Legyen a torony irány! – Püspöki áldással ünnepelték a döbröközi templom süvegének felújítását

Dombóvár közelségében, a Kapos folyó partján, festői dombok ölelésében fekszik Döbrököz kétezer lelkes kis faluja. Már messziről feltűnik a település katedrális méretű temploma, amelyet Szent István király fia, Szent Imre herceg tiszteletére szentelt fel 1902 novemberében Troll Ferenc pécsi nagyprépost. 

1900-ban kezdték építeni egy régi, kicsinek bizonyult templom helyén. 

Az örök Istennek emelék e dicső hajlékot szent czél s hit a holt Páhynak örökén” – olvashatjuk ma is a feliratot a templom kapujánál.

Az építkezés anyagi fedezetét ugyanis Páhy István, a falu korábbi plébánosának hagyatéka biztosította.

Az 1280 négyzetméter alapterületű templom harangjait nem kímélték a történelem viharai, a világháborúk idején a lélekharang kivételével mindet leszerelték és elvitték, mert kellett a bronz és a vas a fegyvergyártáshoz. A falu azonban évtizedekkel ezelőtt összefogott; adakozásból sikerült két harangot pótolni. Az elmúlt esztendőben pedig a harangokat mozgató elektronikát és a torony süvegét újították fel. 

A közösség összefogásával, állami támogatással most a templomsüveg újult meg, amiért január 18-án ünnepi szentmisén adtak hálát. Az ünnepi eseményen jelen volt Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára; Csibi Krisztina, a térség országgyűlési képviselője; Orbán Attila, a Tolna vármegyei közgyűlés elnöke, valamint Farkas Edit, Döbrököz polgármestere is.

Felföldi László püspök a szentmise homíliájában úgy fogalmazott: ma már GPS-szel tájékozódunk, ami nem minden esetben mutatja, merre van egy település katolikus temploma, de

ha szétnézve megkeressük a templom tornyát, hamar megtaláljuk – ahogy a döbröközi templom is már messziről látható égbe szökő tornyával, ahogy irányt mutat.

A főpásztor a tornyok és a harangok üzenetéről beszélt, melyek hangjában – mint fogalmazott – az élet valósága van elrejtve, amit az idősebb generáció tagjai még hordoznak a szívükben.

A templomok harangjai az elmúlt századokban ugyanis nem egyszerűen csak delet harangoztak: jeleztek ünnepet és gyászt, és még azt is hírül adták, hogy az elhunyt férfi vagy nő volt; a félrevert harang pedig az üzente a falu lakosságának, hogy nagy a baj, indulni kell, segíteni kell, és összefogni.

Ha életünkben nincs „toronyiránt”, ha nincs iránya, nem tartunk sehova – figyelmeztetett a pécsi megyéspüspök.

Keresztény életünk iránya a krisztusi tanítványság és annak átadása.

Napjainkban, amikor közösségeinkben nemzedékek egymásra találva együtt vagyunk, nem mindegy, hogy milyen üzeneteket adunk át egymásnak. Az a nemzet, az a társadalom, közösség és család, melynek tagjai nem beszélgetnek egymással, mert csak magukkal vannak elfoglalva, meddő.

Újra meg kell találni a párbeszédet, mert csak ezekben a beszélgetésekben találjuk meg életünk igazi üzenetét. Újra fel kell fedezzük, hogy azok legyünk, akinek és ahova az Isten teremtett minket, és helytálljunk, hogy együtt, Krisztus körül és mellett át tudjuk adni közösségeinknek Krisztus leggazdagabb üzenetét, ami az életünk teljessége. Csak így fogjuk megérteni, hogy mi is harangok vagyunk egy családban, egy közösségben, akiket védeni kell, hogy az élet valós üzenetét ők is utódaikra tudják majd hagyományozni.

Nem mindegy, hogyan szólalunk meg, mert akkor szól szépen, harmonikusan és lesz gazdag az üzenet, ha a családi asztalnál és a közösségben is egymásra hangolódva adjuk tovább.

Az itt élők példát mutattak abban, hogy képesek összefogni. Kérem, hogy a közösség szempontjából is fogjanak össze, hogy emberi üzenetünk, szeretetünk tornya belülről is megújuljon, hogy a jövő nemzedéknek legyen majd toronyiránya, amit édesapa, édesanya, a család és a közösség mutatnak meg számukra – hangzott el a püspöki tanításban.

A szentmise ünnepi köszöntőkkel zárult.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír