Látni akarom... – misztériumjáték Pasaréten

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán (1Cel 30,84)… – jegyzi fel Assisi Szent Ferenc szavait életrajzírója, Celanoi Tamás. Assisi Szentje ugyanis Urunk születésének ünnepe előtt, Greccio városában azt kérte, hogy a korabeli karácsonyi játékokat vigyék be a templomba, amivel a pusztán folkrólt „átváltozatta”, és azt az eucharisztikus, a lélekben újjászülető Krisztus-kapcsolat eszközévé formálta át. Hasonló élményben lehetett részük azoknak, akik a pasaréti templomban, március 9-én, este a tabernákulum és az oltár környezetében látták megjelenülni a keresztút egyes stációit egy misztériumjáték során. A színháztechnika eszközeinek: a fény és hangjátéknak, a jelmezek és megjelenítések, valamint a vizualitás egyéb eszközeinek a hittapasztalattal való művészi összekapcsolása egészen egyedi és teljes egészében a világi hívektől induló kezdeményezés, ami külön is kiemeli az előadás jelentőségét és hatását. A színészek játéka, azonosulása a rájuk szabott szereppel, nemcsak a rendező jó karakterismeretét, hanem a szerepvállalók belső hozzáállását is mutatta, beilleszkedésüket a passiótörténet világába.

A passiójátékban egy 21. századi fiatal verses szemlélődése és a gonosz közbeszóló ténykedésének kerete között elevenedik meg a szenvedéstörténet, amelyben helyet kap az újraélt evangélium; a magára maradottság ugyanis felidézi Jézusban a tanítványok szétküldését, a gyermekek megáldását, vagy éppen az Eucharisztia átadásának emlékét. Elesései során mintha az Úr is látni akarná, azt és azokat, amik és akik fontosak számára, amiért és akikért jött, hogy ez adjon neki erőt útja folytatásához, a továbbhaladásra. Az ostorcsapások jelenetét a gonosz hatalmi pálcájának összeütése jelzi, miközben a szereplők húznak vércsíkokat a megostorozott Krisztus testén és arcán. A katona elveszi Veronikától a kendőt, majd az arctól való megérintettségét jelezve, zavarodottan adja vissza tulajdonosának a krisztusképmást, Mária arca pedig azt a képet jeleníti meg a találkozás során, amit a hívek nap-nap után láthatnak a pasaréti templom stációábrázolásán.

A különböző idősíkok és események találkoztatása azonban nem csupán vízió ebben a misztériumjátékban, hanem a középkor és barokk korszak misztériumjátékainak pedagógiáját korunkra alkalmazva, annak eszköze, hogy megértsük: Jézus értünk jött, bennünket is látni akar(t), helyünk van a megváltás nagy drámájában!

A Krisztust megjelenítő színész, és környezetében több szereplő is az első előadás alkalmával ténylegesen végigkönnyezték a kereszt útját, az előadás befejeztével a „közönség” nem tapsolt, hanem némán, percekig állt, mások az első előadás után visszajöttek a templomtérről a másodikra, mert látni akarták… (1Cel 30,84) – ez az előadás igazi kibontása: Pasaréti Passió, volt olvasható a cím, a színmű plakátján.

Fotó: Gieszer Richárd/Pasaréti Páduai Szent Antal Plébánia

Videó: Pasaréti Páduai Szent Antal Plébánia

Kálmán Peregrin OFM/Magyar Kurír