyűltek. Ott van Mikola Liszenko, a legnagyobb ukrán zeneszerző és karmester dédunokája, aki 1912-ben hunyt el, és ugyanazt a nevet viselte. Ő is önkéntes, és most a vendégekkel teli termekben járkálva hagyományos karácsonyi dalokat énekel. Két másik kórussal együtt énekli az ukránok karácsonyi üdvözletét: „Hrisztosz narodiszia. Szlavimo joho”, „Krisztus feltámadt. Dicsőség neki.” És az egész terem spontán kórussá válik.
Az ebéd véget ér, az önkéntesek minden vendégnek átadnak egy ajándékcsomagot: egy csomag sütit, egy csokoládét, egy csomag teát, egy pár zoknit és egy pár papucsot.
A Kiev Hallban fény gyulladt fel a sötétségben.
Forrás és fotó: Avvenire
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
