A szerző a „barátság, emberség, béke, szolidaritás” példájának nevezte a Szicíliába került magyar hadifoglyok és a helyi lakosság kapcsolatát és közös szenvedését az I. világháború során.
Az olasz és magyar had- és történelemtudomány által jól ismert vittoriai tábort több mint 18 ezer magyar katona járta meg. Közülük száztizennyolcat itt is temettek el.
A katolikus napilap felidézte az északkelet-olaszországi világháborús frontvonaltól legtávolabbi fogolytábor történetét – ez volt egyben Szicília mindenkori legnagyobb fogolytábora is.
A magyarokat nem ellenségként kezelték, Szicíliában befogadásra is találtak – állapította meg a L’Avvenire Szabó Sándor ózdi rajztanár, egykori hadifogoly levelét idézve, aki három évet raboskodott Vittoriában. Szabónak a lapban idézett emlékei szerint a magyar hadifoglyokat szállító vonatot az olaszországi vasútállomásokon gyalázkodva fogadták, Szicíliában viszont „a lakosok – megtudva, hogy magyarok vagyunk, és nem osztrákok – igazi barátként kezeltek”.
A magyar hadifoglyok hetente többször katonai kísérettel elhagyhatták a tábort, és a tábori jeggyel Vittoriában gyümölcsöt, gyógyszert, fehérneműt is vehettek. Így a magyarok és a helyiek között szoros volt a kapcsolat, barátságok is születtek.
Vittoriában „a magyarok ugyanúgy megpróbáltak túlélni, mint mi a fronton a dandárban” – idézte a L’Avvenire a már elhunyt Michelangelo Modica I. világháborús olasz katonát. Modica a világháború után a magyarok iránti tiszteletből kereste fel az egykori szicíliai fogolytábort.
A városban 1995-ben olasz–magyar történeti múzeum nyílt, és magyar kápolna is őrzi a hadifogolytábort megjárt honfitársaink emlékét.
Magyar Kurír