Lélektől lélekig szóló koncert Veszprémben

A hónap elején az Orlando Énekegyüttes volt a vendég, s már akkor is elhangzott: nagy mulasztás, hogy a kitűnő akusztikájú terem kihasználatlan volt eddig, hiszen kiváló koncert-kvalitásokkal rendelkezik. A díszes barokk ajtók s az antik csillárokkal felszerelt befogadó tér a XVIII. századi bécsi festő, Johann Cimbal A négy évszak című freskósorozatával a falakon igazi szakrális hátteret teremthet a zenei programoknak. Ha nem is hangversenytermi miliőt, de – és ez sokkal több – bensőséges, hangulatos helyszínét a klasszikus házimuzsikálásnak, ami eddig nagyon hiányzott a város, az egyházmegye kulturális életéből. Az érsekség épületét már közel egy évtizede megnyitották a nagyközönségnek, turistáknak, s azóta számos kiállítást rendeztek itt. Önmagában a történelmi miliő is megragadó.

A közel harminc éve együtt muzsikáló, Bartók–Pásztory díjjal kitüntetett Mendelssohn Kamarazenekar mindig tartogat meglepetéseket Veszprém zenei életében. Témaválasztásaiban is, hiszen a klasszikus komolyzenei repertoár mellett mai modern zenét is játszanak, s a dzsessz világában is otthonosan mozognak. Volt már, hogy kvintett-formációban is felléptek, ezúttal kvartettként lopták be magukat az egybegyűltek szívébe. Kováts Péter, a zenekar vezetője és Bendik Ágota hegedűn, Pillár Tamás mélyhegedűn, Fűke Ákos gordonkán alkották az alkalmi vonósnégyest.

A műsor belépőjeként Purcell g-moll chaconne-ját (korabeli spanyol nemzeti táncát) játszották szenzációs könnyedséggel, mondhatnánk tánclépésben a vonóval és ritmusban a mozgó basszusokkal. Ezt Beethoven c-moll vonósnégyese követte az Opus 18-as sorozatból. E művét Beethoven 1801-ben írta, amikor halláskárosodása kezdett elhatalmasodni, s látható volt, hogy az már visszafordíthatatlan. Ebben az opusban is hallható volt az a mélységesen szomorú, zeneileg megragadott hangulat, amely a szerző lelkiállapotának tükröződése, s amely későbbi műveiben is vissza-visszatér különböző variációkban.

A koncert második részében a „Mendelssohn-vonósnégyes” igazi életörömöt, szakrális fényt sugárzó muzsikával búcsúzott közönségétől.

Antonin Leopold Dvořak, a cseh zeneművészet kiválósága Amerikai vonósnégyesével, amit a szerző – mint arra címe is utal – Amerikában írt, mikor 1891-től három éven át a New York-i Nemzeti Zenei Konzervatórium igazgatói tisztét töltötte be. Dvořak élénken érdeklődött ekkor a helyi indián népdalok és a spirituálék iránt, s ezek hatottak ekkor született alkotásaira, többek között 9. szimfóniájára (Az Újvilágból) és az Amerikai vonósnégyesre vagy másképp F-dúr karvettre, amelyet nálunk Magyarországon csak Néger kvartettként emlegetnek. Benne a gospelmuzsika is megszólal, dallammotívumokban.

A koncert végére a közönségből érezhetően együttlélegző igazi közösség kovácsolódott, a zene egységteremtő erejével. Ebben a muzsika mellett persze a muzsikusoknak is komoly szerepe volt, hiszen tapasztalhatta a nagyérdemű azt a nagyszerű együttműködést, együttrezdülést, ahogy egymásra figyelve, egymást segítve zenei és lelki harmóniában szólaltatták meg, közvetítették a zeneműveket lélektől lélekig.

Toldi Éva/Magyar Kurír