Lenni több, mint tenni – Nagyböjti lelkigyakorlat a debreceni Szent Anna-székesegyházban

Virágvasárnap mondanivalója, üzenete Jézus életét két részre bontja. Van egy hároméves időszak, amely középpontjában Jézus áll, tele van akcióval, cselekvéssel, tenni akarással, Isten országának építésével. Jézus csodákat tesz, gyógyít, tanít, bejárja egész Galileát. Amikor pedig bevonul Jeruzsálembe, mintha kicsúsznának a keze közül az események, és elveszítené az irányítást, mintha kikerülne a középpontból, és már nem ő cselekszik, hanem rajta cselekednek, nem akcióról van szó, hanem passióról, vagyis elszenvedi a történéseket.

Ennek üzenetében fogalmazta meg gondolatait Lóczi Tamás atya a háromestés lelkigyakorlaton. Beszélt a két elkülönülő szakasz fordulópontjáról, a keresztény lét aktivitásáról, akciójáról és végül a passió oldaláról közelítette meg annak üzenetét.

Virágvasárnap sok érdekes kérdést vet fel. Jézus miért megy oda, ahol tudja, hogy az életére törnek? Milyen lelkierő kell ahhoz, hogy ne olvassa az éljenzők fejére azt a tényt, hogy néhány nap múlva a kereszthalálát fogják kérni? Milyen király az, aki szamárháton érkezik és növényekkel, ruhákkal tudják csak köszönteni? A lelkigyakorlat első estéjén Lóczi Tamás ezekről a kérdésekről elmélkedett.

Második alkalommal arra próbált választ adni, hogy mit is jelent az igazi szabadság. Nem valamitől, vagy valakitől való függetlenség, hanem sokkal inkább valamire, valakire való készség.

Mennyit tudnánk segíteni a lelki egészségünkön, ha azzal az elhatározással indítanánk a napot, hogy készek vagyunk azokra a helyzetekre, személyekre, amelyeket, akiket elénk hoz az élet.

Az igazi szabadságot paradox módon az elköteleződésben éljük meg, amely szó egyfajta megkötöttséget jelent. Mégis az elköteleződésben érezzük azt, hogy haza érkeztünk. A szabadság elengedhetetlen ahhoz is, hogy tettre készek legyünk és érezzük a feladatunkat, a küldetésünket ebben a világban. A szabadságunkat sok dolog megtorpedózza a hétköznapokban: a körülményekbe való beleakaszkodás, az elégedetlenségünk, a megkülönböztetésre való képességünk hiánya – fogalmazott a szónok a második elmélkedésében.

Harmadik beszédében az Egri Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa arról beszélt, hogy bár nagyon fontosak a tetteink, mégsem pusztán ezek az akciók az értelme az emberi életnek. Jézus is szép dolgokat tett három év alatt, amíg gyógyított, tanított, csodát tett, de a legnagyobbat akkor tette értünk, amikor már nem ő cselekedett, hanem rajta cselekedtek. Jézus passióját, szenvedéstörténetét megelőzte egy tudatos döntés: Többször megfogalmazta, hogy nem veszi el tőle senki az életét, hanem Ő maga adja oda. Vállalt mindent, amely együtt jár azzal az úttal, amelynek küldetésére megérkezett. Bár látszólag elszenvedője volt az eseményeknek, de az előzetes döntésével mégiscsak irányítója. Isten kéri, hogy lépjünk be a passió világába az életünkkel – ezzel mutatta meg, hogy lenni több mint tenni. A létezés fontosabb, mint a cselekvés. A passióba való belépés annak a világa, hogy el kell fogadnom a saját végességemet, teremtett mivoltomat – fejtette ki gondolatait Lóczi Tamás atya a 3. elmélkedésében.

Lóczi Tamás atya mindhárom elmélkedése ITT meghallgatható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír