Leó pápa homíliája Buenos Airesben: A keresztény család nem idejétmúlt, hanem korunk biztos támasza

Homíliájában Leó pápa a lateráni bazilika felszentelésének ünnepéből és a napi szentírási olvasmányokból kiindulva Krisztusról mint az egyház és a családok szilárd alapjáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a keresztény család korunk bizonytalanságai közepette is nélkülözhetetlen támasz, a hit továbbadásának és a Krisztussal való találkozásnak kiváltságos helye. A Szentatya arra buzdította a családokat, hogy nyissák meg otthonaikat Krisztus előtt, imádkozzanak együtt, és vállaljanak tevékeny szerepet az evangélium hirdetésében. A szentmise végén Jorge Ignacio García Cuerva érsek köszöntötte a pápát.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa homíliáját teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim!

Örömmel telt szívvel ünneplem veletek ezt a szent eucharisztiát. „Jöjjetek, és lássátok az Úrnak tetteit!” (Zsolt 46,9) – hív bennünket ma a zsoltáros. Mai látogatásom ezen az argentínai földön lehetővé teszi számomra, hogy arcotokon lássam a hit lelkesedését, amely a bennünk élő Lélek nagy ajándéka.

A legszebb mű, melyet az Úr ránk bízott, az ő egyháza, amely mindannyiszor láthatóvá válik, amikor Isten népe ugyanazon asztal köré gyűlik, hogy hálát adjon neki.

A mai ünnep, a lateráni bazilika felszentelése, egyházi létünk lényegéhez vezet bennünket. A lateráni Szent János-bazilika Róma püspökének, a pápának a székesegyháza, és mint ilyen, az egység és a közösség jele a világ valamennyi részegyháza számára. Éppen ezért nevezik „minden templom anyjának”.

A római egyház anyasága a közösség szolgálatában nyilvánul meg, hogy minden megkeresztelt ember testvérként ismerjen egymásra az egyetlen házban. Az egyházban mindannyiunkat úgy fogadnak, mint „Isten családjának tagjait, [akik] apostolokra és prófétákra alapozott épület [vagyunk], s a szegletkő maga Krisztus Jézus. Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma” (Ef 2,19–21). Pontosan a templom képe kapcsolja össze az imént hallott olvasmányokat.

Ezzel kapcsolatban az evangélium az Úr egyik határozott tettét ismerteti: Jézus kötélből font ostorral kiűzi a kereskedőket a templomból (vö. Jn 2,15). Így akarja visszaadni az Atya házának valódi rendeltetését. Az emberiséget kezdettől fogva kísérti, hogy üzleteljen Istennel. Ez az „adok, hogy kapjak” pogány logikája, az az illúzió, hogy Isten jóindulatát elnyerhetjük, ha cserébe felajánlunk neki valamit a magunkéból. Krisztus gyökerestől kiirtja ezt a gondolkodásmódot:

Isten az Atya, aki mindig kész minden jót megadni nekünk. A templom, mely az ő jelenlétének lakhelye, így ismét az imádság házává válik valamennyi gyermeke számára.

Ebből a házból Ezekiel próféta látomása szerint a küszöb alól kelet felé folyó fakad (vö. Ez 47,1). Ez a kép gazdag jelentésű: vize egészségessé tesz mindent, amihez eljut, életet ad a teremtett világnak, és mindenféle fát gyümölcsérlelővé tesz, s termésük sosem fogy el. A víz az Arába vidéke felé folyik. A bibliai szöveg ezzel arra a Holt-tenger környéki sivatagos vidékre utal, ahol semmi sem terem, amint azt már maga az elnevezés is sejteti. A Holt-tenger vize azonban egészségessé válik: halak sokasága jelenik meg benne, és minden élőlény új életre kel. Ahol halál volt, ott most élet van; ahol betegség volt, ott most egészség van; ahol szárazság volt, ott most termékenység van.

A zsoltár megrendülő földről és a mély tengerbe merülő hegyekről beszél nekünk. E képek azt a törékenységet és zűrzavart tükrözik, amellyel az emberi életben gyakran találkozunk. Családjainknak is gyakran kell nehéz élethelyzetekkel szembenézniük: létbizonytalansággal, társadalmi nehézségekkel, bizonytalan munkakörülményekkel, családon belüli erőszakkal, fájdalmas szakítással, függőségekkel, melyek tönkreteszik a fiatalok jövőjét és rombolják a családi kapcsolatokat.

Mindezen szenvedések és válságok közepette Isten szava a remény fényével ragyog fel előttünk: Isten közöttünk van, nem kell félnünk.

„Isten az erőnk és menedékünk, biztos segítségünk, mikor szorongatnak bennünket” (Zsolt 46,2). Krisztusban, a sziklában családjaink és az egész társadalom megtalálják azt a szilárd alapot, amelyen a ház biztosan áll, és ellenáll a rátörő viharoknak (vö. Mt 7,24–27).

Amikor ma a lateráni bazilika felszentelését ünnepeljük, megemlékezünk a mennyei Atya üdvözítő jelenlétének jeléről egyházában. Az egyház, mely a Szentlélek temploma és Krisztus misztikus teste, az élő vizet, Jézust kínálja, aki megtisztítja és begyógyítja sebeinket (vö. Jn 4,14).

Az Úr körül, az ő házában családjaink is erőre kapnak, gyógyulásra találnak, és szüntelenül gyümölcsöt teremnek.

Kedves testvéreim, feltámadásával Krisztus már helyet készített nekünk szívében: fogadjátok be ezt a kegyelmet családotokba! Vele és benne minden család a valódi megújulás magjává válhat ebben az országban. Argentína történelme, kultúrája és társadalma a családban találta meg azt a forrást, amelyből a nép alapvető értékeit meríthette.

Hazátokban, ahol különféle kultúrák és népcsoportok találkoznak, a család volt az a közeg, amelyben továbbadták a hitet, az emberi erényeket, a munka kultúráját, az idősek tiszteletét, az élet védelmét és az adott szóhoz való hűséget.

Ne fogadjátok el azok véleményét, akik azt hangoztatják, hogy a keresztény család idejétmúlt; ellenkezőleg, ma minden korábbinál inkább biztos támaszt jelent korunk sokféle bizonytalansága közepette.

Nyissátok meg otthonotok ajtaját Krisztus előtt: beszéljetek gyermekeiteknek természetes módon Jézusról, és maradjatok egységben vele! Az otthon meghitt közegében a hit az élettel együtt, a legegyszerűbb gesztusok révén adódik tovább: az étkezés előtti áldás, a lefekvés előtti ima, a megbocsátás, egymás meghallgatása, az imádkozni tanító nagyszülők, a vasárnapi misére járás, a lelkigyakorlatra vagy zarándoklatra való felkészülés révén.

A család ugyanis kiváltságos helye Krisztus megismerésének és a vele való találkozásnak.

Szeretett Ferenc pápánk, aki ennek a városnak a püspöke volt, szenvedélyesen így fogalmazott: „A család arra hivatott, hogy osztozzon a mindennapos imádságban, Isten igéjének olvasásában és az eucharisztikus közösségben, azért, hogy így növelje a szeretetet, és egyre inkább a Szentlélek templomává váljék” (Amoris laetitia szinódus utáni apostoli buzdítás, 29).

Kedves családok! Arra buzdítalak benneteket, hogy legyetek az evangelizáció főszereplői. Az argentínai egyháznak szüksége van rátok. Támogassátok küldetésükben a püspököket, a plébánosokat, a lelkipásztorokat, a lelkipásztori munkatársakat, a hitoktatókat! Ez az egyház új erőre kap, és újból lelkesedés tölti el, amikor a hitből élő családok együtt imádkoznak, és teljesítik az örömhír hirdetésére szóló küldetésüket. Családjaitok így megújult termékenységet tapasztalnak meg, amikor nevelői küldetésüket „valódi szolgálatként” élik meg, „amellyel az evangélium úgy terjed és adatik át, hogy maga a családi élet válik a hit útjává, a keresztény beavatássá és Krisztus követésének iskolájává” (Szent II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 39).

A Lujáni Szűzanyára és férjére, Szent Józsefre bízzuk valamennyi családunkat. Éppen a názáreti Szent Családban talált otthonra Isten Fia a világban! Jézus Krisztus áldjon meg bennünket, hogy a mi otthonaink is az ő jelenlétének templomai legyenek!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír