Legyetek jókedvűek, és gondoljatok a szűkölködőkre! – Spanyol ágostonos nővéreket fogadott a pápa

Ne veszítsék el jókedvüket, és mindig mások szükségleteire figyeljenek.

Ha valaki a sok munkára panaszkodik, gondoljon azokra, akiknek nincs munkájuk. Ha valaki a plébánián vagy a kolostorban melegszik, miközben kint esik vagy havazik, gondoljon azokra, akik a szabad ég alatt alszanak

– tanácsolta nekik a pápa.

Ferenc pápa nagy szeretettel köszöntötte a spanyol zarándokokat, majd újra imáit ajánlotta föl a valenciai lakosságért, akiknek sok fájdalmat okoztak az áradások.

Gitárszó és ének fogadta a Szentatyát a Kelemen teremben, ahol a szemlélődő és tanító szerzetesközösség tagjaival és zarándoktársaikkal, barátaikkal találkozott – utóbbiak közül sokan éppen iskolás éveikben ismerték meg a nővéreket.

„Ebben az imának szentelt évben fontos, hogy szolgálatunk és apostolkodásunk az Úrral való találkozásból szülessen” – buzdított a pápa.

Ferenc pápa azt kérte, hogy a zarándokok vigyék el  az ágostonos szerzetesnőknek áldását és azt a kívánságát, hogy mutassanak mindig példát a belső életről, az imádság művészetéről, hogy ezáltal az iskolában a gyerekeknek átadható sok tudás közül emelkedjen ki az a képesség, hogy beszéljenek Istennel, meghallgassák és érezzék őt az élet minden pillanatában, és engedelmesen fogadják ihletéseit.

Leírt beszédéből föltekintve a pápa a spanyol csoportnak a valenciai villámárvíz áldozatairól szólt, a katasztrófa a közel 220 halott mellett sok eltűntet hagyott maga után. „Nagyon közel érzem magam ezekben a napokban Spanyolországhoz a valenciai tragédia miatt” – mondta. Emlékeztetett rá, hogy

a város patrónája az Elhagyatottak Szűzanyja, akinek szobrát kiállították a szerdai általános kihallgatáson, és Ferenc pápa néhány pillanatig imádkozott előtte.

„Nagyon sok a szenvedés ott. És úgy tűnik, hogy Barcelonában is gondok vannak, de most talán sikerül kezelniük a problémát” – tette hozzá a pápa, aki ezután azt tanácsolta a jelenlevőknek, hogy mindig a szűkölködőkre tekintsenek, ne panaszkodjanak és legyenek hálásak mindazért, amijük van.

„Tudjátok, hogy van, akinek nincs munkája? És amikor valaki a sok munkára panaszkodik, gondoljon azokra, akiknek nincs! Van, aki nem tudja kifizetni a lakbért, és kilakoltatják. Amikor valaki bemegy a kolostorba, a plébánoslakásba, gondoljon arra, hogy mindent ingyen kap. Ha pedig bentről, a melegből nézi, ahogy havazik vagy esik, gondoljon azokra, akik a szabad ég alatt alszanak valami alá behúzódva” – mondta rögtönzött szavakkal a pápa.

Ezt a gondolatmenetet folytatva a Szentatya arra buzdította a zarándokokat, hogy ne veszítsék el az örömet és a humorérzéket. Ha ugyanis egy keresztény, sőt még inkább egy szerzetes vagy szerzetesnővér elveszti a humorérzékét, besavanyodik. És nagyon szomorú savanyú papokat, szerzeteseket látni.

Őrizzétek meg mindig a mosolyotokat és a jókedveteket!

– mondta, majd azt tanácsolta, hogy mindennap imádkozzák el Morus Szent Tamás imáját, ami frissen tart az Istennek való szolgálatban:

Adj nekem, Uram, egyenes lelket
hogy lássam, mi a jó és a helyes,
ne féljek a gonoszság támadásától,
és minden ügyemet rendbe tudjam szedni!

Adj nekem, Uram készséges lelket,
mely sohasem unatkozik,
nem panaszkodik,
nem kesereg és nem érzékenykedik!
Segíts, hogy ne törődjem
mértéken felül azzal a valamivel,
amit Énnek hívnak!

Adj, Uram, humorérzéket!
Segíts, hogy értsem a tréfát,
hogy vidám legyek
és másokat is fel tudjak vidítani!

450 évvel ezelőtt, 1573. május 9-én Talavera de la Reinában alapította a szerzetesnők közösségét Szent Alonso de Orozco ágostonrendi szerzetes. Lánytestvére, az ájtatos és irgalmas cselekedeteiről ismert Francisca megözvegyült, és más nőkkel együtt úgy döntött, életét teljesen Istennek szenteli a szemlélődésben és az imában. A közösség Szent Ágoston regulája szerint élt, Alonso testvére anyagi és lelki támogatásával, valamint két ágostonos apáca segítségével, akik a Madrigal de las Altas Torres kolostorban éltek. Már az alapítás első éveitől kezdve fölvettek a kolostorba fiatalokat, akiket a kor szokásainak megfelelően neveltek: volt, aki a szerzetesi hivatást választotta, mások házasságra készültek. A szerzetesközösség a tanító apostolkodás mellett mindvégig megtartotta szemlélődő életmódját. 

Forrás: Vatikáni Rádió; Vatican News spanyol nyelvű szerkesztőség

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír