Lehet szórakozni Isten megbántása nélkül – Látogatóban a STÉG Szalézi TóFesztiválon

Most kivételesen nem Esztergom, hanem Dorog felé vesszük az utunkat Leányvár után, hogy felkeressük a szaléziak péliföldszentkereszti rendházát. Dorog után a táj meglepetésszerűen megváltozik, gömbölyded halmok váltják egymást, minden zöldell. Péliföldszentkereszt nem a lakosság magas számáról híres; épített objektum alig található benne. Egyik kivétel a fák mögötti dombon húzódó épületegyüttes, a szaléziak kolostora, melynek templomtornya látszik a fák koronája fölött.

Ahogy betérünk az udvarba, szemben egy régi emeletes épület fogad minket – mint később megtudjuk, az ifjúsági ház. Jókedvű fiatalok gyülekeznek mindenfelé, kisebb csoportokba verődve beszélgetnek. Balra egy hatalmas szaletli, fiatalosan feldíszítve, itt tartja nemsokára Székely János az előadását. Jobbra mellettünk focipálya, röplabdapálya. Minden kis zug más hangulatot áraszt, mindegyik végtelenül otthonos. Néhol szalézi szerzetesnővérek beszélgetnek, máshol fiatal fiúk csocsóznak.

Felérünk a rendház épületéhez, mellyel szemben kis fakuckók állnak asztalokkal, padokkal; mellette a büfé, a színpad, függőágy. A rendház mellett az új építésű lelkigyakorlatos ház Don Boscóról kapta a nevét. A régi épületet összekapcsolták a barokk templommal, mely kívülről és a rendház felől is megközelíthető; benne a szent kereszt ereklyéjének egy darabja. A színpad mellől út kanyarog lefelé, rajta az öröm útja, egészen a tóig és a lourdes-i barlangig. Mesés hangulatot áraszt a hely, akárhova lépünk. Mindehhez valószínűleg hozzájárul a fiatalok nyitottsága, kedvessége is.

A szalézi ifjúságpasztorációs iroda vezetője, Jani Áron SDB két munkatársával szervezte ezt a fesztivált, de egy 20–25 fős stáb is besegített nekik.

Délelőtt Székely János püspök lebilincselő előadását hallgatták meg a fiatalok a szaletliben, ahol tetszésnyilvánításuk jeleként hatalmas mosollyal jelezték vissza a püspöknek, mennyire töltötte fel őket az előadás, és hogy viszonozzák azt, elimádkoztak egy Üdvözlégy Máriát a püspökért és a Szombathelyi Egyházmegyéért.

A további programokat ismertették a szervezők. Szinte sajnáljuk, mennyi alternatíva közül lehet választani, mert nem lehetünk ott mindegyiken. Megtudjuk, hogy a Don Bosco-házban a test teológiájáról fognak beszélgetni, ezzel párhuzamosan Szűcs Zoltán tesz tanúságot a függőségekből való szabadulásáról, majd azoknak, akik nem voltak hajnali misén napkeltekor, lesz szentmise a templomban.

Ebéd után a lányok cikluskövetés-workshopon vehetnek részt, de meg lehet ismerkedni a gyógynövényekkel a növények-workshopon, és ha valaki más jellegű elfoglaltságot szeretne, mehet a szabadulószobába, vagy strandolhat a tónál. Délután a lourdes-i barlangnál lelkiest lesz Németh Márti jelölt vezetésével, majd kenyeret sütnek Drobolich Jánossal; este pedig borkostoló, teaház, társasjáték várja azokat, akik nem a szentségimádásra térnek be.

Andrásfalvy János, a szalézi rend tartományfőnöke elmondja nekünk a STÉG fesztivál létrejöttének történetét. „Amikor a rendszerváltás után az ifjúsági munka kezdett kibontakozni, a gyerekprogramok mellett igyekeztünk beindítani az animátorképzést, hogy a nagyobb fiatalok lelkiséget és pedagógiai képzést kapjanak az általuk végzett feladathoz. Később emellett olyan lehetőséget is akartunk számukra biztosítani, amikor közösen, nyugodtan szórakozhatnak keresztény környezetben.

Először a Tisza partján, Ibrányban volt ilyen közös pihenés, a kétezres években pedig az apostagi ifjúsági fesztivállal szerveztünk közös programokat. Ennek a fesztiválnak a könnyűzenei koncertek adták a vázát. Később Ábrahám Béla atya, a korábbi tartományfőnök kezdeményezésére a Balaton mellett indult meg a Part Fesztivál. Előadókat hívtak, alternatív programlehetőségeket biztosítottak, szentmise volt mindennap.

Hogy a szállítás nehézségeit elkerüljük, felmerült, hogy jó lenne saját terepen szervezni a fesztivált, s miután a péliföldszentkereszti szomszédunk felajánlotta a tavát, amit saját maga alakított ki, egyértelmű volt, hogy áthelyezzük a helyszínt ide. A szomszéd még strandröplabda-pályákat is létesített, a tóban lehet úszni, csónakázni.”

A STÉG TóFesztiválnak egészen különleges lelkisége van. Szándékosan nem tábornak nevezik, az inkább a 14 és 18 év közötti korosztály számára rendezett BoscoFeszt, ugyanis ott a rengeteg program közül a résztvevőknek kötelező választani, itt pedig nem.

Don Bosco szándéka bennünk él továbbra is – mondja a tartományfőnök. – Ő be akarta bizonyítani, hogy lehet szórakozni az Isten megbántása nélkül.

Amikor ifjúsági felelős voltam, láttam, hogy Szlovákiában többezer fős fesztivált szerveznek a rendtársaink. Rengeteg zenekar lépett fel egymás után, nagyon jó zenékkel. Hajnali kettő körül mindenki eltűnt, és egy eldobott szemetet vagy egy részeg fiatalt nem lehetett látni. Ilyen létezik – gondoltam magamban. A hab a tortán az volt, hogy másnapra reggel kilenc órára volt meghirdetve a szentmise, és ott voltak kilencszázan a háromezerből. Szerettük volna ezt megvalósítani mi is.”

Az idei év sztrennájában a kovász a fő motívum. Az esti kenyérsütés közben is ügyesen összekapcsolják a praktikus kézműves dolgokat a lelkiséggel. „Múltkor a sütés előtt fél órán át lelkiségi alapokat kaptak azok, akik aztán gyúrtak, gondolkodtak, beszélgettek.

A lelkiség mindig összefügg a szaléziaknál a kétkezi munkával”

– teszi hozzá a tartományfőnök.

Druzsbaczky Eszter, a szervezőcsapat tagja és Jani Áron SDB, a fesztivál főszervezője ebéd után, melyet a rendház ebédlőjében és kvadrumában lehetett jó hangulatú beszélgetések mellett elfogyasztani, ismertetik a további napok programjait.

„A Krúdy házaspár már ma leutaztak hozzánk; ők holnap tesznek tanúságot arról, hogyan tudják megélni a házasságban egymás lelki feltöltését – mondja Eszter. – Az első nap arról szól, hogyan tudunk töltődni Isten által, a második pedig arról, hogyan tölthetünk fel mi másokat. A KétIgen Alapítványtól Kigyóssy Örs és felesége, Andi jönnek hozzánk, de az érdeklődők megismerkedhetnek a szalézi családdal is. Az egyik meghívottunk Csernobilról mesél majd, mert személyesen tapasztalta meg az ottani eseményeket.” Mivel az idei sztrenna iránymutatása alapján azon is elgondolkodtak, a laikusok hogyan tudják az Egyházat gazdagítani, igyekeztek laikus előadókat is hívni, akik hitelesen beszélnek arról, hogyan lehetséges kovásznak lenni.

Vasárnap a kánai menyegzővel kapcsolatban tart előadást Ábrahám Béla SDB. Az ezt követő beszélgetőkörök témái között szerepel: Istennel a mindennapokban férfiként, nőként; Istennel a média világában vagy missziósként. Ilodigwe Emmanuel nigériai származású újmisés pap, misszionáriusként érkezett Magyarországra, másnak pedig arról van tapasztalata, milyen magyarként más országban missziót végezni. Emmanuel atya volt az, aki hajnalban bemutatta a szentmisét a közeli hegytetőn, a záró szentmisét pedig a szintén újmisés szalézi, Kovács Sándor mutatja be.

Fesztivál programokban is bővelkednek, a szabadulószobán kívül szerveznek táncházat, borkostolót, teaházat, de kifejezetten bulijellegű program is várja a fiatalokat este 10 órakor a színpadnál.

Jani Áron, a fesztivál főszervezője elmondja, két kiemelt ünnepi évük volt: 2013-ban a szaléziak magyarországi letelepedésének centenáriuma, 2015-ben pedig Don Bosco halálának bicentenáriuma. Az ezt felölelő három évben nagy ünnepségsorozatokat rendeztek, melynek kiemelt eseménye volt a Balatonon a szalézi Part fesztivál.

Kifejezetten STÉG TóFesztivál 2018-ban volt először, azóta – a járvány éveit kivéve – minden esztendőben megrendezték. Országszerte mindenhonnan jelentkeznek rá, főként azok, akik kapcsolatban állnak év közben is a renddel, és kikapcsolódási lehetőséget keresnek. Ugyanakkor „olyan is van, aki a szentmisén találkozott először szaléziakkal.” Ez és a BoscoFeszt teltházas szokott lenni, Péliföldszentkereszt befogadóképessége kétszáz fő, de szombaton napijeggyel is látogatható az esemény.

Péntek délután a tóparton egy asztalnál kézműveskednek; szebbnél szebb fülbevalók készülnek PET palackból Lengyel Erzsébet vezetésével, az újrahasznosítás jegyében. A tavon éppen kenuznak a fiatalok, a röplabdapályán egyre nagyobb létszámú csapatok versengenek egymással; mások azon vetélkednek, ki ér előbb a vízbe. Skribanek Helga szalézi nővér éppen beszélget valakivel a fűbe kuporodva.

Később a Pesthidegkúton élő nővér elmondja nekünk, hogy „nagy dolog, ha a fiatalok megérzik azt, hogy úgy is lehet felszabadultan együtt lenni, pihenni, ha közben az Istennek is adunk időt, az ő jelenlétében vagyunk, felfelé emeljük a tekintetünket. A tanúságtételek, beszélgetések lehetőséget adnak arra, hogy a résztvevők egymással és a szaléziakkal is elmélyültebben tudjanak beszélgetni. A stipi-stopinak nevezett lelkibeszélgetésre fel lehet iratkozni. Ilyenkor kétségeiket, gondolataikat, kérdéseiket, nehézségeiket osztják meg velünk, szalézi szerzetesekkel a fiatalok.

Keressük az utat velük, kicsit melléjük lépünk, és együtt lépünk kettőt.”

Helga nővér feladata lesz vasárnap, hogy az „Istennel a mindennapokban nőként” elnevezésű beszélőkört vezesse egy háromgyerekes családanyával – így felmutatják mind a kétféle hivatást. „Szép volt már a készülődés is, sokat jelentett, hogy megfogalmaztuk, miben más nőként az istenkapcsolat. A nőiségünknek vannak sajátosságai, ilyen az odaadás, az érzékenység, az érzelmeken való nagyobb hangsúly, az áldozatvállalás és a külső-belső szépség. A személyiségünkkel állunk az Isten előtt, és tudjuk közvetíteni Isten anyai vonását, gondoskodó szeretetét.”

Greskovits Péter Márk, azaz Greskó is a part felé tart. Dunakeszin él a családjával, onnan jár be Óbudára a szaléziakhoz. Eleinte a hajnali gitáros misék, aztán a nyári oratóriumok oszlopos tagja lett. Ott döntötte el, hogy elkezdi az animátorképzést. Tavaly volt először STÉG fesztiválon, és mint mondja, „amíg ki nem növök belőle, jövök, annyira szeretem ezt a közeget, a helyet.

Olyan mintha tényleg hazaérkezne az ember. Szinte nincs másik hely, amire ezt tudnám mondani. Egyszerűen vonz a környezet, itt maradnék egész nyáron.”

Greskó a programok közül a legjobban a hajnali szentmisét szereti. „Ezt mindenkinek át kellene élnie legalább egyszer. Sötétben indulunk, beszélgetünk egymással, valahogy felküzdjük magukat az Öreg-kőre. Látjuk felkelni a napot, aztán jön a mise, ami eufórikus élmény.”

Tardi Kendra Laura Kazincbarcikáról jött, oda jár iskolába, az ottani szalézi közösséghez tartozik. „Nagyon jó ennyi velem egykorúval találkozni. Edelényben, ahol lakom, tabutéma, hogyha valaki katolikus, és közösségbe jár. Nem értik azt sem, ha önkénteskedek, pedig jelenleg is animátorképzésben vagyok.”

Beszélgetésünk közben a „lazulós zene” mellett idehallatszik a strandrádió is. Zsidó Balázs és Druzsbaczky Eszter a műsorvezetők, igyekeznek jó hangulatot teremteni, agyafúrt ötletekkel előállni: interjúznak, hirdetik a programokat – egyszóval csinálják a műsort.

A fűre leterített pokrócon fiatalok kártyáznak a vietnámi Biet Pál atyával. Nem messze tőlük Imit és Vikit szólítom meg. „Szalézi munkatárs vagyok – mondja Imi –, ami lényegében világban élő harmadrendi szalézit jelent. Budapestről származom, de Szegeden élek, ott végeztem az egyetemet. Az év többi napján szalézi munkatársként a saját életteremben mozgok és tevékenykedek, de itt, a táborban együtt tudok lenni a szaléziakkal, meg tudjuk beszélni a nehézségeket, tanácsot tudunk kérni, meg tudjuk erősíteni egymást.”

Viki Kárpátaljáról származik, ő most Szegeden tanul, két éve csöppent a szaléziak közé, otthon érzi magát közöttük. Jó társasággal jönnek, hiszen az előző évi STÉG fesztivál után a résztvevőkből az egyetemvárosban újraalakult a Don Bosco-közösség, mely a lelkiséget viszi tovább. Iminek megtetszett a szaléziak lelkiségében, hogy egyszerre benne élnek a világban, ugyanakkor mégis egy katolikus szerzetesrend, a mindennapjaik része a szentmise.

István Kazincbarcikáról jött, először van itt, nézi, hogyan röplabdáznak a többiek. Lakásotthonban él, de néha azért van lehetősége nyaralásra. A csocsó nagyon tetszik neki, és élvezi az együttlétet. A szaléziak különösen odafigyelnek rá, felkarolták őt.

A kánai menyegző témája a fesztivál alatt többször előkerül, talán nem véletlenül, hiszen a borcsoda kapcsolódik a fesztivál címéhez is: „Tölts örökLét!” Mindennyiunk titkos vágya, hogy soha ne fogyjon ki a „borunk”. Székely János előadása hozzásegített ahhoz, miként tudunk töltődni abból, ami egyedül fel tud tölteni, az öröklétből.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír