A szertartást Papp Tibor főhelynök vezette Szocska Ábel püspök jelenlétében.
A főpásztor a szertartás végén a könyörgések és leborulások, nagy metániák kíséretében tartott bűnbánatot Istennek, majd levette főpapi öltözékét, és az emberek felé fordulva szintén földre borult, és bocsánatot kért a papoktól és a hívektől.
Ezt a gesztust követte a személyes békecsók váltása minden jelen lévő paptestvérrel és azokkal a hívekkel, akik maguk is szerettek volna a kölcsönös kiengesztelődés e megható formájában részt venni.
A paptestvérek egymástól is bocsántot kértek, fekete reverendás kört alkotva a kegytempom főhajójában.
Szocska Ábel püspök azzal a gondolattal segítette a böjtre készülő keresztény testvéreit, hogy „a böjt eszköz, amely által jobb emberré válhatunk.
A lemondás, a jótett, a böjtölés mit sem ér, ha nem válunk általa jobbá, ha nem visz minket közelebb az Istenhez.”
A nyíregyházi megyéspüspök megnevezte azokat a tulajdonságokat, amelyek olykor mások megbántásához vezetik őt, és hasonló önvizsgálatra hívta papjait is feleségük, híveik felé.
A bűnös, jobb lator a kereszten, Krisztus mellett az első volt, aki az utolsó pillanatban végzett bűnbánata révén nyert megigazulást. Hozzá hasonlóan kell nekünk is bátran odafordulnunk másokhoz, akkor is, ha nehéz – hangsúlyozta Szocska Ábel püspök. „Lássuk meg embertársunkban Krisztust!” – bátorította a jelenlévőket.
A vecsernye után a főpásztort a szertartásról és annak böjttel kapcsolatos jelentőségéről kérdezték. Az interjú ITT meghallgatható.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria