Lendületben – Zsuráfszky Zoltán koreográfus klasszikusokról és új bemutatókról

A Csíksomlyói passió pünkösdre hangol május 26-án a budapesti Szent István-bazilikánál; Petőfi Sándor élete pedig június 4-én tárul fel a nyári szezonját indító Margitszigeti Színházban, a páratlan hangulatú szabadtéri színpadon. A koreográfus rendezővel keletkezés- és eredettörténetekről, a műfajokat és a művészeket az önkifejezés különböző eszközeivel társító mozgásszínházról és a soron következő új darabokról beszélgettünk.

– Specialitásaik a tematikus, cselekményes előadások. Mondhatjuk, hogy az Önök leleményeként ez a fajta népi kultúrkincsből merítő, egészestés táncszínházi műfaj afféle „hungarikum”?

– A néptáncegyüttesek általában rövid, néhány perces „koncertszámokból” állítják össze a programjaikat; természetesen nálunk is bőven vannak ilyenek a folklórműsorainkhoz. Az elmúlt években viszont a Nemzeti Színházzal, az ottani színészekkel összefogva, Vidnyánszky Attila rendezésében, jómagam koreográfiájával már több egész estés darabot készítettünk. 2015-ben kezdtük az együttműködést a Körhintával, amelyet a népszerű Fábri-film alapján a feleségem, Zs. Vincze Zsuzsa írt színpadra. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes negyvennégy táncosa, huszonkét pár közreműködik benne, megjelenítve a falusi közösséget, a lakodalmat. Nagyon jól fogadta a közönség, a Körhinta azóta is műsoron van a Nemzeti Színházban. 2018-ban született meg Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének közös adaptációja. De talán a legnagyobb sikert eddig a 2017-ben bemutatott Csíksomlyói Passióval értük el. Előadtuk már Erdélyben, Csíksomlyón, Esztergomban, Debrecenben, a „kálvinista Rómában” is, most pedig régi tervünk, célunk válik valóra azzal, hogy pünkösdkor a budapesti Szent István-bazilika elé vihetjük. Ez egy kifejezetten nagylétszámú produkció, amelynek előadói apparátusa még kibővül erre az alkalomra. Visszatérve a kérdésre, valóban hungarikummá válhatnak az ilyen jellegű előadásaink, hiszen a táncosaim meg is szólalnak a színpadon. Beszélnek, énekelnek, vagyis valódi „előadókként” vannak jelen e drámai színjátékokban. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes mesedarabokon edződött tagjai mára meglehetősen gyakorlottak a szerepjátszás terén, így történhetett, hogy önálló műsorainkban is gyakran prózamondó színészi feladatokkal bízzuk meg táncosainkat. Sikerült megteremtenünk egy új műfajt, amit lényegében a feleségem, Zs. Vincze Zsuzsa talált ki, ez a tánc-szín-játék. Ma már teljesen természetes, hogy a táncosaim egy két-három órás cselekményes darabot minden vonatkozásban „végigjátszanak”.

– Hogyan épül fel egy tánc-szín-játék? Koreográfia szempontjából például figyelembe veszi az adott darabhoz passzoló tájegységi jelleget, megkeresi a történethez illő formanyelvet, felhasználja a vonatkozó táncos eszköztárat, motívumrendszert…?

– Láthatjuk, hogy például a Jézus Krisztus szupersztár című musical milyen módon jelenítette meg, alakította át zenés darabbá a kétezer éves evangéliumi történetet, ami egyáltalán nem „táncjellegű”, mégis elbeszélhető e kortárs zenés-táncos műfajban is. A Csíksomlyói Passióval ugyanez a helyzet. Alapvetően nem egy „végig ugrálható, végig dobogtatható” táncos történet, dramaturgiai szempontból viszont számos olyan pillanata van, amikor valamit igenis a mozgással, a tánccal tudunk a leggyönyörűbben kifejezni. Legyen szó líráról, vagy éppen sodró lendületről. Vidnyánszky Attila lenyűgöző rendezésében a népi vallásosságnak az újonnan talált csíksomlyói szövegekhez kapcsolódó elemeinek beemelését a feleségem segítette. A táncosok végig követik, illetve „hordozzák” az eseményeket. Nagyon izgalmas, hogy a Nemzeti Színház színészei mellett Berecz András is szerepet vállalt a Csíksomlyói Passióban. Vándorként jelenik meg a darabban, aki különleges egyéniségével, elemelő, elvonatkoztató, a történetet kitágító, kiszélesítő népies szövegeivel, meséivel picit oldja a drámai események feszültségét.

A táncban az általam felhasznált mozgásformák, mozdulatok a dramaturgiában kerülnek a helyükre. Nem önmagában egy motívumnak, bokázásnak vagy a dobbantásnak van jelentősége, hanem annak, hogyan jelenik meg mindez egészében, „közösségileg”, a tömeg érzelmeit kifejezve. Például ahogy „Feszítsd meg!”-et kiáltva tombol és mutogat a nép. Természetesen felhasználtam, alkalmaztam a Csíksomlyói Passióban székely táncokat is. Vidnyánszky Attila egyébként rendszeresen gyerekeket is bevon a darabba, Erdélyben például Böjte Csaba növendékei jöttek velünk. A budapesti előadásban több száz közreműködő mozog majd a három színpadon. Hatalmas látványosság lesz a nézők számára.

– A Szabadság, szerelem! Petőfi születésének bicentenáriumára készült?

– Régóta foglalkoztatott Petőfi Sándor élete, már évekkel ezelőtt szerettem volna neki szentelni egy teljes programot. Ugyan tavaly Szegeden volt már egy előzménye a Petőfi-darabnak, a Szabadság, szerelem! bemutatójára június elején a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon kerül sor. Ahogy a Csíksomlyói Passiót, úgy ezt az előadást is szeretnénk majd országszerte játszani, illetve – ha lehetőségünk lesz rá – a határainkon túlra is elvinni. A nemzeti összetartozás napján, június 4-én lesz a premier, de Káel Csaba már jelezte, hogy a Szabadság, szerelem! ifjúság számára átszerkesztett, rövidített változatát novemberben szeretné bemutatni a Művészetek Palotájában. Petőfi életének legjelentősebb eseményeit, fordulópontjait jelenítjük meg tánccal, mozgással, szöveggel, énekkel: diák korától a vándoréveken át a forradalmi napokig, a szabadságharc csatáiig; közben részleteket idézünk fel A helység kalapácsából, a János vitézből, végül egy igazán költői, nagy allegorikus kép zárja az előadást.

– Többször említette a feleségét, Zs. Vincze Zsuzsát, aki egyebek mellett íróként, dramaturgként is állandó alkotótársa. Mi mindennel készülnek a Petőfi-darabot követően?

– A Petőfi műsor társrendezője és a forgatókönyv megálmodója is a feleségem volt, aki évtizedek óta a munkatársam. A Magyar Nemzeti Táncegyüttesben évente négy-öt bemutatót tartunk, úgyhogy folyamatosan tervezünk új előadásokat. Most természetesen a Csíksomlyói Passióra, majd a Petőfi műsorra összpontosítunk. A következő, 2023/24-es évadra vonatkozóan mi nyertük el a kiemelt táncegyüttes címet a Müpában, ahol Végvárak, vitézek címmel októberben mutatjuk be Fekete István A koppányi aga testamentuma című regényének tánc-szín-játéki adaptációját. A Szabadság, szerelem! ifjúsági változatát említettem, közben – november-decemberben – visszatérünk a Nemzeti Színházba is, ahol Vidnyánszky Attilával az Aranyhajú hármasok – Toót-Holló Tamás, Bársony Bálint és Elek Norbert crossover folkoperájának – bemutatójára készülünk. A jövő esztendő török évad lesz, 2025 pedig japán kulturális év… Úgy érzem, hogy a Magyar Nemzeti Táncegyüttesre számítanak. Annak is örülnék, ha további filmeket is készíthetnénk. Lendületben vagyunk.

Szerző: Pallós Tamás

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír