Laczkó Zsolt: II. János Pál pápa példa az imádságban, a szenvedésben és a kereszthordozásban is

„A pápalátogatás helyszínein jelen voltam: Máriapócson, Budapesten, a Mátyás-templomban, a Népstadionban és a Hősök terén is. Ezek közül a legmeghatározóbb találkozás mindenképp a pócsi liturgia volt. Koronifer/pediferként fogtam a szent pápa infuláját és pásztorbotját.

Órákon keresztül a közelében álltam. Egész papi életemet meghatározza az, amit ott tapasztaltam. Én még nem láttam így embert imádkozni.

A Szentatya számára megszűnt a külvilág, csak az Isten létezett. Összeszedett és elmélyült volt. Ragyogott. A tekintete szuggesztív, mintha belém látna. Mosolygott a lelkünk és örült, amikor egymás szemébe néztünk. Ezt a szempárt sosem fogom elfelejteni.

Számomra nagy példa ő az imádságban, de a szenvedésben, a kereszt hordozásában is, melyet haláláig méltósággal viselt. Prófétai jelkép, hogy

akkor, három évtizede a kezembe kaptam a pápa botját, mely nem kampós pásztorbot, de Krisztus keresztje volt. A sorsunk, a lelkünk így többszörösen is összeér.

Hálát adok az Úristennek és a máriapócsi Szűzanyának, hogy akkor és most, 2021. augusztus 15-én, a harmincéves jubileumi hálaadó szent liturgián is jelen lehettem.

Nosztalgiázva, visszatekintve a harminc évvel ezelőtti történésekre, a nagy pápa szavaival köszöntelek Benneteket: „Ne féljetek! Egy dologtól féljen az ember, magától a félelemtől… Ne féljetek!”

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír