Lehet-e szeretni az Egyházat? – Christoph Schönborn OP bíboros a pannonhalmi ökumenikus vesperáson

A pannonhalmi Szent Márton-bazilikában megtartott eseményen jelen volt Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke; Kondor Péter evangélikus püspök; Lackner Pál nyugalmazott evangélikus tábori püspök, Hölvényi György európai parlamenti képviselő, valamint a társegyházak képviselői.

A megjelenteket Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát köszöntötte. „Nyolc évvel ezelőtt ezen a helyen, a Szent Márton-bazilikában a mostanihoz hasonlóan itt állt velünk Christoph Schönborn bíboros úr. Szent Mártonról, ezeréves monostorunk és nyolcszáz éves templomunk védőszentjéről beszélt szerzetesközösségünknek és diákjainknak. Márton egy prófétai mondását idézte fel: »Mutasd meg nekem a sebeidet.« Így szólt Márton a jelenéshez, amely Krisztus alakját öltötte magára. Schönborn bíboros így folytatta: Ha meg akarjuk találni Krisztust, a sebeket kell keresnünk. Igen, azáltal okozunk sebeket, ha nem vesszük észre a nyomorúságot, ha nem nyitjuk ki a szemünket… A kemény szívünk, az sebzi meg Krisztust.”

A mai találkozás és a mai liturgia arra hív bennünket, hogy meglássuk egymás sebeit és elismerjük: ezeket a sebeket az Egyházban egymásnak és Krisztusnak is mi okoztuk.

És hogy elmondjuk: mi is kaptunk sebeket az Egyházban egymástól és másoktól. De Krisztus, a „csodálatos, bölcs, jó orvos” közelében gyógyulni és gyógyítani tudunk. Közösségben. „Kedves Testvérek, legyen ez a mai nap és a ma esti vesperás az imádság és a gyógyulás helye” – zárta bevezetőjét Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát.

„Lehet-e szeretni az Egyházat? Az ember nem szeretheti az Egyházat. Krisztus viszont szereti az Egyházat, annyira, hogy odaadta önmagát érte” – kezdte igehirdetését Christoph Schönborn OP bíboros, bécsi érsek. Az Egyházat, mely nem volt sem tiszta, sem szent, Krisztus gyógyította meg. Szeretheti-e a férfi a feleségét? – tette fel a kérdést a bíboros. Pál apostol azt mondja, hogy a férfinak úgy kell szeretnie a feleségét, ahogyan Krisztus szerette az Egyházat. Szent Pál szerint ez „egy nagy titok, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom” (Ef 5,32). De tudjuk-e egymást szeretni, hiszen oly sok a hibánk és a bűnünk! Pál azt is mondja, hogy viseljétek el egymást, hiszen néha egymás szármára is elviselhetetlenek vagyunk.

Hogyan szerette Krisztus az Egyházat? Pál apostol máshol azt mondja, saját testét senki nem gyűlöli (vö. Ef 5,29). Az Egyház Krisztus teste, Krisztus pedig nem gyűlölte saját testét. Krisztus azt szerette volna, hogy „sem folt, sem ránc, sem más efféle ne legyen rajta, hanem legyen szent és szeplőtlen” (Ef 5,27). De nem túl idealista elképzelés ez?

Egyáltalán nem könnyű szeretni az Egyházat, miként az sem magától értetődő, hogy a férj és a feleség szereti egymást. „Én mindent az Egyháztól kaptam – emelte ki a szónok. És az Egyháztól csak jót kaptam.” Milyen lenne az életünk az Egyház nélkül? Egy híres ember azt íratta a sírjára, hogy „Dilexit Ecclesiam – Szerette az Egyházat”. Ha így cselekszünk, azt tesszük, amit Krisztus.

Az Egyház földi és mennyei elemekből álló valóság. Ugyanakkor egyetlen, de összetett valóság is.

Yves Congar OP francia teológus szerint az, aki idealizálja az Egyházat, az ekkleziológiai monofizitizmus, aki pedig elválasztja a földit a mennyeitől, az ekkleziológiai nesztorianizmus tévedésébe esik.

„Erős hitre van szükségünk” – emelte ki a bécsi érsek. A hitnek ez az aktusa, mármint, hogy Krisztus szereti az Egyházat, nehezebbnek tűnik, mint a Krisztusba vetett hit. Christoph Schönborn OP bíboros, bécsi érsek prédikációját egy Szent Jeanne d’Arc idézettel zárta. A fiatal nőt felelősségre vonták: mivel nem engedelmeskedik az Egyháznak, nem is hisz benne. Szent Jeanne d’Arc azt válaszolta, hogy Krisztus és az Egyház egyetlen valóság. „Ezért arra hívok mindenkit, hogy sokszínűségében és gazdagságában úgy szeressük az Egyházat, ahogyan Krisztus szerette.”

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír