Legyen bennünk Isten iránti szomjúság! – Marton Zsolt a Váci Egyházmegye Lélekjelenlét podcastjában

– Püspök úr, mit gondol, Vác nehéz terep?

– Ez kettős. Egyrészt csak elfogultan tudok beszélni, mert nagyon szeretem a saját egyházmegyémet. Én itt nőttem fel, ezen a vidéken, és ritka ajándék, hogy valaki a saját egyházmegyéjének püspöke lehet, ugyanakkor kihívás is – pont az a kihívás benne, hogy az egykori paptestvéreimnek, kollégáimnak főnökük lettem, és ez picit más pozíciót jelent. Ugyanakkor azt tapasztalom – hálával és örömmel gondolva rájuk –, hogy elfogadtak engem. 223 plébániánk van, és az aktív papjaink száma 100.

– Ez soknak vagy kevésnek számít?

– Kevésnek, elvileg 223-nak kéne lennie, hiszen ahány plébánia, annyi ott élő papra lenne szükség. Átalakuló világban élünk. A régi modell már nem tud működni, de hál’ Istennek vannak kiváló állandó diakónusaink, akik a papi szolgálat egy másik részét végzik az egyházi rend tagjaiként. Rajtuk kívül vannak nagyszerű hitoktatóink, és mi magunk is indítottunk új munkatársképzési formákat, animátorokat képzünk a hitoktatóinkból, illetve vannak akolitusaink is. Néhány éve elindítottuk az intézőképzést – az intézők nem annyira a közösségszervezéssel, hanem inkább az adminisztratív, anyagi, gazdasági ügyek koordinálásával foglalkoznak, erre lesznek fölkészítve.

Ferenc pápa, amikor 2021-ben itt járt Budapesten, akkor nekünk, püspököknek mondott egy beszédet, melyben a pásztor feladatáról beszélt – kifejtette, hogy a pásztornak elöl kell haladnia, vezetnie kell a nyájat, irányt kell mutatnia és tanítania kell, ugyanakkor be kell mennie a nyáj közé, hogy „bárányszagú” legyen, és a nyáj hátuljára is kell mennie, hogy a lemaradókat fölzárkóztassa. De a pápa nem azt kéri, hogy a pásztor egymaga rohangáljon a bárányok között. Ebből azt a következtetést vontam, vontuk le a munkatársaimmal együtt, hogy a pásztornak vannak bojtárai, akik segítik a munkáját.
(…)

– Öt és fél éve Beer Miklós püspök úrtól vette át az egyházmegye irányítását, aki nagyfokú szociális érzékenységgel szervezte az egyházmegyét. Gondolom, sok olyan tényező van, amit átemelt, megtartott, vagy akár kibővített az előző püspök tevékenységi köréből.

– Miklós püspök közkedvelt volt, ilyen szempontból nem volt könnyű az ő nyomába lépni, de mind a mai napig szeretetkapcsolatban vagyunk, és sokat köszönhetek neki, végigkísérte a papi életemet. Az egyházmegye nagy szívet kapott általa, benne, és én ezt a nagyszívűséget mint örökséget kaptam. Igyekszem megfelelni azoknak az újításoknak, melyeknek ő volt a kezdeményezője.

Érezte, hogy változik a világ, és az Egyháznak is változnia kell. Miklós püspök karizmája, szociális érzékenysége példaértékű. Olyan reformokat indított el, amelyek elvileg már jelen voltak az Egyházban, de konkrétan a Váci Egyházmegyében vagy a magyar egyházban nem voltak általánosan jellemzők.
(…)

– Felfordult, gyorsan változó világot élünk. Van valamilyen reményteli szó, hogyan viselkedjünk a jelen helyzetben?

– Hiszem, hogy van. Ez a hitnek a próbája. Egyszer egy nagyon kedves idős pap mondta egy éjféli misén még gyerekkoromban, hogy Isten mindig öt percet késik, és ez az öt perc a hitünk próbája. Van arra bizonyíték, hogy ha bízom és hiszek, akkor jön a segítség. Azt gondolom, ez minden történelmi helyzetben lehetséges.

– Hogyan tudunk jó hívők lenni? Egyáltalán, mitől tekinthető valaki jó hívőnek?

– Legyen bennünk Isten utáni szomjúság, ez az első. Istenhez személyesen kapcsolódni bárhol lehet, de szükség van a közösségre. Mi attól vagyunk Egyház, hogy egy egészen sajátos közösséget alkotunk, az Eucharisztia és Isten igéje körül jövünk össze, ezért is fontos a vasárnapi szentmisére járás. Ha valaki a munkája, beosztása miatt nem tud részt venni a szentmisén, fontos, hogy ébren tartsa magában a vágyat, és amint megteheti, menjen el. A közösség ünneplése, a közösség tagjaival való élő találkozás, a hitben való összekapaszkodás fontos. Szükség van az elvonulásra, az Úrral való intimitásra is, de (…) van „külső várkastélyunk” is, azaz a kapcsolatainkban is ott van az Isten. Az Isten utáni szomjúság megélése személyesen és közösségben is fontos. Ez tesz bennünket Krisztus tanítványává és barátjává.

A teljes beszélgetés lejegyzett változta IDE KATTINTVA olvasható.

Forrás: Váci Egyházmegye

Fotó: Merényi Zita (archív)

Videó: Lélekjelenlét

Magyar Kurír