„A csodák helye megerősít: amit az életedben eddig gyöngeségnek tartottál, s amiről, úgy gondoltad, nem tudod legyőzni, aminek, azt hitted, nem tudsz ellenállni, ma sikerül, ha megfogadod és kéred Máriának, égi édesanyánknak a segítségét” – mondta Kocsis Fülöp érsek-metropolita prédikációjában. „Ez a csodák helye” – illette a jelzővel Máriapócsot.
Dalanics Zoltán hajdúdorogi parókus pedig „a remények földjének” aposztrofálta a kegyhelyet az ünnepi Szent Liturgiát megelőző katekézisében.
A hely vonzza az embereket. Nagyboldogasszony ünnepén, minden görögkatolikus nagybúcsúján újra megtelt a tér. S azonkívül, hogy egy hatalmas, nyüzsgő tömeggé formálta a jelenlévőket az Istenbe vetett reménység, ki-ki megtalálhatta az egyéni és közösségi hitélményét is.
A zarándokok értetkőzni vonultak a kegykép elé; énekkel köszöntötték a Szűzanyát; a bazilikát körülölelő fal tövében megtisztító szentgyónásra vártak; a téren a közösen énekelt és mondott imádság erejét élhették át; a szertartás után a körmenetben közösen tehettek tanúbizonyságot meggyőződésükről a világnak. Személyes és közösségi megtapasztalások helyévé is vált Máriapócs.
„Ez Máriapócs csodája: hogy sokan összejövünk és egymást erősítjük a hitben. Testvéreim, higgyünk abban, hogy az Úristen meg akarja változtatni az életünket. Nekünk engednünk kell. Engednünk kell, hogy Ő tegye engedékennyé a szívünket” – fogalmazta meg Kocsis Fülöp.
A paptestvérek az egész metropólia területéről végeztek szolgálatot: gyóntattak, koncelebráltak az oltár körül, kiszolgáltatták az Eucharisztia szentségét, kísérték az általuk vezetett közösséget, vagy a háttérben segítették az események gördülékennyé tételét.
A külső, tábori oltárhoz a liturgia kezdetét jelző harangszó alatt hosszú sorban vonult fel a papság és az asszisztencia a három görögkatolikus főpásztor előtt.
A nagybúcsúra a korábbi években – a gyalogos zarándoklat mellett – mindenféle járművel érkeztek zarándokok. Idén lehet, hogy az autóval, autóbusszal érkezők voltak többségben, de az ország egész területéről vonzotta a híveket az ünnep: Álmosdtól Szegedig, Vásárosnaménytól Budapestig csaknem negyven görögkatolikus parókiáról voltak jelen a kegyhelyen, az érsek-metropolita luxemburgi zarándokról is tudott.
Ugyanakkor kiemelt figyelmet kapott ezen a napon az a csaknem ötszáz zarándok, akik augusztus 12-én – akkor még kisebb létszámban – Miskolcról indultak útnak, hogy ötnapos gyalogos zarándoklat kilométerei után érjenek Máriapócsra. Az éves ifjúsági zarándoklat résztvevői voltak ők, akik közül sokan a szombati megérkezést követően a vasárnapi búcsúban is ott maradtak.
A nekik szánt gondolatokból és mottóból, valamint az elhangzó evangéliumi szakaszokból merítve az érsek az engedelmességről és a bűnnek való ellenállásról tanította a jelenlévőket.
Arra buzdított mindenkit, hogy – segítségül hívva a Szűzanyát – az életünkben meglévő kísértések közül legalább egynek álljunk ellen, legyen az bármily kicsiny. „Hiszen ha abban az egy dologban változtattam, már megváltozott az életem.”
„Drága testvéreim, pócsi zarándokok, akárhonnan is jöttetek, ezért jöttetek, hogy ma kiengesztelődjetek az Istennel, és ezt a megengedést vigyétek haza engedelmes szívvel. Hirdessétek az Isten szeretetét, ehhez nagy hit kell, de ti álljatok szilárdan a hitben, legyetek bátrak és erősek, és így képesek lesztek majd mindent szeretetben tenni.”
Kocsis Fülöp beszéde teljes terjedelmében ITT olvasható.
A szertartás végén Máriapócs polgármestere, Papp Bertalan megköszönte a település lakójának, egyben a Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskola tanárának, Kovács Richárd olimpikonnak, hogy a párizsi olimpián ökölvívásban kimagasló teljesítményét nyújtott, egyúttal gratulált az ötödik helyhez.
Mosolygó Péter kegyhelyigazgató háláját fejezte ki a búcsúban bármilyen módon közreműködőknek és az azért imádkozóknak.
A kántori szolgálatot az ifjúsági zarándoklat fiataljai közül néhányan és a görögkatolikus papnövendékek közösen látták el.
A záró áldást megelőzően régi hagyományt felelevenítve a teljes papság és a szolgálattevők, valamint a hívek körmenetre indultak a bazilika és a tér körül – közben megállva és olvasva a körmeneti evangéliumokat a négy égtáj felé.
A főpásztorok szenteltvízzel hintették meg a híveket és a kegytárgyakat.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria