Legyetek őrzői Isten ajándékainak! – Ferenc pápa első homíliája, mely ma is aktuális

Az Új Ember március 12-ei lapszámát neki szenteltük. Teológusokat, egyetemi tanárokat kértünk fel, hogy legyenek segítségünkre, és világítsanak rá a Szentatya pontifikátusának lényegére, súlypontjaira. Az írásokat a Magyar Kuríron másodpublikáltuk.

A lapszám legelején szerettünk volna „szót adni” az ünnepeltnek, akit hamarosan ismét Magyarországon, Budapesten köszönthetünk 2023. április 28–30. között. Beszédei közül azt adtuk közre, amelyet legelőször mondott el, és ami mondandójának aktualitásából azóta semmit sem vesztett.

Kedves Olvasóink! Mivel az idei évben március 20-án ünnepeljük Szent Józsefet, most másodpublikáljuk azt a homíliát, amit Ferenc pápa pontifikátusának kezdetén mondott el, és még teljes egészében nem lett közreadva magyar nyelven. A Szentatya ezzel a beszéddel kezdte meg Róma püspökeként péteri szolgálatát 2013. március 19-én, Szent József főünnepén. 

Kedves Testvéreim és Nővéreim!

Hálát adok az Úrnak, hogy a péteri szolgálatomat kezdő szentmisét Szent Józsefnek, Szűz Mária hitvestársának és az egyetemes Egyház védőszentjének ünnepén mutathatom be. Igen jelentőségteljes egybeesés ez, egyben mélyen tisztelt elődöm névnapja is: szeretettel és hálával telve közel vagyunk hozzá imáinkban.

Szeretettel köszöntöm bíboros- és püspöktestvéreimet, a papokat, a diakónusokat, a szerzeteseket és az összes világi hívőt. Köszönöm a többi egyház és egyházi közösség képviselőinek, valamint a zsidó közösség és más vallási közösségek képviselőinek, hogy megtiszteltek jelenlétükkel. Szívből üdvözlöm az állam- és kormányfőket, a világ számos országának hivatalos küldöttségét és a diplomáciai testületet.

Az evangéliumban hallottuk, hogy „József úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki, és magához vette feleségét” (Mt 1,24). Ezekben a szavakban már benne rejlik a küldetés, amelyet Isten Józsefre bíz, tudniillik, hogy custos, őr legyen. Kinek az őre? Máriának és Jézusnak; de ez az őrzés azután kiterjed az Egyházra is, ahogyan Boldog II. János Pál hangsúlyozta: „Ahogyan Szent József szeretettel gondoskodott Máriáról és örömmel nevelte Jézus Krisztust, úgy őrzi és oltalmazza az ő titokzatos testét, az Egyházat is, amelynek a Szent Szűz előképe és mintaképe” (Redemptoris Custos apostoli buzdítás, 1).

Ferenc pápa által kedvelt ábrázolás, mely úgy ábrázolja a Szent Családot, hogy József tartja a kezében Jézust, míg Mária pihen

Hogyan végzi József ezt az őrzést? Tapintatosan, alázatosan, csendesen, de állandó jelenléttel és teljes hűséggel, akkor is, amikor nem érti a dolgokat. A Máriával kötött házasságától a tizenkét éves Jézusnak a jeruzsálemi templomban történő megtalálásáig minden pillanatot gondoskodóan és egész szeretetével kísér.

Felesége, Mária mellett van az élet derűs és borús perceiben, a betlehemi népszámlálásra való utazásuk során, a szülés aggódással és örömmel teli óráiban;

Egyiptomba menekülésük drámai napjaiban, s amikor kétségbeesetten keresik Jézust a templomban; majd pedig a názáreti ház mindennapjai során, a műhelyben, ahol mesterségére tanította Jézust.

Hogyan éli meg József a hivatását, Máriának, Jézusnak, az Egyháznak az őrzését? Állandó figyelemmel Istenre, nyitottan az ő jeleire, készségesen szolgálva az ő tervét, s nem annyira a sajátját. Ez az, amit Isten Dávidtól kér, ahogyan az olvasmányban hallottuk: Isten nem ember által épített házat akar, hanem az ő igéjéhez, az ő tervéhez való hűséget; maga Isten az, aki a házat építi, de az ő Lelke által megjelölt élő kövekből.

József pedig azért „őrző”, mert tud hallgatni Istenre, hagyja, hogy az ő akarata vezesse,

és épp ezért még érzékenyebb a rábízott emberek iránt, reálisan tudja értelmezni az eseményeket, odafigyel a környezetére, és a legbölcsebb döntéseket tudja meghozni. Benne, kedves barátaim, meglátjuk, hogyan kell válaszolnia az embernek Isten hívására: készségesen, serényen. De azt is látjuk, mi, illetve ki a keresztény hivatás középpontja: Krisztus!

Őrizzük Krisztust életünkben, hogy őrizzük a többi embert, hogy őrizzük a teremtett világot!

Az őrzés hivatása azonban nem csak minket, keresztényeket érint, hanem van neki egy előzetes dimenziója, mely egyszerűen emberi, és mindenkit érint. Őriznünk kell az egész teremtett világot, a teremtett világ szépségét, ahogyan azt a Teremtés könyve mondja, és ahogyan Assisi Szent Ferenc megmutatta nekünk: tiszteletet kell tanúsítanunk Isten minden teremtménye iránt és a környezet iránt, amelyben élünk. Őriznünk kell az embereket, gondoskodnunk kell mindenkiről, minden emberről, szeretettel, különösen a gyermekekről, az idősekről, a gyengébbekről, és azokról, akik gyakran a szívünk perifériájára szorulnak. Törődnünk kell egymással a családban: a házastársak vigyáznak egymásra, majd szülőként gondoskodnak gyermekeikről, idővel pedig a gyermekek válnak szüleik őrzőivé. Ide tartozik a barátságok őszinte megélése, melyek kölcsönös őrzést jelentenek, bizalomban, tiszteletben és jóakaratban. Végeredményben minden az ember gondjára van bízva, és ez a felelősség mindannyiunkat érint.

Legyetek őrzői Isten ajándékainak!

Amikor az ember nem teljesíti az őrzésnek ezt a feladatát, amikor nem törődik a teremtett világgal és testvéreivel, akkor teret nyer a pusztulás, és a szív érzéketlenné válik. Sajnos a történelem minden korszakában vannak „Heródesek”, akik halálos terveket szőnek, pusztítanak, és elcsúfítják a férfi és a nő arcát.

Szeretnék kérni mindenkit, aki felelős pozíciót tölt be a gazdasági, politikai vagy társadalmi szférában, minden jóakaratú férfit és nőt: legyünk „őrzői” a teremtett világnak, Isten természetbe írt tervének, egymásnak, a környezetnek; ne engedjük, hogy a pusztulás és a halál jelei kísérjék világunk útját!

De ahhoz, hogy „őrizni” tudjunk, magunkkal is törődnünk kell!

Ne feledjük, hogy a gyűlölet, az irigység, a gőg beszennyezi az életet! Az őrzés ekképpen megköveteli, hogy vigyázzunk érzéseinkre, a szívünkre, mert éppen belőle indulnak ki a jó és a rossz szándékok: az építők és rombolók egyaránt! Nem szabad félnünk a jóságtól, sőt, a gyengédségtől sem!

Ehhez még egy megjegyzést szeretnék fűzni: a gondoskodás, az őrzés jóságot kíván, megkívánja, hogy gyengédséggel éljük meg. Az evangéliumokban Szent József erős, bátor, keményen dolgozó emberként jelenik meg, de lelkében nagy gyengédség él, mely nem a gyengék erénye, épp ellenkezőleg, erőslelkűségről, odafigyelésre, együttérzésre, mások iránti valódi nyitottságra, szeretetre való képességről árulkodik. Nem szabad félnünk a jóságtól, sem a gyengédségtől!

Ma, Szent Józseffel együtt azt is ünnepeljük, hogy Róma új püspöke, Péter utóda megkezdi szolgálatát, mely hatalommal is jár. Kétségtelen, hogy Jézus Krisztus hatalmat adott Péternek, de milyen hatalmat? Jézusnak a Péterhez intézett háromszoros kérdését a szeretetre való háromszoros meghívás követi: legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat.

Sose felejtsük el, hogy az igazi hatalom a szolgálat, és még a pápának is, hogy hatalmat gyakorolhasson, egyre jobban kell helyezkednie abba a szolgálatba, amelynek tündöklő csúcspontja a kereszten van;

Szent József alázatos, konkrét, hitben gazdag szolgálatára kell tekintenie, és hozzá hasonlóan ki kell tárnia karját, hogy őrizze Isten egész népét, hogy szeretettel és gyengéden fogadja az egész emberiséget, különösen a legszegényebbeket, a leggyengébbeket, a legkisebbeket, azokat, akiket Máté a szeretet alapján történő végítélet jelenetében felsorol: akik éheznek, szomjaznak, akik idegenek, mezítelenek, betegek, börtönben lévők (vö. Mt 25,31–46). Csak az tud őrizni, aki szeretettel szolgál!

Álmában is az Egyház gondját viseli – Ferenc pápa az alvó Szent József szobrát tartja az asztalán

A szentleckében Szent Pál Ábrahámról beszél, aki „a remény ellenére is reménykedve szilárdan hitt” (Róm 4,18). Szilárdan a reményben, minden remény ellenére! Ma is, az égbolt minden szürkesége ellenére, szükségünk van arra, hogy lássuk a remény fényét, és hogy mi magunk adjunk reményt. A teremtett világnak, minden férfinak és nőnek – gyengéd, szerető tekintettel kísért – őrzése azt jelenti, hogy

megnyitjuk a remény horizontját, azt jelenti, hogy a gomolygó felhők közepette felvillantjuk a fényt, azt jelenti, hogy elvisszük a remény melegét!

És a hívő ember számára, nekünk, keresztényeknek – mint Ábrahámnak, mint Szent Józsefnek –, a reménynek, melyet viszünk, Isten a horizontja, amely Krisztusban megnyílt előttünk, és Isten a szikla, mely az alapját adja.

Őrizni Jézust Máriával, őrizni az egész teremtett világot, őrizni minden embert, különösen a legszegényebbeket, őrizni önmagunkat: ez az a szolgálat, amelyet Róma püspökének végeznie kell, de amelyre mindannyian meghívást kaptunk, hogy felragyogtassuk a remény csillagát: szeretettel őrizzük azt, amit Isten nekünk ajándékozott!

Kérem Szűz Máriának, Szent Józsefnek, Szent Péternek és Pálnak, Szent Ferencnek a közbenjárását, hogy a Szentlélek kísérje szolgálatomat; és mindnyájatoknak mondom: imádkozzatok értem!

Ámen.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News 

Magyar Kurír 

A homília nyomtatott változata az Új Ember 2023. március 12-i számában jelent meg.