Lehetőség, amiből sok kincset előhozhatnánk – Cigánypasztorációs közösségi találkozó Letenyén

A Boldog Ceferino Intézet által összehívott cigánypasztorációs nap során olyan intézmények és szervezetek mutatkozhattak be, melyek munkájukkal hozzájárulnak a roma lakosság helyzetének javításához.

Székely János szombathelyi püspök a letenyei templomban mondott köszöntőjében hangsúlyozta:

a romák fölzárkózásának három oszlopa van: az oktatás, a munkahely és a szív.

Az oktatás és a munkahely elválaszthatatlanul összetartozik. Ha nincs megfelelő végzettsége valakinek, akkor nagyon nehéz jó munkahelyet találnia. De mindez fordítva is igaz: ha egy régióban nincs igazi, elérhető, a romák számára is vonzó munkahely, akkor nagyon kicsi lesz a motiváció egy roma fiatal számára, hogy tanuljon. A megyéspüspök véleménye szerint

a romák felzárkóztatása területén a magyar állam egyik legfőbb feladata az lenne, hogy főleg az országhatár mentén, Borsodtól Zaláig vonzó munkahelyeket teremtsen az ott élők számára.

A romák felzárkóztatásának harmadik oszlopa a szív, emelte ki a főpásztor. Ebben például a tanodák működtetésével tud segíteni az Egyház, ahol rászoruló, illetve tanulási nehézséggel küzdő gyerekek kapnak segítséget.

Az ünnepi szentmisén a püspök homíliájában Boldog Ceferino, a romák védőszentje életét mutatta be, megemlítve jellemének, lelkiségének néhány alapvonását.

„Ceferino élete mutatja, hogyha egy ember befogadja az élő Istent, az egész élete átalakul: másként szereti az embereket, másként áll az élethez. Mutatja, hogy a romákban mennyi kincs van, mennyi érték.

A romák jelenléte Magyarországon nem egy probléma, hanem lehetőség, amiből sok kincset előhozhatnánk. Megismerhetnénk az ő család- és gyermekszeretetüket, ünneplésüket, imádságos életüket”

– fogalmazott Székely János.

A teljes szentbeszéd IDE kattintva meghallgatható.

A szentmise végén Kotriczné Baris Zsuzsanna tanúságtételét hallgathatták meg a jelenlévők.

Zsuzsanna tíz éve tért meg, amikor féjével együtt, Székely János püspök segítségével eljutottak Rómába a 2015-ös cigány találkozóra. Ez az út megváltoztatta az életüket, mindketten cursillot végeztek, ami azóta is meghatározza életüket: lelkesen viszik az embereket a cursillora. „Az a dolgunk a világban, hogy az embereket Istenhez vezessük” – mondta Zsuzsanna.

*

A szakmai nap a művelődési házban folytatódott, ahol Székely János a cigányság múltját és magyarországi helyzetét mutatta be. Kiemelte: az utóbbi 50–70 évben az iskolázottság terén a magyarországi cigányság nagy változáson ment át. Nincs még egy európai állam Magyarországon kívül, ahol a főiskolai, egyetemi diákok 2-3 százaléka roma. Jó az általános iskolát végzettek aránya is, de már kisebb a szakmát, érettségit szerzők száma, ami kihatással van későbbi életükre is.

Kiemelte: a statisztika alapján elmondható, hogy ma Magyarországon cigánynak születni majdnem egyet jelent azzal, hogy nyomorba születik valaki. A 2002-es adatok szerint a romák által lakott otthonok 34 százalékában nem volt vezetékes víz, sőt több mint 40 százalékukban nem volt fürdőszoba.

A rendszerváltás előtt a munkaképes roma lakosság hozzávetőlegesen 87 százalékának volt munkahelye, azonban a rendszerváltás után a roma munkavállalók nagyjából kétharmada elveszítette a munkahelyét. Az állam egyik fő feladata lenne tehát, hogy a romák számára is elérhető munkahelyeket hozzon létre – szögezte le a referens püspök. Emlékeztetett: a romák körülbelül 600 éve telepedtek meg a Kárpát-medencében, így integráns részei a magyar társadalomnak, még ha sokáig annak peremén, sátrakban, putrikban is éltek a települések szélén. „Alkossunk egy szociális, testvéri hálót, amelyben sok oldalról tudunk segíteni a nehéz helyzetben lévő, de sok kincset rejtő roma gyermekeknek, fiataloknak – hívott előadása végén Székely János.

Az előadást követően azok a térségi szervezetek mutatkoztak be, akik tevékenységükkel segítik a helyi roma közösségeket. Bángi Magyar Anna, a Bodog Ceferino Intézet szakmai vezetője a martinus.hu-nak elmondta: harmadik éve zajlik az Intézet regionális sorozata, amelyen oktatási, gyermekvédelemi, egyházi, önkormányzati vagy más civil szervezetek képviselői találkoznak, hogy megosszák egymással tapasztalataikat.

Az alkalmakon a lelki és szakmai programokon kívül kulturális-hagyományörző előadást is láthatnak a megjelentek. Letenyén ezúttal a Romano Glaszo Együttes lépett fel.

Idén Miskolcon, Máriapócson és Mátraverebély-Szentkúton is sor kerül majd hasonló lelki-szakmai találkozóra.

Bedő Ildikó, a Muraszemenyei Általános Iskola címzetes igazgatója, közoktatási vezető, Kovácsné Horváth Szabina, a Muraszemenyei Általános Iskola igazgatója, valamint Kozma Andrea, a Pusztamagyaródi Kenyeres Elemér Általános Iskola igazgatója mutatták be azt a munkát, amelyet az érintett oktatási intézményekben, illetve a szentpéterúri iskolában tesznek a roma diákokért, és amelynek eredményeként a nem roma gyerekek is megismerkednek a roma kultúrával.

Ezután a komlói Boldog Salkaházi Sára Karitászcsoport vezetője, Takács Gyuláné Anikó felelevenítette a helyi cigányságért a rendszerváltás óta eltelt időben, többek között a családok lakhatásáért végzett munkát az elmúlt évtizedekben.

Boros Julianna, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, a Katolikus Karitász tagjaként Baranya megyében a Felzárkózó települések program regionális szakmai vezetője szavak helyett videóban mutatta be a szervezet munkatársainak a Sellyei járásban végzett áldozatos munkáját.

Ebből kiderült: a karitász ott segít és akkor, amikor kell: ha elromlik a mosógép, ha nincs fürdőszoba, ha nincs mit enni, ha a kiskertekben vetőmagra van szükség.

Végül Mohayné Farkas Ibolya, a kaposvári Mélyben és Reményben Alapítvány, míg Kövesi Csaba, a zalalövői Áldott Kereszt Egyesület munkáját ismertette a jelenlévőkkel.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír