Lassítsuk le lelkünk metronómját – Kodály Zoltánra emlékeztek a Mátyás-templomban

Az ünnepi szentmisén az asszisztenciát a Központi Szeminárium kispapjai, valamint Szabó Gábor prefektus látták el. Az eseményen ezúttal is számos nagy múltú kórus és neves karnagy vállalt szerepet; elhangzott Kodály 1966-os, orgonára és egy szólamra komponált „csendes miséje”, a Magyar mise.

A zenei szolgálatot a Mátyás-templom liturgikus egyházzenei feladatait ellátó énekesei, valamint a budapesti Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola (KZMK) vegyeskara látták el.

Szép hagyomány indult útjára 1967-től a Mátyás-templomban, Nádasi Alfonz OSB tábori lelkész ugyanis Kodály halála óta minden évben összehívta a Mátyás-templomba az ország különböző részeiből az énekeseket, hogy gregorián énekekkel emlékezzenek meg a mesterről.

A szentmisén a kórusokat Tardy László mellett vezényelték: Varga László atya, az OMCE központi igazgatója és a váci Nagyboldogasszony-székesegyház karnagya; Sztankó Attila, a Gregorián Társaság elnöke; Sapszon Ferenc Liszt-díjas karnagy, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola alapítója; Sapszon Borbála és Tóth Márton, a KZMK karvezetői; Farkas Mária, a budapesti Liszt Ferenc Kórus karnagya és művészeti vezetője; Gergelyné Kovács Mária zenepedagógus és karnagy, Gergely Ferenc orgonaművész özvegye; Tamási Kinga karvezető, a Toldy Ferenc Gimnázium énektanára és Katona Tibor, a Halmos László szellemiségét és örökségét őrző győri Palestrina Kórus karnagya.

Orgonán közreműködött Hegyi Barnabás, a Mátyás-templom kántor-karnagya.

A szentmise kezdetén a megjelenteket a Liszt-díjas Tardy László, a Mátyás-templom tiszteletbeli kántor-karnagya köszöntötte, s miután ismertette a szertartás énekeinek rendjét, külön is megemlítette özvegy Kodály Zoltánné Péczely Saroltát, aki az idei eseményen egészségi állapota (combnyaktörés utáni lábadozás) miatt nem tudott jelen lenni, így otthonról, imádságban kapcsolódott be a liturgiába.

A szentmisén a híveket is bevonták a közös éneklésbe. Az állandó részek Kodály Magyar miséjének (1966) tételei (Uram, irgalmazz; Szent vagy és Isten báránya) voltak, a változó részeket (introitus, graduale, szekvencia, offertorium és communio) gregorián dallamokon szólaltatta meg a szkóla és a nép felváltva.

A szentmise főcelebránsa, Fekete Szabolcs Benedek püspök személyes hangvételű homíliájában két fő történet köré fűzte mondandóját, amelyek Kodály Zoltán szellemi örökségét és a nagyböjti készületet kapcsolták össze.

Poroljuk le a Bibliát!

Az első történetben felidézte győri bencés diákéveit, kiemelve mestere, Nádasi Alfonz szerzetes alakját. „Személyes tapasztalatok nemcsak fizikai találkozásokból születhetnek, hanem abból a szellemi örökségből is, amelyet továbbélünk és átadunk” – mutatott rá az OMCE elnöke, aki Alfonz atya emlékein keresztül villantott fel egy különleges képet Kodályról: a Tanár úr és a szerzetes is rendszeresen ógörög nyelven olvasták a Szentírást, az olvasottakat pedig meg is vitatták egymással. Ehhez kapcsolódott Fekete Szabolcs Benedek első nagyböjti buzdítása: „Poroljuk le a Bibliát!” A püspök arra biztatott mindenkit – kortól függetlenül –, hogy legalább egyszer életében olvassa végig „alapkönyvünket”. Emlékeztetett Fábry Kornél püspök A Biblia egy év alatt címmel indított podcastsorozatára is, amely megkönnyítheti ezt a mai ember számára komoly kihívást.

A kórusénekeseket és a híveket továbbá arra is kérte, hogy a latin szövegek éneklésekor ne elégedjenek meg a dallammal, hanem válasszanak ki egy-egy kifejezést, akár az elhangzott introitusból (a mise kezdőéneke, amely megadja az ünnep alaphangulatát) vagy akár a szekvenciából (az Alleluja utáni verses ének, a liturgia költői csúcspontja), és tegyék azt egy időre mottójukká. Külön kitért a neumák (az énekhangok lejtését, illetve egy-egy dallamfrázist leíró grafikus jel, egy neuma 1–4 hangos dallamformulát jelöl) szerepére is a kottában.

„A neumák nem véletlenek: a szent szerzőnek üzenete volt velük” – magyarázta. A püspök arra kérte az énekeseket, ki-ki fejtse meg magának a külön is díszített, választott szó üzenetét, és tegye magáévá a mondanivalóját.

Lelki metronóm, a belső lelassulás eszköze

Az OMCE elnöke egy relikvia történetét is megosztotta a Kodályra emlékező közösséggel. Felidézte azt a pillanatot, amikor Nádasi Alfonz egy mechanikus metronómot ajándékozott a világhírű – nemrég elhunyt – zongoraművésznek, Vásáry Tamásnak. Az eszköz eredetileg Kodály Zoltáné volt, és a folytonosságot, a mester és tanítvány közötti mély kapcsolatot volt hivatott szimbolizálni, továbbörökíteni.

A püspök ezt az eszközt a középpontba állítva bontotta ki másik nagyböjti tanácsát.

Túlsebzett világunkban a társadalom – a kamaszoktól az idősekig – „túlpörgött”. A lelki metronómok súlya túl alacsonyra van húzva, s ez kapkodó, zaklatott ritmust eredményez. „Nagyböjt van, a legalkalmasabb idő arra, hogy a lélek metronómján a súlyt feljebb toljuk, és lelassítsuk azt”

– mutatott rá a püspök.

Fekete Szabolcs Benedek végül arra bátorított, hogy

ne féljünk a csendtől, mert a csend Isten barátja, benne találkozhatunk Vele, ahogyan legbensőbb önmagunkkal is. A lelassulásban pedig  idővel helyet talál magának az őszinte lelkiismeret-vizsgálat, és akár egy mély életgyónás elvégzésének a vágya is testet ölthet benne.

A szentbeszédet követően a liturgia a hívek egyetemes könyörgéseivel folytatódott: Kodály Zoltán életművének egy-egy meghatározó eleméért adtak hálát, miközben a jelen és a jövő nehézségeire is megoldást kértek, hogy minden gyermek a „tiszta forrásból” meríthessen, „hitvalló példaképekre” támaszkodva.

Az áldozati rész során a zene és a liturgia szerves egységet alkotott.

A szentmisét rövid zenei áhítat követte, melynek során Sapszon Borbála vezényletével elhangzott Kodály Zoltán Könyörgés, Ave Maria és 150. genfi zsoltár című műve, majd Katona Tibor vezényelte a Magyar miséből a Gloria tételt, mely nagyböjtben hagyományosan kimarad a liturgiából.

A képre kattintva fotógaléria nyílik.

*

A szentmise az alábbi videóra kattintva visszanézhető.

Videó: Mátyás-templom YouTube-csatornája

Fotó: Szefcsik Boldizsár

Horogszegi-Lenhardt Erika/Magyar Kurír