Castel Gandolfó-i nyári rezidenciáján a pápa találkozott az Amerikai Egyesült Államokból érkezett ortodox–katolikus ökumenikus zarándoklat résztvevőivel. A hívek a Péter és Pál apostolhoz kötődő római, valamint az András apostolhoz kötődő konstantinápolyi helyszínekre utaznak, és ez a zarándoklat az I. Niceai Zsinat 1700. évfordulójának megünneplése szempontjából is jelentős.
A pápát is oda várják, és ő maga is – ahogy azt az audiencián is elmondta – reméli, hogy elutazhat „néhány hónap múlva, hogy újra találkozhasson” velük, és részt vegyen az évfordulóra szervezett ökumenikus megemlékezésen. Külön üdvözölte „tisztelt testvérét, Bartholomaiosz pátriárkát”. XIV. Leó hangsúlyozta, hogy a hitvallás, a hit szimbóluma, amelyet az összegyűlt egyházatyák fogadtak el, „továbbra is – a 381-es Konstantinápolyi Zsinat által tett kiegészítésekkel együtt – minden keresztény közös öröksége”.
Krisztus feltámadása „nagy reményt kelt” – emlékeztetett a pápa beszédében, miután elnézést kért a „kis késésért”, és megismételte örömét, hogy ezt a pillanatot velük töltheti ezen a pompás helyen, Castel Gandolfóban. Péter utóda ezután Elpidoforosz metropolitához fordult, akinek a neve ógörögül „a remény hordozóját” jelenti.
Az erőszak ártatlan áldozatainak egyetlen kiáltása sem marad meghallgatás nélkül
Majd felhívást tett közzé, hogy meg kell erősíteni ennek tudatosítását:
Tudjuk, hogy az erőszak ártatlan áldozatainak egyetlen kiáltása, a gyermekeiket gyászoló anyák egyetlen panasza sem marad meghallgatás nélkül. Reményünk Istenben van, és pontosan azért, mert állandóan merítünk kegyelmének kimeríthetetlen forrásából, arra vagyunk hivatottak, hogy tanúi és hordozói legyünk ennek.”
Továbbra is kérjük az egység ajándékát
Az egységre való felhívás – amely XIV. Leó péteri szolgálatának állandó eleme, és amelyet mottójául is választott –, a zarándokokhoz szól azzal a javaslattal, hogy ne vegyék magától értetődőnek „a megosztás és a szeretetközösség jeleit, amelyek bár még nem jelentik a teljes egységet, már megmutatják a teológiai előrelépést és a szeretetteljes párbeszédet, amely az elmúlt évtizedeket jellemezte”.
A pápa emlékeztetett arra is, hogy a II. Vatikáni Zsinat lezárásának előestéjén Szent VI. Pál és Athenagorasz pátriárka aláírták azt a közös nyilatkozatot, amely kitörölte az Egyház emlékezetéből és tapasztalatából az 1054-es eseményeket követő kiközösítési ítéleteket. Ez az esemény „a teljes és látható egység prófétai előjele” volt, olyannyira, hogy „előtte egy olyan zarándoklat, mint ez a mostani, valószínűleg nem is lett volna lehetséges”. „Nekünk is továbbra is kérnünk kell a Paraklétosztól, a Vigasztalótól a kegyelmet, hogy az egység és a testvéri szeretet útját kövessük” – hangsúlyozta Leó pápa beszédében.
A vigasztalás olaját öntsük az emberiségre
„Róma, Konstantinápoly és az összes többi Szék nem arra hivatott, hogy az elsőbbségért versengjen” – nyomatékosította XIV. Leó pápa.
A kockázat valójában az, hogy olyanokká válhatunk, mint azok a tanítványok, akik útjuk során, éppen amikor Jézus bejelentette közelgő szenvedését, azon vitatkoztak, hogy ki a legnagyobb közülük.
Végül a pápa 2033-ra tekintett, amikor az Úr Jézus szenvedése, halála és feltámadása által megvalósult megváltás kétezredik évfordulóját ünnepeljük majd. „Lelkileg vissza kell térnünk” Jeruzsálembe, a béke városába – mutatott rá a Szentatya. „A hitünk gyökereihez való visszatérés tegye lehetővé mindannyiunk számára, hogy megtapasztaljuk Isten vigasztalásának ajándékát, és hogy – mint az irgalmas szamaritánus – a vigasztalás olaját és az öröm borát öntsük a mai emberiségre.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria