Lelkigyakorlatra hívták a Kaposvári Egyházmegye hitoktatóit

A lelkigyakorlat célja – mint minden évben – az volt, hogy a hitoktatók közössége együtt tudjon ünnepelni, megélje, mint egy keresztény családban, a közösségben rejlő lelki erőt, s a közelgő tanévre kellő lelki muníciót is tudjon gyűjteni magának minden résztvevő. Az ima állt a fókuszban, és minden program ezzel volt összhangban.

Az első nap – a megérkezés és az örömteli találkozás után – nyitó körrel kezdődött, amely arra irányult, hogy a résztvevők a lelkigyakorlat során gyűjtsenek olyan apró kis kavicsokat lelkük számára, melyekből a dolgos mindennapokban is erőt tudnak majd meríteni.

Egy interaktív, ismerkedős társasjáték után kisebb csoportokban megismerkedtek a Lectio Divina szentírásolvasási módszerrel, melyben a Miatyánk imádságról elmélkedtek.

A hétfő esti szentmisében Győrfi Sándor atya az imádságról mint lelki szükségletről beszélt.

Esténként közös imádságot tartottak Bárdudvarnok katolikus templomában.

A lelkigyakorlat reggelein zsolozsmával egybekötött püspöki szentmiséken vettek részt a hitoktatók. Varga László kaposvári megyéspüspök mondta a prédikációt, többek között arról beszélt, hogy meg kell találnunk újra azt az Istenbe vetett gyermeki bizalmat, amelyet a kisgyermek érez a róla gondoskodó szülei iránt; továbbá arról, hogyan nyerhetjük meg testvéreinket Krisztusnak.

A lelkigyakorlaton a főpásztor „Soha ki nem alvó tűz” mottóval tartott előadásokat, melyekben elhangzott: az ima szeretetkapcsolat azzal, aki megváltott minket. Szemben a mai korszellemmel, amely mindent a hasznosság oldaláról tekint, így az imát sem tekinti hasznosnak. Nekünk viszont a legértékesebb minőségi időnk, a leghasznosabb időnk az Úrral. Aki imádkozik, annak a világ egyre mélyebbé, Isten pedig egyre nagyobbá válik. Meg kell tanulnunk a látás művészetét, észre kell vennünk a másikban Istent, s akire szeretettel nézünk, az meg fog szépülni a szemünkben. Az imádság változást hoz, mert én befogadtam őt, és ő befogadott engem.

Kedden a 9 és 16 óra közötti csendes időszak, a tanítások, a szentségimádás lehetőséget adtak arra, hogy a lelkigyakorlatozók megvizsgálják az istenkapcsolatukat, és újra tudják értelmezni mindazt, amit eddig az imádságról gondoltak.

A „meghallgatlak” szolgálat keretében Tomanek Péter atya és Győrfi Sándor atya lelkibeszélgetést folytatott az őket felkereső hitoktatókkal. A szilencium után a hitoktatók kiscsoportokban oszthatták meg lelki élményeiket, majd imasétán vettek részt. Gyónási lehetőség is volt.

Szerdán, a reggeli szentmisét s az ott elhangzott püspöki tanítást követően páros megosztást, majd taizéi szentségimádást tartottak. A lelkigyakorlat harmadik napján Bognár Tamás hitoktatási referens is a jelen volt.

A záró körben mindenki összegezhette a három nap alatt gyűjtögetett lelki kavicsokat; megköszönték egymásnak is a sok önként vállalt szolgálatot, amivel még gyümölcsözőbbé tudták tenni a lelkigyakorlatot.

Részletek a hitoktatók visszajelzéseiből:

„Olyan volt ez a lelkigyakorlat, mint egy puzzle, aminek a darabjai szépen egymásba illeszkedtek, és a végére kialakult egy szép kép!”

„Az imádságról szóló tanítás mind emberként, mind hitoktatóként nagyon hasznos volt. Új imafajtákat, új, Istennel való beszélgetési módokat tanulhattunk meg.”

„Ez a lelkigyakorlat valódi énidő lehetett, az eddig leírt lelki programok mellett a teljes körű kényelem és kiszolgálás, ami körülvett bennünket, mind azt segítette és támogatta, hogy valóban kizökkenhessünk a zajos mindennapokból, s valóban találkozhassunk Istenünkkel.”

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír