Legyünk mindig készek a párbeszédre – Tippek szülőknek a kamaszkor átvészeléséhez

Ha az átmeneti nehézségek ellenére a szülő képes támogató módon jelen lenni a tinédzser életében, és fenn tudja tartani a párbeszédet, akkor csakhamar egy csodálatos pillangó bújik elő a bábból.

Érdemes szülőként számba vennünk, milyen erőforrásaink vannak és hogyan tudjuk ezeket megosztani gyermekünkkel. Fontos áttekinteni azt is, milyen szociális készségek elsajátítása szükséges ahhoz, hogy felnövekvő gyermekünkből lelkiek tekintetében is egészséges felnőtt váljon.

Társas lények vagyunk. Életünk kiegyensúlyozottsága nagyban függ az emberekhez és önmagunkhoz való viszonyulásunktól. Érdemes végiggondolnunk, hogy melyek azok az értékek, amelyek szülőként a mindennapok mókuskerekében is megtartanak, lendületet adnak nekünk és mentálisan is karbantartanak.

Minden ilyen készség tanulható és fejleszthető – vagyis mi magunk is dolgozhatunk rajta, miközben gyermekeinknek példát mutatunk. Hiszen

a kamasz csak annak hisz, aki az életével igazolja, amit mond, vagyis hiteles.

A hálanapló írása a Covid-járvány idején sokaknak segített. A hála tükrözi, hogy hogyan gondolkodunk az életről, arra fókuszál, amink van, és nem arra, hogy mi hiányzik. Nick Vujicic is rájött, hogy nem kezekért és lábakért kell imádkoznia, hanem észre kell vennie, hálát kell adnia mindazért, ami megadatott: családért, barátokért, tálentumokokért.

Vajon milyen a mi hozzáállásunk? Hova tennének minket a gyerekeink egy tízes skálán az alapján, hogy mennyire vagyunk hálás szülők?

Ebben tudunk egymásnak segítséget nyújtani: amikor nagyon kritikusak vagy panaszkodósak vagyunk, akkor családtagunk jelezheti felénk, hogy érti és hallja, de most idézzük fel újra a napunkat és vegyünk észre két-három olyan dolgot is, amiért hálásak lehetünk. Születésnapokra készülve, de akár az adventi időszakban is összeírhatunk pozitív dolgokat egymásról, amiért hálásak vagyunk. Meglepő, de nagyon bátorító, inspiráló lehet mindannyiunknak ez a visszajelzés.

Az a kamasz, akinek az élete részévé válik a hála, a köszönöm, az jelentős előnyt fog élvezni az emberi kapcsolatok kialakítása során.

A kisgyerek mindent megkérdez, a kamasz mindet megkérdőjelez. Hogy is van ez? Egyik helyzetben sem segít, ha gyorsan és gondolkodás nélküli válasszal reagálunk.

A kisgyereknél azért, mert esetleg olyan elméleti mélységekbe megyünk, amit ő még nem ért, és esetleg csak megijesztjük vele. A nagyobbaknál pedig nem feltétlenül az a valódi kérdés, hogy miért nem mehet el a buliba,  hanem sokkal inkább azt szeretné tudni, hogy jól átgondoltuk-e az elutasító választ, vagy egyszerűen csak hatalmunkkal élve azt mondtuk: „Nem és kész!”

Természetesen nem várhatjuk el tőle, hogy megértse az érveinket, az érzéseinket pláne nem, hiszen ő más, beszűkült perspektívából látja a világot. A barátai mennek, és ő sem akar kimaradni a buliból. Kisebb korában elég volt tekintélyünkből adódóan igent vagy nemet mondani neki, ő azt elfogadta és csodálattal nézett fel ránk.

A fejünkre nőtt, nyakigláb tinédzsernél viszont már megkérdőjeleződnek a kijelentéseink. Itt már párbeszédnek kell elindulnia, mert ő érveket akar és logikus gondolkodást.

Vagyis nem kell kétségbeesnünk egy vitától, érdemes megmutatni, hogy igenis érdekel bennünket, hogy ő mire vágyik, hogyan gondolkodik egy adott témáról, de el kell fogadnia, hogy az esetleges veszélyeket pedig ő még nem tudja reálisan felmérni. Ehhez

nekünk is kérdezni kell, és együttgondolkodásra hívni őt. Kérdéseket feltenni az ismeretszerzésen és a logikus gondolkodás elsajátításán túl egymás jobb megismerése érdekében is fontos.

Fontos és egyben érzelmi töltődési lehetőség, ha a családban hangsúlyozzuk az összetartozást, egymásra figyelést, és tudjuk, tudatosítjuk, hogy valóban számíthatunk egymásra.

A közös vacsoraasztalnál nem a jegyekről, a „Mi volt ma az iskolában?”-féle témákról kellene beszélgetnünk, hanem nyitott, kifejtős kérdéseket feltenni, ami a tényleges odafordulást, érdeklődést tükrözi.

Rá kell tudunk kérdezni konkrét dolgokra, például, hogy aznap milyen számára fontos eseményben, megmérettetésben, kihívásban volt része. A barátaival kapcsolatban is el tudunk indítani egy beszélgetést. Például: „Mi történt a múlt héten bevitt kis ékszerteknőssel?” vagy „Milyennek látod az új fiút az osztályban?”

Nézzünk magunkba: Vajon érdeklődünk-e kamasz gyermekünk véleménye iránt egy bizonyos témában: „Mi a véleményed, arról, hogy…?” Esetleg biztatjuk-e őt arra, hogy más véleményét is kikérje?

A meghallgatás képességének az elsajátítása szintén a szülői mintával kezdődik. Hogy ezt hogyan alapozhatjuk meg, vagy hogy hogyan sajátíthatjuk el – szülők és gyermekek egyaránt – a bocsánatkérés és a megbocsátás művészetét, arról ITT olvashatnak bővebben.

További értékes cikkeket találhatnak a Bízd rá magad! oldalán, ahol a különböző programokról, kurzusokról és egyéb lehetőségekről is értesülhetnek.

Szerző: Fogarasiné Pusztai Virág

Forrás: Bízd Rá Magad Média

Fotó: Freepik; Depositphotos

Magyar Kurír