Lelki táplálékul szolgált a magyar emberekkel való találkozás – Búcsúzik Michael W. Banach nuncius

– Ha visszagondol, milyen érzésekkel érkezett Magyarországra?

– 2022 februárjának végén értesültem magyarországi kinevezésemről, május 3-án – Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok ünnepén – hivatalosan is közzétették. Nagy lelkesedéssel fogadtam a hírt, hiszen nem ez volt az első alkalom, hogy magyar földre léptem. 1985 decemberében római szeminaristatársaimmal a karácsonyi szünetben ellátogattunk Magyarországra és néhány szomszédos országba. Később, amikor a Vatikánban dolgoztam, a közép-európai országok felelőse voltam. Boldogsággal töltött el, hogy visszatérhetek egy olyan országba, amelyet évekkel ezelőtt már láttam, és most megtapasztalhatom, hová fejlődött, mi változott. Kicsit büszke is voltam, hiszen a római munkámnak köszönhetően papíron már jól ismertem az egyházmegyék és a püspökök nevét, még ha személyesen nem is találkoztam mindegyikükkel. Az öröm, a lelkesedés és az újrakezdés érzései voltak bennem.   

– Az itt töltött négy év alatt milyen benyomásokat szerzett a magyar társadalomról?

– A magyar társadalom mély benyomást tett rám. A magyar kultúra évezredes múltra tekint vissza, rendkívül gazdag, irodalomban, zenében, táncban, minden téren. A kultúra egy nép önkifejezése, identitásának megnyilvánulása. Nagy rajongója vagyok a komolyzenének. Ha megnézzük az Egyesült Államok múlt századi nagy zenekarait, szinte mindegyiket magyarok vezényelték: a clevelandi zenekart Széll György, a chicagóit Reiner Frigyes, a philadelphiait pedig Ormándy Jenő. És itt vannak a kortárs karmesterek, mint Fischer Iván. Az ország történelme évezredes múltra tekint vissza, miközben az Amerikai Egyesült Államok a 250. születésnapját ünnepli. És ami meglepett, hogy Magyarországnak milyen magas szintű bor- és szőlőkultúrája van. Némelyik bor valóban egészen lenyűgöző.

Vannak, akik szerint a magyarok távolságtartóak, hűvösek, de az én tapasztalatom egyáltalán nem ez volt. Éppen ellenkezőleg: befogadó, nyitott és toleráns embereket ismertem meg.

A nemzeti ünnepek alkalmával rendezett fogadásokon gyakran előfordult, hogy elkezdtem beszélgetni emberekkel, és egy adott ponton azt mondják: „Nuncius úr, tudja, mi nem vagyunk hívők.” És húsz perc múlva még mindig jól elbeszélgettünk.

– Milyennek látta a magyar egyházat?

– Nagy történelmi múlttal rendelkező egyházat láttam, amely spirituális szempontból is mérhetetlenül gazdag. A magyar nemzetben kezdetektől, Szent Istvántól fogva megvan a kapcsolat a keresztény hittel. Az évszázadokon során sok szenttel gazdagodott az egyház, többen harcosok voltak, mint Szent László, és ott vannak a szelídek is, mint Árpád-házi Szent Erzsébet, vagy a közelmúlt boldogjai Boldog Salkaházi Sára, vagy mint Bódi Mária Magdolna.

Ez az egyház gazdagsága: a nehézségek, a kihívások, a kudarcok ellenére a magyar emberek mindig törekedtek arra, hogy komolyan és hitelesen éljék meg keresztény hitüket.

Mélyen megérintett, hogy a katolikus hívők jelentős része elkötelezetten mentette a zsidó lakosságot a második világháború alatt. Azt hiszem, a jeruzsálemi Jád Vásem emlékközpontban a Világ Igazai közt a papok, szerzetesek között kiemelkedően sok magyar van.

Az egyház spirituális gazdagsága a karitatív intézményeken keresztül is megmutatkozik. Ezzel nem szoktak kérkedni, nem fújnak harsonákat – talán a szeretet jellemzője, hogy csendesebb, rejtettebb –, de az egyház karitatív szolgálata mindenütt jelen van Magyarországon. A hit kifejeződése ez is, csendes, de mindennap jelen lévő hozzájárulás a társadalom javához. A templomok és az egyházi épületek is gyönyörűek, de a szépség a mindennapokban megélt hit szépségében is visszatükröződik.

– Mandátuma jelentős eseménye volt Ferenc pápa magyarországi látogatása. Mit jelentett az Ön számára ez a szolgálat, hogyan élte meg a pápalátogatást?

– 2022 júliusában érkeztem meg Magyarországra, és már szeptember végén magához hívatott Pietro Parolin bíboros: „Michael, készülj fel, Ferenc pápa Magyarországra látogat.” Mindössze 5-6 hónapunk volt a látogatás előkészítésére, rendkívül intenzív időszak volt. Mindvégig az volt a benyomásom, hogy Ferenc pápa ezt a második látogatást kifejezetten akarta, nem csupán hivatali kötelesség, formális esemény volt.

Bergoglio érsekként Buenos Airesben jól ismerte az argentínai magyar közösséget. Sokan az 1956-os forradalom után menekültek Argentínába, egy jobb, igazságosabb világért akartak tenni, és ez összhangban volt Bergoglio pápa látásmódjával. Emiatt élt benne olyan meleg szeretet Magyarország és a magyarok iránt.

Nagyon felszabadultnak láttam, a várost az autójával nyitott ablakokkal szelte át, mindenütt üdvözölte az embereket. Beszédében a Szent István-bazilikában a papsággal és a szerzetesekkel találkozva több olyan magyart is megemlített, akiket Argentínában ismert meg: különösen a Ward Mária-nővéreket és néhány jezsuitát is, akik talán okoztak neki némi fejtörést is annak idején. Lenyűgöző látogatás volt, a pápai utak vatikáni szervezői a mai napig emlegetik. Magyarország azon kevés országok egyike, amelyet Ferenc pápa kétszer is meglátogatott, először 2021 szeptemberében jött el a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjére, majd két évvel később visszatért. Úgyhogy ez felér egy Guinness-rekorddal Ferenc pápa utazásai között.

Személyesen mindig emlékezni fogok arra, mennyire kedves volt velem. Kézen fogott, és azt mondta, hogy fel akarja hívni az édesanyámat: vacsora után jó 10-12 percet beszélgettek. Néhány nappal korábban a püspökszentelésem után Rómában már találkoztak. Emlékezett rá, hogy anyám egy egyházközségi iskolában volt tanítónő, kérdezgette a mai fiatalokról. Nagyon szép volt.

– XIV. Leó immár több mint egy éve vezeti az egyházat. Mit jelent őt képviselni?

– Ferenc pápa halála után a püspökök gyászmisét szerveztek a Szent István-bazilikában. A templom zsúfolásig megtelt emberekkel, a hívek kint, a bazilika előtti téren állva hallgatták. Ferenc pápa a látogatásai során belopta magát a magyarok szívébe. Ebből a mély gyászból és fájdalomból léptünk át a hatalmas örömbe. Elhangzott a „Habemus papam”, és amikor elkezdték mondani a nevet latinul: „Robertum Franciscum”...,  felkiáltottam: „Hűha, csak nem Prevost?” Nagyon meglepődtem, senki sem gondolta, hogy az Egyesült Államokból választanak majd pápát. A Szentlélek működése ez, aki a megfelelő embereket választja ki a megfelelő időben. Ő az amerikai kontinensről érkezik, de közben egy tágabb kontextusból is, hiszen missziós tapasztalata, a Peruban töltött püspöki évei szintén nagyban formálták a személyiségét. Minden egyházi elöljáró, minden plébános vagy püspök kinevezésével az egyház megújuláson megy keresztül. Ő is új látásmódot hoz az egyházba, és új kihívások elé állítja a híveket. Gondoljunk csak a mesterséges intelligenciáról szóló gondolataira: az első enciklikáját, a Magnifica humanitast ennek a témának is szentelte. Csodálattal tölt el, hogy a nemzetközi sajtó mennyire pozitívan fogadta ezt a pápai körlevelet. A londoni The Guardian egy egész oldalt szentelt annak, hogy elismerését fejezze ki Leó pápa gondolatai miatt: „Végre valaki, aki beszél a mesterséges intelligencia és a digitális világ morális és etikai kihívásairól!” – írták. Büszkeség látni, hogy katolikus álláspontunkat világszerte elismerik, és ezáltal globális hatást gyakorolhatunk. Mindez új lendületet és lelkesedést ad a pápa képviselőinek is, hogy a tőlük telhető legjobbat nyújtsák, és segítsenek a gondolatokat hús-vér valósággá tenni, megélni Leó pápa látásmódját. Nemcsak a mesterséges intelligencia terén, hanem Krisztus központi szerepét illetően is az egyházban. Hangsúlyozza a pápa, hogy az egyház közösség, kommunió, amelyet sokkal nehezebb megvalósítani, mint az egyformaságot. Az egyformaságot ugyanis rendkívül könnyű elérni – ha az ember rákényszeríti a másikra, már meg is van –,

a közösségteremtés viszont azt jelenti, hogy tiszteletben tartjuk a különbségeket, meghallgatjuk a másikat, és meglátjuk az értékeket a hit másfajta kifejezésmódjaiban is.

Mindez új lendületet ad az egyház evangéliumi küldetésének.

– Sok meghívást elfogadott, plébániák ünnepeire is ellátogatott. Miért tartotta fontosnak, hogy  jelen legyen a magyar egyháznak különböző helyszínein?

– Egyszerűen azért, mert pap vagyok, és papként szükségem van arra, hogy Isten népe tápláljon. Lehetőségem nyílt plébániákat látogatni és különböző csoportokkal találkozni, és ez lelki táplálékot jelentett számomra. Emellett persze van szakmai oka is: a pápa képviselője vagyok. Tudatában vagyok annak, hogy sokan nem tudnak Rómába utazni, nincs alkalmuk személyesen látni a pápát vagy kezet fogni vele. Bár el kell ismerni, hogy a képviselőjével találkozni egy szentmisén nem teljesen ugyanaz, de közel áll hozzá. A szentmisék és találkozók végén szerettem odamenni az emberekhez és kezet fogni velük, hogy közvetítsem a Szentatya közelségét a magyar nép felé. Ilyenkor mindig

megtapasztaltam a magam kicsinységét is, azok a dolgok, amiket hallottam – az emberek szenvedései, a Szentatyához intézett imakéréseik – elgondolkodtattak: Ki vagyok én, hogy fogadjam ezeket a kéréseket? Ki vagyok én, hogy egyszer csak belépjek egy ember szívének a legmélyebb zugaiba? Nem ismerjük egymást, mégis megengedik, mert a pápát képviselem.

Felsejlik bennem néhány látogatás, például amikor meghívást kaptam a Váci Egyházmegyébe az úrnapi körmenetre. Elképesztő, ahogyan a járdákat virágokkal, leveles ágakkal feldíszítik! Ezek a kulturális hagyományok, a hitnek ezen kifejezései rengeteget elárulnak. Az Eucharisztiáért, Jézusért teszik, hitből és az egyház iránti szeretetből. Megismerni a plébániák történetét, a védőszentek történetét... ez mind gyönyörű. Valóban igazi táplálék volt ez a lelki életemben, még ha hivatali szempontból az is volt a célom, hogy közelebb hozzam a Szentatyát a magyar néphez.

– Mi az, amit magával visz Magyarországról? Élmények, találkozások, zenék, ízek, hangulatok…

– Nagyon fognak hiányozni a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjei. Az előadásaik színvonala rendkívül magas, és talán azon kevesek egyike, akik megőrizték egyedi, sajátos hangzásukat, például a kürtök esetében és másban is. Van bennük valami kelet-európai, valami szenvedélyes, lendületes, erőteljes. Ez egészen biztosan hiányozni fog. És persze a találkozások. Az egyik nemzeti ünnepen találkoztam egy férfival, aki a Harvard Egyetemen tanult, az Egyesült Államokban dolgozott, majd a rendszerváltás után visszatért Magyarországra, hogy megalapítsa a magyar American Expresst. Hihetetlen, nem? Lenyűgöző volt találkozni arra gondolni, hogy valaki olyannal beszélgetek, aki formálta az ország gazdaságának történetét. Nem is beszélve a Nobel-díjasokról, Karikó doktornőről és a többiekről. Magyarországnak van egy rendkívül magasan képzett társadalmi rétege, amely hozzájárul a világ fejlődéséhez.

És ott vannak a plébániai hívek, a hétköznapi emberek, akik büszkék a hitükre, meg akarják osztani, és küzdenek, amikor azt látják, hogy a fiatalabb generációkban már nincs meg az a kötődés a hithez. Látják, mit jelentett a hit az ő életükben, és szeretnék átadni ezt a gyermekeiknek is. Szép emlékek fűznek idősekhez, egyházi fenntartású intézményekben lakó fogyatékossággal élőkhöz, egy kábítószerfüggő emberekkel foglalkozó missziós központhoz, a Fazendához a Kaposvári Egyházmegyében. Hihetetlen volt hallgatni ezeknek az embereknek az élettörténetét, akik megjárták a legnagyobb mélységet, de megkapták a kegyelmet a talpra álláshoz, és ahhoz, hogy megpróbálják rendbe hozni az életüket.

Mindezek mellett szeretettel gondolok a görögkatolikus hívekre is. Ez a tradíció komoly érték az egyház és az ország számára. A liturgiák hosszúak a latin rítushoz képest, de nagyon szépek, és átemelnek minket egy másik dimenzióba, és talán más időkre is emlékeztetnek. Ezek azok az emlékek, amelyek megtöltik az elmémet és a szívemet is.

Ha felteszem magamnak a kérdést, hogy hol láttam a kereszténységet Magyarországon, a válasz az, hogy a hétköznapi emberekben: azokban, akik templomba járnak, akik megállnak a szentek, a Szűzanya-szobrok előtt, hogy segítséget kérjenek, hogy elsírják bánatukat vagy éppen köszönetet mondjanak.

– Köszönjük, hogy ilyen szeretettel volt jelen közöttünk, jó hallani, hogy ennyi szép emléket visz haza. Isten áldását kívánjuk a szolgálatának következő szakaszára is!

– Nagyon szépen köszönöm a vendégszeretetet, nagy öröm volt megismerni az embereket Magyarországon! Köszönöm! És kérem, imádkozzanak egy kicsit értem, szükségem lesz rá. Argentínába megyek, egy hatalmas kulturális hagyományokkal rendelkező országba, ahol rengeteg egyházmegye van, és ahol észak és dél nagyon különbözik egymástól. Várom, hogy lássam a természeti szépségeket, de azt is, hogy megismerjem az emberek mentalitását.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2026. július 5-i számában jelent meg.