A szentmise végén a pápa a hívőkhöz szólva megjegyezte, hogy eljött az idő az indulásra, és háláját fejezte ki azért, hogy lehetősége volt megtenni ezt az apostoli utat.
Köszönetet mondott az érseknek, a püspököknek, a papságnak és a hívek közösségének, akiket úgy jellemzett, mint „Isten népét, amely ezen a földön vándorol”, ahol az evangélium már 170 éve jelen van. „Krisztus az Egyenlítői-Guinea világossága, ti pedig a föld sója és a világ világossága vagytok” – mondta.
A Szentatya kifejezte nagyrabecsülését az ország polgári hatóságai és mindazok felé, akik hozzájárultak a látogatás szervezéséhez és sikeréhez.
Visszatekintve Afrikában eltöltött idejére, Leó pápa elmondta, hogy „a hit, remény és szeretet mérhetetlen kincsével” távozik, amely a találkozásokbó, tanúságtételekből és a látogatás során gyűjtött tapasztalatokból jött létre. „Ez a kincs történetekből, arcokból, tanúságtételekből áll – örömteliekből és fájdalmasakból egyaránt –, amelyek nagymértékben gazdagítják életemet és szolgálatomat Péter utódjaként”.
A pápa ezután kiemelte Afrika szerepét az Egyház életében; a kontinens – akárcsak a kereszténység korai századaiban – ma is arra hivatott, hogy hozzájáruljon a hívők életszentségéhez, szentségben való növekedéséhez és missziós lelkületéhez.
Beszédét azzal zárta, hogy Egyenlítői-Guinea és egész Afrika népét Szűz Mária közbenjárásába ajánlotta, kérve őt, hogy oltalmazza a családokat, a közösségeket és a nemzeteket szerte a kontinensen.
Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége
Fotó: Vatican Media
Hollósi Judit/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria



