Leó pápa az új püspökökhöz: Az Egyház adjon reményt napjaink nyugtalanító helyzeteiben

„Egyetlen püspök sem jár egyedül,” és egyetlen püspök sem hagyhatja magára népét, hanem ismernie kell annak örömeit, fájdalmait és álmait, miközben „mindenki felé nyitott szívvel” fordul, más felekezetű keresztények és más vallások hívei felé is, és hirdeti az evangéliumot a gyors változások és a mesterséges intelligencia fejlődésének ebben az időnként „nyugtalanító” korszakában – ezekkel a szavakkal fordult XIV. Leó pápa az öt kontinensről érkezett 147 új püspökhöz. A Vatikánban tartott éves képzésen részt vevő, az Evangelizáció Dikasztériuma illetékességébe tartozó területek új püspökeit csütörtökön kihallgatáson fogadta a Szentatya.

Az elmúlt évben kinevezett főpásztorok a Vatikánban tartott képzésen vesznek részt, ami lehetőséget teremt a párbeszédre, iránymutatást nyújt, segítve egymás megismerését a legkülönbözőbb egyházi, kulturális és társadalmi környezetből érkezők számára. Az idei kurzuson 98 püspök vett részt a Püspöki Dikasztérium által szervezett programban, 49-en pedig az Evangelizáció Dikasztériumának képzésén.

A Püspökök, a közösség szolgái az Egyházban és a mai világban témájú kurzus szeptember 2-án kezdődött, és 10-én a szinódusi aulában tartott pápai audienciával zárult.

XIV. Leó a találkozó elején arra kérte a jelenlévőket, hogy imádkozzanak Louis Antonio Tagle bíboros, az Evangelizáció Dikasztériumának proprefektusa néhány nappal korábban elhunyt édesapjának örök nyugalmáért.

Egyetlen püspök sem jár egyedül

XIV. Leó beszéde elején kifejezte, hogy őszintén örül a testvériség tapasztalatának, amelyet a főpásztorok ezekben a napokban megéltek: meghallgatták egymást, együtt imádkoztak és ünnepelték az eucharisztiát. Mindez segít emlékezni „egy nagyon egyszerű és értékes dologra, hogy egyetlen püspök sem jár egyedül” – hangsúlyozta a Szentatya.

„Imáimban hordozlak benneteket és veletek együtt egyházaitokat: a papokat, a diakónusokat, a szerzeteseket és a szerzetesnővéreket, a szeminaristákat, a családokat, a fiatalokat, az időseket, a szegényeket, a szenvedőket és mindazokat, akik még várják, hogy találkozzanak az evangélium örömével.

Mindenkinek helyet kell találnia a püspök szívében, mert Krisztus szívében már mindenkinek van helye.”

Emberi mivoltunk megőrzésének kihívása a mesterséges intelligencia korában

Leó pápa néhány konkrét útmutatást adott az új püspököknek szolgálatukhoz, különösen is „a gyors változások korában”, amikor „a kommunikációs technológiák és a mesterséges intelligencia fejlődése olyan lehetőségeket nyitott meg, amelyeket néhány évvel ezelőtt még elképzelni sem tudtunk”. Ezek a lehetőségek és új távlatok azonban „bizonyosan nem képesek megszabadítani az emberiséget a bűntől és annak következményeitől: ezt tragikus módon bizonyítják azok a válságok, amelyeken keresztülmegy” – emelte ki a Szentatya.

Ebben az összetett és bizonyos szempontból nyugtalanító helyzetben az Egyház az elmúlt évben a remény szentévét ünnepelte. „Talán azért, mert a világon kívül él? – tette fel a kérdést a pápa. – Éppen ellenkezőleg: azért, mert a meghalt és feltámadt Krisztus arra hívja, hogy mindenkinek hirdesse az üdvösség evangéliumát. És mi, püspökök vagyunk ennek a küldetésnek az első címzettjei.”

XIV. Leó a Magnifica humanitas kezdetű enciklikát ajánlotta a püspökök figyelmébe, amely „látásmódot és módszert kínál emberi mivoltunk megőrzésének nagy kihívásához a mesterséges intelligencia korában”. „Arra bátorítalak benneteket, hogy egyházmegyéitekben segítsétek elő a reflexió és a párbeszéd útjait, (...) támogassátok mindazokat, akik a szeretet civilizációjának szolgálatára kívánnak elköteleződni” – fogalmazott a pápa.

A szolgálat a Jézushoz való közelségből születik

A Szentatya elsőként azt a megbízatást adta a püspököknek, hogy „maradjanak Jézussal”. Ez a legfontosabb – hangsúlyozta –, mert „püspökök vagyunk”, de mindenekelőtt „tanítványok”.

Ahhoz, hogy Krisztusról beszéljünk, „vele kell lennünk”; ahhoz pedig, hogy népét vezessük, „mindennap engednünk kell, hogy ő vezessen bennünket”.

„Ezért mindig őrizzétek meg az Úrral töltött időt: az Eucharisztiát, Isten igéjét, az imádságot és azokat a pillanatokat, amikor jelenlétében lehettek – azon tanítvány egyszerű szívével, aki engedi, hogy Ura szeresse őt.” A szolgálat „ebből születik”, amely így „derűsebbé, szabadabbá és termékenyebbé lesz”.

Szeressétek népeteket

Leó pápa második szempontként arra hívta fel a figyelmet, hogy a püspök „teljesen adja oda a szívét testvéreinek”: a papoknak és az általuk felszentelendő diakónusoknak, a mindig lelkesedéssel teli” fiataloknak, a szerzeteseknek és a szerzetesnővéreknek, a misszionáriusoknak, a hitoktatóknak és azoknak a családoknak, melyek „csendes nagylelkűségről” tesznek tanúságot.

„A püspök olyan ember, aki napról napra egyre inkább megtanulja szeretni népét, megismerni az emberek örömeit és fájdalmait, osztozni álmaikban, és örülni annak, amikor látja növekedni a közösségeket” – mutatott rá a Szentatya. „Szeressétek az embereket, akiket az Úr rátok bízott. Tanuljátok meg a nevüket, hallgassátok meg történeteiket, amikor csak lehet; lépjetek be otthonaikba, imádkozzatok velük” – kérte a pápa az új püspököktől.

Ezért rendkívül fontos a „jelenlét”, amely „már a szavak előtt nagyon sokat mond”.

Egy látogatás, egy áldás, egy papra szánt idő, egy család meghallgatása, párbeszéd egy fiatallal: ezek apró gesztusok, mégis egy egész életre megmaradhatnak az ember lelkében” –

hangsúlyozta XIV. Leó.

A papok találjanak a püspökben atyára és testvérre

A pápa a „lelkipásztori gondoskodásra” buzdította az új püspököket. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy valakinek sok feladata van, hanem valódi „püspöki atyaságot”, olyan nagy szívet, amelyben mindenki számára van hely.

A Szentatya Ferenc pápa szavait idézte, aki gyakran emlékeztetett arra, hogy „a közelség Isten egyik jellemző vonása népe iránt”. „Milyen értékes szavak ezek számunkra! – hangúlyozta Leó pápa. – Bárcsak az emberek jelenlétünkön keresztül megérezhetnének valamit Isten gyengédségéből és atyaságából! Ez pedig különösen is igaz a papokra.”

A Szentatya ezért arra kérte a püspököket, hogy szeressék papjaikat, hogy a püspökben tudjanak „atyára és testvérre” találni. „Hallgassátok meg őket, bátorítsátok őket, imádkozzatok értük; örüljetek annak a jónak, amit tesznek; és bizalommal kísérjétek őket szolgálatukban.

Fordítsatok különös figyelmet az idősekre és a betegekre. Éreztessétek velük, hogy értékesek, hogy az Egyház hálás nekik, és hogy a püspök nem feledkezik meg róluk. Néha elég egy telefonhívás, egy látogatás, egy szeretetteljes szó részetekről.”

Mindenki felé nyitott missziós szív

XIV. Leó végül a „fiatalabb” egyházak pásztoraihoz fordult, akik ismerik „a misszió szépségét és fáradságát”, egy olyan Egyház tapasztalatát, „amelynek talán kevés java van, de erős hitben gazdag”. A Szentatya arra kérte őket, hogy „őrizzék meg missziós szívüket”.

„A misszionárius püspök szíve mindenki felé nyitott: nemcsak azok felé, akik plébániáinkat látogatják, hanem más felekezetű keresztények, más vallások hívei, a hitet nem valló emberek és minden jóakaratú férfi és nő felé is.”

A püspök mindenkit meghallgat és tiszteletben tart, mindenkihez közel kerül, és képes felismerni azt a jót, amely minden ember szívében jelen van”

– összegezte Leó pápa az új püspökökhöz intézett beszéde végén.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír