Leó pápa az AQVA kiállítás megnyitóján: A könyvtár a találkozások, az eszmecserék helye is

Giovanni Cesare Pagazzi érsek, a Római Anyaszentegyház levéltárosa és könyvtárosa köszöntötte az autóból kiszálló pápát, Mauro Mantovani szalézi atyával, a Vatikáni Apostoli Könyvtár prefektusával; Giacomo Cardinali alprefektussal, a kiállítás kurátorával; Rocco Ronzani ágostonrendi szerzetessel, a Vatikáni Apostoli Levéltár prefektusával; valamint Raffaella Petrini nővérrel, a Vatikánvárosi Állam Kormányzóságának elnökével.

A Szentatyát a látogatás során Paolo Rudelli érsek, az Államtitkárság általános ügyekért felelős helyettese és Petar Rajič érsek, a Pápai Ház prefektusa kísérte, valamint Leonardo Sapienza, a Prefektúra régense; Edward Daniang Daleng ágostonrendi alrégens és magántitkárai, Edgard Iván Rimaycuna Inga és Marco Billeri.

Katasztrófa és csoda

XIV. Leó figyelmét azonnal megragadta a JR néven ismert francia művész által alkotott installáció a vatikáni levéltár és könyvtár bejáratának homlokzatán. Egy nagy fekete-fehér hullám, amely a víz kettősségét jeleníti meg: a természet csodája és egyben katasztrófákat okozó eleme. Olyan mű, amelyet Gustave Dorénak a biblia 1866-os francia kiadásához készült metszetei ihlettek.

Mielőtt belépett, XIV. Leó köszöntötte azokat, akik hozzájárultak az alkotás megvalósításához: JR-t, a művészt; Bill Moran tipográfust, Furio Pierangelini mesterszakácsot, valamint a kiállítás szervezőit. Ez a kiállítás nyitja meg a Katasztrófa és soda című tárlatsorozatot, amely széles körű és interdiszciplináris elmélkedést hivatott nyújtani a természeti elemekről, abban az értelemben, hogy azok az emberiség félelmeinek és reményeinek tükrei.

A könyvtáros édesanya

A kiállítás megtekintése után Leó pápa a beszédét személyes történettel indította. Megjegyezte, hogy ez a számára különleges nap aligha tekinthető puszta véletlennek. „Csupán annyit szeretnék mondani, hogy Isten a maga Gondviselésében – és néha némi humorral – mindig emlékeztet minket arra, hogy velünk van. Sokan talán nem is tudják önök közül, hogy az édesanyám könyvtáros volt! Ma pedig pont a születésnapomon vagyok itt, hogy köszöntsek mindenkit.”

A közelség és a megbecsülés jele

A Vatikáni Apostoli Könyvtár Leó-termében őrzött könyvkincsre tekintve csend és nyugtalanság lesz úrrá az emberen: a szenvedélyes olvasó ilyen kettős érzéseket él át a regények, az értekezések, az imák és a Szentírás lapjait olvasva. A pápa a „szisztolé” és a „diasztolé” – a szív két összehúzódási fázisa – szavakat használta az apostoli könyvtár bemutatásakor, amelyet aznap látogatott meg először egyházfőként, „elődei nyomdokaiban járva”. Ez a látogatás a pápa közelségét és megbecsülését hivatott jelezni a vatikáni levéltár és könyvtár küldetése iránt, amely a kultúra fejlesztését és terjesztését szolgálja az Egyház és az egész emberiség javára.

Az AQVA a Katasztrófa és Csoda című kiállítássorozat nyitótárlata, amelynek célja, hogy átfogó és interdiszciplináris elmélkedést nyújtson a természeti elemekről mint az emberi félelmek és remények tükreiről. A víz mint az élet forrása és elemi erejű energia jelenik meg, így tükrözi az ember szorongásait mindazzal szemben, ami felett elveszíti az uralmát.

Csend, amely csendért kiált

Leó pápa beszédében visszatért a csend és a nyugtalanság gondolatához, elidőzve a könyvtár mint „békés, nyugodt környezet” képénél. „A könyvtárban lévő könyvek csendesek, és csendet kérnek. Valójában azonban a könyv, míg egyfelől megnyugtat, másfelől felszítja a nyugtalanságot, táplálja a kutatás iránti vágyat és bátorságot. Szent Ágoston e dinamika tökéletes jelképe”.

Vágy az elmélyülésre

Hippói Szent Ágoston lelkében ott volt az életerő, de a benne feszülő, egymással csatázó erők gyötrelme is. E belső küzdelem „kétségbeesett kiáltásait” végül egy gyermek hangja csendesítette le, aki – ahogyan azt a Vallomásokban felidézi – arra buzdította, hogy vegyen kézbe egy könyvet és olvassa. Szent Pál Rómaiakhoz írt levelének szavai – emlékeztet a pápa – kioltották Ágoston kételyeit, de mindenekelőtt felébresztették benne a vágyat, hogy még mélyebben merüljön el a Szentírás olvasásában és megértésében.

„A Szentírás elért Ágostonhoz, és felnyitotta a lelkét-szellemét. Kedves testvéreim, mindnyájan, akik Péter utódjának könyveit őrzitek, tanulmányozzátok és a kutatók rendelkezésére bocsátjátok, segítitek az Egyházat és az emberiséget abban, hogy ez a mély belső vágy éljen bennük. Enélkül minden eltávolodik az élő Istentől, az igazság és a szeretet forrásától” – fogalmazott XIV. Leó.

Dobogó szív

A Szentatya szemléletes képpel írta le a pápai könyvtárat. „Az apostoli könyvtár egy szív. A szívverés az élet szimbóluma, amely két ellentétes mozgásból, a szisztoléból és a diasztoléból áll: egy összehúzódásból és egy elernyedésből, egy középpont felé tartó és egy, a periféria felé mutató mozgásból. Az apostoli könyvtár is csak annyiban marad élő, amennyiben élteti a maga szisztoléját és diasztoléját.”

Nem csupán könyvraktár

A szisztolé, vagyis a szív összehúzódásának érzékeltetésére Róma püspöke arra buzdított, hogy úgy tekintsünk az apostoli könyvtárra, mint „a visszavonultság, a csend, a tisztelet és a gondoskodás helyére”, „szinte kolostori” környezetre, ahol helyet foglalva tanulmányozhatjuk az ott őrzött „egyedülálló, felbecsülhetetlen értékű kincset”. Ám a könyvtár nem merül ki ennyiben. Míg egyfelől kötelesség megkönnyíteni a kutatást – akár a digitalizáció és a digitális tér nyújtotta megosztás révén is –, másfelől meg kell őrizni és ösztönözni kell a könyvtár irányába való fizikai elmozdulás ősi gesztusát. Ez a hely ugyanis nemcsak egy könyvraktár, amelyből kényelmesen meríthetünk az otthoni számítógép mellől, hanem kapcsolatokból, átgondolásból és eszmecserékből álló szellemi közeg.

Az Egyház kulturális nyitottsága

A diasztolé, a szív elernyedő fázisának képe a Vatikáni Apostoli Könyvtár megnyitását idézi fel, amely XIII. Leó pápa pontifikátusával kezdődött (akiről a termet elnevezték, ahol XIV. Leó beszélt). „Olyan pásztor – fogalmazott –, aki képes volt megérteni a kor legdrámaibb kérdéseit, mint amilyenek az ipari forradalom hozta változások voltak”, de képes volt „nagy kulturális nyitásokra” is, mint a Vatikáni Apostoli Levéltár megnyitása a világ kutatói előtt, vagy a könyvtárhoz – amely egykor fegyverraktárként szolgált – való hozzáférés növelése.

A Szentatya rávilágított a könyvtár humanista gyökereire, amely „nemcsak teológiai műveket őriz, hanem irodalmi, filozófiai, csillagászati, fizikai, matematikai, földrajzi, botanikai, zoológiai, orvostudományi, történelmi, jogi, művészeti és közgazdaságtani munkákat is”. Nem csupán európai és keresztény könyveket, hanem más vallási környezetekben íródott, a világ minden szegletéből származó köteteket is. Ezek pedig évszázadokkal korábbról származnak, mint hogy ez az egyetemes nyitottság általánosan elfogadott szemléletté vált volna. Ezzel a stílussal az apostoli könyvtár az Egyház ősi és mindig megújuló kulturális nyitottságáról tesz tanúságot.

A kiengesztelődés átjárói

„A ma kezdődő kiállítássorozat is ezt igazolja” – emeli ki a Szentatya. Leó pápa a „gyengéd diplomáciáról” beszél, mint olyan útról, amely megnyílik a vatikáni levéltár és könyvtár dokumentumai és könyvei között. Ez az út, a kiengesztelődés útja azon átjárók egyike, amelyekről a Magnifica humanitas kezdetű enciklika 221. pontja emlékezik meg: „a legsötétebb éjszakákban az Úr olyan férfiakat és nőket támaszt, akik képesek nem belenyugodni a rosszba és kitartani a jóban”, „a teológiai remény által támogatva, amely horizontot és irányt ad a valóságnak”.

„Nos hát, hajrá! Hűségesen a múlthoz és hűségesen a jövőhöz, a saját nyelveteken és eszközeitekkel találjatok új átjárókat a kiengesztelődéshez!” – buzdított Leó pápa.

A Szentszék gondoskodása

Róma püspöke a búcsúzás előtt bejelentette, hogy intézkedett új terek kialakításáról, felismerve az apostoli könyvtár és a levéltár szükségleteit. „Szándékom szerint azon az úton haladok tovább, amelyet elődeim kijelöltek, akik az évszázadok során megmutatták az Apostoli Szentszék gondoskodását azon intézmények iránt, amelyek a kulturális és adminisztratív emlékezetét őrzik és gyarapítják.”

A beszédet követően Leó pápát tortával köszöntötték. A Belvedere-udvarra indult, hogy autóba szálljon és befejezze a látogatást.

A kocsiban a hétéves Lorenzo rajza várta, amelyen a pápa fehér ruhában látható egy nagy, színes szivárvány mellett, „Happy birthday Pope Leo” felirattal. A gyermek spontán ajándéka abból a vágyból született, hogy a hagyományokhoz híven kedveskedjen a nap legfontosabb ünnepeltjének.

Forrás: Vatican News olasz nylevű szerkesztősége

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír