Lektorokat avattak Debrecenben és Nyíregyházán

„Az akolitusképzés nem egy tanfolyamot, sikeres vizsgát jelent, hanem az istenkapcsolat mélyítését. Lelki fejlődésünknek folyamatosan mozgásban kell lennie, ellenkező esetben visszaesést, süllyedést tapasztalhatunk. Ezen az úton az ember elindul attól a ponttól, hogy hisz Istenben, és eljut addig a pontig, hogy hiszek benned Istenem, vagyis már megszólítom Istent, mert Ő megszólított engem” – Palánki Ferenc püspök e szavakkal nyitotta meg 2022 őszén a két féléves egyházmegyei akolitusképzést Debrecenben.

Az elmúlt vasárnapokon az akolitusjelöltek a képzés első jelentősebb állomásához érkeztek.

Január 22-én Krakomperger Zoltán, a Szent Anna-székesegyház plébánosa nyolc férfit avatott lektorrá Debrecenben.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök január 29-én a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban, ünnepi szentmise keretében kilenc férfit avatott lektorrá az egyházmegye egyházközségeinek szolgálatára.

A főpásztor a szentmise elején elmondta: a lektorrá avatásban a férfiak arra jelentkeznek, hogy Istent szolgálják azáltal, hogy Isten igéjét olvassák a közösségben, és hívő életükkel tanúságot tesznek. Utalva a felolvasott evangéliumi szakaszra (Mt 5,3–12) így fogalmazott: „Reméljük, hogy a lektorok meg tudják élni a nyolc boldogság üzenetét, vagyis Jézus tanítását életre fogják váltani és boldogok lesznek.”

A lektor hivatalosan, egyházi megbízással felolvasó a szentmisén, Isten igéjét közvetíti az embereknek. Az akolitus a fény vivője, aki a gyertyát tartja az Eucharisztia, az átváltoztatás pillanatában, és a világ világosságát, Jézus szent testét a szentáldozásban kiosztja a hívőknek. A főpásztor köszönetet mondott mindazoknak, akik erre a szolgálatra vállalkoztak, hogy a rengeteg elfoglaltságuk mellett azt mondják: „Itt vagyok, Uram, engem küldj, szolgálatra jelentkezem. Az időmből is odaadom azt a bizonyos tizedet, vagy talán többet, hogy egész életemben ott legyek a közeledben, a szolgálatodban.”

„Keressétek az Urat, ti, szegényei a földnek” (Szof 2,3), keressétek az Urat, ti, akik annyi mindennel vagytok elfoglalva, annyi minden nyugtalanít, pedig csak egy a fontos: keressétek az Urat! Szent Ágoston pedig azt mondja: „Nem kerestelek volna, ha Te már régen meg nem találtál volna engem.” Isten régen megtalált, mindannyiunkat szíven talált, életet, lehetőségeket ajándékozott arra, hogy szeressünk, hogy képesek legyünk másokért élni. Arra hívott meg, választott ki, hogy másokkal is megismertessük az evangéliumot, az örömhírt, hogy Isten végtelenül szeret bennünket – mondta homíliájában Palánki Ferenc püspök.

Istenkeresésünk az életünk végéig tart. Figyelnünk kell arra, hogy Isten jeleket küld, és embereket, akiket szolgálhatunk, akiket szeretnünk kell. Küldetésünk van. Isten kiválasztott bennünket. Hallottuk Szent Pál szavait: Ki van közületek hatalmas? „Nem sokan vannak köztetek, akik a világ szerint bölcsek, és nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő” (1Kor 1,26). Mert Isten azt választotta ki, aki tudja magáról, hogy ott legbelül mennyire gyenge és szegény. De éppen az ad lehetőséget arra, hogy Isten ereje megnyilvánuljon az életünkön, jósága, szeretete átnyúljon rajtunk. Mi lesz a mi jutalmunk? Szent Péter apostol is megkérdezte Jézustól: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?” (Mt 19,27). A jutalom az, hogy Jézushoz tartozunk, hogy boldogok vagyunk.

A boldogmondások az evangélium kincsei. Első hallásra nem így képzeljük el a boldogságot, többet várunk annál, hogy sírjunk, szomorúak, szegények legyünk, hogy éhezzünk, bántsanak, üldözzenek bennünket... – ennél azért többet várunk. De ha meg akarjuk érteni az evangélium tanítását, akkor nem magunkból kell kiindulni. Jézus itt önmagáról beszél: ő a szegény, aki éhezik, szomjazik, szomorkodik, mert nem fogadják be; ő az, aki üldözést szenved, és ő az, aki irgalmas, tiszta szívű, aki békét szerez és békét teremt az emberek szívében.

Elvehetetlen boldogságunk akkor kezdődik, ha elkezdünk hasonlítani Jézushoz. Éppen ez a jutalma annak az embernek, aki szolgálatra vállalkozik, hogy Jézust kapja meg. A Jézussal való kapcsolat, Jézus szeretete tesz igazán boldoggá bennünket.

Ha Isten országa itt van, Isten országának része vagyok, akkor el tudom viselni az éhséget, a szomjúságot, a szomorúságot is, mert olyan boldogság van a szívemben, amit Istentől kaptam, és semmilyen körülmény, esemény nem tudja elvenni. Aki ezt a boldogságot a szívébe befogadva megéli, nem tudja megtartani magának; meg kell osztania a többiekkel, szeretteivel, családtagjaival, közösségével, egyházközségével azáltal, hogy hirdeti Isten igéjét, Isten fényét hordozza a szívében és maga körül.

„Kedves Testvéreim! Köszönöm, hogy jelentkeztetek erre a szolgálatra. A Jóisten áldjon és segítsen benneteket, hogy valóban Isten szeretetével a szívetekben, annak örömhírével meg tudjátok ajándékozni a rátok bízottakat életetek minden napján!” – fogalmazott a jelöltekhez fordulva a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A homília után kezdődött a lektorrá avatás szertartása, mely a „Vedd a Könyvek Könyvét, a Szentírást, hirdesd hűségesen Isten Igéjét, hogy egyre jobban életté váljék az emberi szívekben!” szavakkal és a Szentírás átadásával történt.

A lektorok ettől kezdve már hivatalos megbízottjai az Anyaszentegyháznak a szent szövegek olvasására. E szent szövegek közé tartozik minden, az igeliturgiában elhangzó szentírási szakasz az evangéliumot kivéve. A lektor feladata, hogy Isten igéje a liturgiában méltó módon és jól érthetően hangozzék el; szolgálata továbbá a templom aktuális hirdetéseinek felolvasása.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír