Legyünk mi is a remény zarándokai! – Palánki Ferenc az egyházmegye tanévnyitóján

A főpásztor a 2025-ös szentév mottójához csatlakozva a 2024/25-ös tanévre „A remény zarándokai” vezérgondolatot hirdette meg. A szentmisén elhangzott beszédében erről elmélkedett.

Mit jelent a remény? Közismert mondatok szoktak elhangzani: A remény hal meg utoljára; remélem, nem fogok megbukni a vizsgán; remélem, hogy jók lesznek a leleteim, stb. Szükség van az e világi reményekre, de a hitünk ennél sokkal többet kínál nekünk – mutatott rá a főpásztor. – Ugyanis

a reménynek nem az a tulajdonsága, hogy meghal, hanem hogy beteljesedik.

Így beszél erről Szent Pál apostol: „Mert megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény…” (Róm 8,24), hanem valóság. Jézus, aki megváltott bennünket, meghalt értünk és feltámadt, azt a reményt adta nekünk, hogy vele együtt mi is föltámadunk. Ezért nagyon fontos, hogy az örök dolgokra figyeljünk.

Nagy Gáspár Jegyezvén szalmaszállal című verse erről a reményről szól:
„de a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
abból a jászolból való!”

Abból a jászolból, amelyben a mi Urunk feküdt. A megtestesülés, hogy eljött hozzánk az Isten, beteljesítette az ember örök vágyát, azt, hogy szeretne örökké élni, nemet mondani a halálra, a gyűlölködésre, a szeretetlenségre, szeretne boldog lenni – folytatta szentbeszédét a főpásztor. Ez a keresztény remény, amelyről szintén Szent Pál írja, hogy „a remény pedig nem csal meg” (Róm 5,5). Ezekkel a szavakkal kezdi Ferenc pápa a szentévet meghirdető bulláját is, amelyet május 9-én, a mennybemenetel napján hirdettek ki. „A remény nem csal meg, a remény teljesedik.” Ennek vagyunk mi a zarándokai, ha ezt a reményt ott hordozzuk a szívünkben.

Az új iskolaév is legyen a reménységnek a zarándoklata, egy hittel, szeretettel teljes út – javasolta Palánki Ferenc. – A nyáron volt lehetőségünk részt venni zarándoklatokon. A fiatalokkal 15 kilométert zarándokoltunk gyalog, de van, aki sokkal hosszabb utat is megtett. Miért jó zarándokolni? Mert az meghatározza az utunkat, azt, hogy van célunk.

A zarándokút nem egy céltalan vándorút vagy lődörgés, hanem egy határozott cél felé haladás, még áldozatok árán is.

Azért zarándokolunk, hogy legyőzzük, megeddzük magunkat, hogy rádöbbenjünk arra, nemcsak itt, ezen a földön tudunk és kell élnünk, hanem örök dolgaink is vannak. Arra figyeljünk, hogy bejárjuk saját magunkat is, megismerjük a határainkat, és rádöbbenjünk arra, hogy mindig van tovább. Törő András, a Pápai Magyar Intézet rektora a vele készült interjúban így fogalmazott: Ha Istennek más nevet kellene adni, akkor találó megszólítás lehetne az, hogy „Tovább”.

Lépjünk tovább, ne ragadjunk bele a földi lét nehézségeibe, hanem járjuk a remény zarándokútját, legyen tele a szívünk békével és szeretettel!

Megtapasztalhatjuk azt, hogy a Szentlélek mindig a segítségünkre siet. Az evangéliumban hallhattuk (Jn 7,37–39), hogy Jézus azt mondja: a Szentlélek betölti a szívünket, túlcsordul és eljut másokhoz is. „Aki hisz bennem, annak a szívéből élő víz forrásai törnek elő.” Ha hittel, reménnyel, szeretettel élünk, megtelik a szívünk, túlcsordul és eljut másokhoz is.  Ha a szeretetet, reménységet magunkba zárjuk, akkor az valóban meghal, véget ér. De ha továbbadjuk, ha túlcsordul rajtunk és eljut másokhoz, akkor mások számára is éltető erővé válik – buzdított a püspök.

Jó zarándokutat kívánok mindenkinek erre az új tanévre,

legyünk mi is a remény hordozói és úgy nézzünk a ránk bízottakra, hogy ők a mi reménységünkből, a hitünkből, szeretetünkből tudnak élni és növekedni! 

Az élet akkor növekszik, ha táplálékot kap. Mi és ki a táplálékunk? Maga az Úr Jézus, a reménységünk alapja, hordozója és beteljesítője. Éljünk belőle, és dicsőítsük meg őt egész életünkkel, a szeretetünkkel, áldozathozatalunkkal ebben az új tanévben is!

A szentmise után a jelenlévők Molnár József László digitális kommunikátor, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács (NHIT) tagja előadását hallhatták, amelynek fő témája a mesterséges intelligencia volt, ezen belül pedig az előadó szólt a spirituális intelligenciáról és a digitális állampolgárságról is.

Ezt követően Palánki Ferenc megyéspüspök magasabb vezetői kinevezéseket, valamint pedagógusok munkájának elismeréseként a Szent Gellért-díj arany, illetve ezüst fokozatát adta át.

A kinevezett pedagógsusok névsora ITT tekinthető meg. 

A Szent Gellért-díjat a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alapította azzal a céllal, hogy lehetőséget teremtsen a katolikus közoktatásban végzett kiemelkedő munka elismerésére. A kitüntetettek emberi tulajdonságaikkal, szakmai tudásukkal a testület előtt követendő példát jelenítenek meg. Kitüntetettnek lenni felelősség, mert ehhez méltóan kell élni és dolgozni a jövőben is.

A Szent Gellért-díj arany fokozatával történő kitüntetést kapta Dudásné Popovics Angéla, a kisvárdai Szent László Katolikus Gimnázium, Technikum, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Bölcsőde óvodavezetője.

A Szent Gellért-díj ezüst fokozatát a következő pedagógusok kapták: Nagyhaju-Fleisz Júlia, a mátészalkai Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda pedagógusa; Zakarné Bakti Ilona, a geszterédi Szent Anna Katolikus Óvoda és Általános Iskola pedagógusa; Csaposné Szták Enikő, a nyírbátori Báthory István Katolikus Óvoda, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium pedagógusa; Dajka Miklós, a kisvárdai Szent László Katolikus Gimnázium, Technikum, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Bölcsőde pedagógusa. 

A díjazott pedagógusok méltatása ITT olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír