Legyünk mi, akik valami szépet nyújtanak e világnak – Felvidéki magyarok búcsúja Máriavölgyben

Több mint 900 éve érkeznek zarándokok erre a Kis-Kárpátok dél-nyugati völgyében megbújó Mária kegyhelyre. Máriavölgy, szlovákul Marianka, Szlovákia és a történelmi Felvidék egyik legrégebbi, 14. században alapított kegyhelye. Híres uralkodók és egyszerű hívek számára évszázadok óta ez a völgy a csend, az imádság, az ember Istennel és az Istenanyával való találkozásának helye.

Kiemelkedő szépségű természeti környezetben áll az ősi Szűz Mária születésé templom, az 1377-ben épített gótikus, majd a 17. században kibővített és a 18. században barokk stílusban átalakított épület. Innen megnyílik a szurdokvölgy, rövid séta vezet a szabadtéri oltárhoz. Évszázados tölgyek és magasba törő bükkök lombkoronája rejtekében, hűvös félhomályban gyülekeztek a zarándokok. Imák és énekek váltakoztak, a hívek készültek a szentmisére.

A szabadtéri szentélyben, a mohalepte sziklafal természetes fülkéjében áll a Mária-szobor, mellette az oltárasztal, előtte a hamarosan 1000 éves kegyszobor másolata. Megszólaltak a harangok, felcsendült az ének, és megindult a templomtól a papság. A zöld lombok alatt a fehér miseruhába öltözött papság körül állta az oltárt, kezdődött a szentmise. A főcelebráns és szónok Fazekas Imre szabadkai megyéspüspök volt.

Nagy András, a magyar búcsút 1996-ban kezdeményező felvidéki Remény című hetilap főszerkesztője köszöntötte a zarándokokat, paptestvéreket, cserkészeket, ministránsokat. „Három évtizede jövünk ide. Keresztényként és magyarként, hogy Mária szeretetébe helyezzük magunkat, családjainkat, közösségünket, népünket.

Egymáshoz tartozunk keresztényként és magyarként, imádkozunk és reménykedünk.”

Fazekas Ferenc homíliája középpontjába Máriát állította, aki anyai szeretettel viseli gondunkat, és kísér mindannyiunkat, akik Jézus szeretetével próbálunk élni a földi élet veszélyei és kételyei között. Mária itt van mellettünk, hathatós pártfogónk és védelmezőnk. Oltalmát mi, közép-európai népek viharos, szenvedésekkel teli történelmünk során mindvégig tapasztaltuk és kerestük:

Szent István király neki ajánlotta fel országát, a szlovákok a Fájdalmas Anyát, a magyarok a Nagyboldogasszonyt, a horvátok pedig Királynőjüket tisztelik benne.

Mária az alázat, az Isten szavára való odafigyelés és a megpróbáltatások vállalásának példaképe. Soha nem kételkedett Isten szeretetében,

ő a keresztény remény örök jelképe.

Napjaink különféle – lelki, erkölcsi, családi, önazonossági, szociális, környezeti, gazdasági – válságai során olyan eszmék is megszületnek, amelyek gyakran zűrzavart, békétlenséget, bizonytalanságot teremtenek az emberi szívekben. Sok bennük a kifinomult mesterkedés, amelyet nem tudunk azonnal észrevenni. Mária példája tud utat mutatni. Rá figyelve, az Úr akaratát imáinkban meglátva tudjuk a helyes utat megtalálni az életünkben, a tévedéseket pedig elvetni.

Legyünk mi, keresztények a remény és az igazi önzetlen szeretet hirdetői, akik valami szépet nyújtanak e világnak

– buzdított a püspök.

A szentmise végén Molnár Tamás, nagymagyari plébános, a Remény főszerkesztő-helyettese mondott köszönetet minden jelenlévőnek, és adott hálát a búcsú ajándékáért, a felvidéki magyarság e fontos ünnepéért.

A hívek a szentmise után is folytatták az imádkozást. Plébániai közösségek együtt járták végig a keresztutat, sokan a lourdes-i barlang előtt, mások a szentkútnál gyűltek össze. Késő délutánig szólt az ének, az imádság.

Máriavölgy a magyarság gazdag történelmű kegyhelye. Amikor Nagy Lajos király 1377-ben felkereste, 1030 körül faragott kegyszobra már ismert volt gyógyító híre miatt; a csodatévő erejéről szóló legendák a 11. századba nyúlnak vissza. Nagy Lajos a kegyhelyet a pálosokra bízta, templomot és kolostort építtetett itt.

Mikor II. József 1786-ban feloszlatta a pálosok rendjét, 400 év után el kellett hagyniuk Máriavölgyet. A hely zarándokélete 1927-től újult meg, amikor a gondozását a Getszemáni Vigasztaló Testvérek Kongregációja vette át. 1950-ben a kommunista rezsim betiltotta működésüket. 1989 után visszatértek, és vezetik ma is a kegyhelyet.

A Szűz Mária születésének tiszteletére felszentelt templom, valamint az egykori pálos kolostor mellett az épített örökség része a barokk Szent Anna-kápolna (1691) és hat további kápolna a 17–18. századból. 1696-ban épült a forrás fölé a kör alakú Szentkút-kápolna. A Szent Antalt és Szent Pált ábrázoló két szobor Georg Raphael Donner alkotása.

A zarándokhely különlegesen szép része a bükkfákkal szegélyezett meredek ösvény mentén létesített keresztút. A kápolnaszerű házacskákban 50 életnagyságú szobor jeleníti meg a Jézus keresztútját.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír