Legyen ez az élet, növekedés, gyarapodás és a hit megszentelt földje! – 800 éves Érsekvadkert

Az év legmelegebb napján ünnepelt kettős jubileumon díszbe öltözött az érsekvadkerti Szent András-templom és közössége. 800 éves a település, 280 éves a templom. Felvették őseik viseletét, a 19. század óta hagyományos vadkerti öltözetben ültek lányok-asszonyok, férfiak a padokban. Az oltár előtt az 50 kilogrammos kenyér, a szentségtartó mellett óriási szőlőfürt, a szentmisét ugyanis terményáldó körmenet követi.

Hosszú sorban vonult be az asszisztencia. Viseltbe öltözött fiatalemberek, ministránsok, Máthé György plébános és Kovács József kisegítő lelkész, Marton Zsolt váci megyéspüspök, a szentmise főcelebránsa és szónoka.

Az ünnepi alkalomra meghívták az „érsek” előtaggal rendelkező települések képviselőt is. Érsekvadkert a megtisztelő jelzőt 1906-ban kapta mint az esztergomi érsekség facsemete-nevelő területe és vadgazdasága. A nyitrai egyházmegyei Érsekkéty tudta elfogadni a meghívást, négy fő képviselte a települést

Kovácsné Nagy Mária, az érsekvadkerti egyházközség világi képviselő-testületének elnöke köszöntötte Marton Zsolt megyéspüspököt. „Számos világi és egyházi programmal készültünk. Őseink istenhívő, buzgó földművesek voltak, igyekeztek örökül hagyni ezt a hitet, mi, utódok pedig őrizzük és továbbadjuk. Tanúságtételünk a terményért hálát adó szentmise és körmenet. Valljuk, nem elég jó terményért fohászkodni, hálát is kell érte adni.” Nagy Mária felidézte a településen egykor élők harcait – tatárral, törökkel, némettel –, megemlékezett az emberéleteket követelő világháborúkról, a zsidó lakosság elhurcolásáról. „Ha a Jóisten 800 éven át megőrzött, remélhetjük, ezután is velünk lesz. Kérünk tőle kitartást és bölcsességet, hogy legyen erőnk az elődök által kijelölt úton járni” – mondta.

„Elfogult örömmel vagyok itt. Személyes kötődésem is fűz ide, ezzel az örömmel és szeretettel mutatom be a szentmisét” – köszöntötte Marton Zsolt az egybegyűlteket.

„»Ki viszi át a szerelmet?« – idézte Marton Zsolt Nagy László kérdését. – De arra is meg kell találni a választ, hogyan vihető át a szerelem – tette hozzá. – Erről gondolkodtat el a jubileum, a múltba tekintés, a jelen számbavétele; ez segíthet a válaszadásban, hogy milyen lesz a jövőnk.”

Elsőként a múltba tekintett. Arról beszélt, mennyi mindent átélt a település, kiemelte a kommunista időszak egyházüldözését, hogy ennek közepette sem ingott meg a vadkertiek hite, elkötelezettsége, hogy ekkor is száz százalékos volt a hittanon való részvétel. A település különlegessége, hogy szolgált itt káplánként Balás Béla, Udvardy György és Székely János. „Püspöktermő település Érsekvadkert” – fogalmazott Marton Zsolt.

„Hol tartunk? A jelen is örömteli valóságot mutat: vasárnaponként az országos átlag feletti a szentmisék látogatottsága, minden korosztálynak van közössége a plébánián, a hívek gondozzák templomukat, ápolják hagyományaikat.”

„A jövő biztosítéka is ezen az úton keresendő.

Isten legyen az első helyen életünkben, az imádság adjon keretet napunknak, és közben se feledjük irántuk való szeretetét, adjunk hálát gondviseléséért.

Beszélgessünk vele, akár gyerekkori kötött imák segítségével, de fogalmazzuk meg érzéseinket saját szavainkkal is; tanuljunk beszélgetni vele. Jézus mindig velünk van, azért, hogy boldoggá tegyen minket” – emlékeztetett.

Másodikként a vasárnap megszentelésére buzdított. „Legyen a hét legfontosabb napja a vasárnap, Isten meg fog áldani, ha őt tesszük az első helyre.” Rámutatott: „Vannak nehézségek, de elég jól élünk. Nem azon aggódnunk, hogy miből éljünk, hanem azon, hogy elég gazdagok vagyunk-e.” A főpásztor arra buzdított, a „szükségesért küzdjünk, lássuk meg a javak igazi értékét”. Felhívta a figyelmet a család értékére is: „A férfi és nő élet- és szeretetszövetsége az ember igazi otthona.”

Végül a közösségek építésére biztatott. „A közösség, hagyományait megtartva, életet visz tovább. Együtt építünk: ebben a munkában mindenkinek megvan a maga helye, feladata.

Ha élő kövek vagyunk, lesz jövőnk. Krisztus számít ránk. Tudnunk kell, hogy a növekedést Isten adja, mi pedig ennek vagyunk eszközei: jó eszközöknek kell lennünk.”

A homília után a közösség hálaadó imát mondott a település elmúlt 800 évéért: „Legyen a földünk az élet, a növekedés, a gyarapodás és a hit megszentelt földje!” – imádkozták az érsekvadkertiek.

A szentmise végén Őszi Attila Csaba polgármester mondott köszöntőt. „Hálát adunk és áldást kérünk” – mondta, majd ő is megemlékezett a múlt nagy pillanatairól, számba vette a település értékeit, épített örökségét, az életüket széppé tevő hagyományokat, a közösségeket.

Végül Marton Zsolt megáldotta azt az 50 kilogrammos kenyeret – melyet Szolnokon sütöttek az ünnepre az érsekvadkertieknek – és a többi terményt.

A szentmisét követően indult a körmenet. Aki tehette, népviseletben kísérte a kenyeret, kalácsot, a terményekből összeállított kompozíciókat. Elöl vitték a keresztet, mögötte virágból készült rózsafüzérrel lépkedtek a gyerekek, majd következtek az ételek, egy hordó bor és gyümölcskompozíciók.

A menet végighaladt a fő utcán, majd visszaérkezve a templomba a szertartás püspöki áldással fejeződött be.

Végül a templom előtt Marton Zsolt megszegte a kenyeret és megnyitotta hordó csapját. A hívek együtt fogyasztották el a megáldott kenyeret.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír