Leó pápa a kilikiai örmény katolikoszhoz: Egyházatok hivatása az egység építése

XIV. Leó pápa – 2026. május 20., szerda | 18:34

XIV. Leó pápa május 18-án, hétfőn a dolgozószobájában fogadta I. Aram katolikoszt, a Kilikiai Örmény Katolikátus vezetőjét és kíséretét. Hozzájuk intézett beszédében a Szentatya elismeréssel szólt arról, hogy a katolikátus „különböző népek és kultúrák találkozási pontján fekvő székhelye régóta ismert az ökumenikus hivatásáról, különösen is a római egyházzal való kapcsolatában”.

A találkozó végén XIV. Leó pápa és I. Aram katolikosz együtt imádkozott a VIII. Orbán-kápolnában.

A Kilikiai Örmény Katolikátus az ősi Örmény Apostoli Egyház önálló, autokefális része, székhelye a libanoni Antelias.

A kötelék: tarzuszi Pál

„Kegyelem és békesség legyen nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól” (Ef 1,2) – Pál apostolnak ezen szavaival köszöntötte Leó pápa a kilikiai örmény katolikoszt. „Lehet-e erősebb lelki kötelék egyházaink között, mint az a kötelék, amely Pál apostol révén fűz össze minket, aki a kilikiai Tarzuszban született, és itt, Rómában nyerte el a vértanúság koronáját?” – fogalmazott a Szentatya, hozzátetéve: „Szent Pálra, az egyházak közösségének legkiválóbb apostolára bízom a római zarándoklatodat.”

A pápa ezután megemlékezett Szent IV. Nerzesz örmény katolikoszról, akit az ökumenizmus úttörőjének lehet tekinteni, és akit a közelmúltban felvettek a Római Martyrologiumba, ami újabb példája a „szentek ökumenizmusának”, amely máris egyesíti az egyházakat.

Szent IV. Nerzesz 1102-ben született Kis-Örményországban, és Kilikiában halt meg 1173-ban. Az Örmény Apostoli Egyház egyik legsokoldalúbb, a latin kultúrkörben is elismert képviselője. Nem véletlenül kapta a snorháli, „kegyes, tehetséges” nevet: nemcsak kiváló főpásztor, hanem kimagasló teológus, író, rétor, fordító, zeneszakértő, kalligráfus is volt.

1120-ban pappá, majd 1127-ben püspökké szentelték, a katolikosz titkáraként szolgált. 1166-ban katolikosszá nevezték ki. I. Mánuél Komnénosz bizánci császár, Szent Piroska fia Kilikia trónjára is szemet vetett, és ezt nemcsak fegyverrel, de azzal is szerette volna elérni, hogy az örményeket át akarta téríteni a bizánci rítusra. Ennek a törekvésnek Nerzesz katolikosz mesteri apologetikával állt ellen.

IV. Nerzesz a liturgikus imaórák megújítója, himnuszköltő, a keresztény egység híve és fáradhatatlan szolgálója volt. Számos egyházi éneke került be az örmény kánonba, különösen a szentek tiszteletére írott gyűjteménye. Szórakoztató, találós versikéket is írt. Leghíresebb a Jézus, a Fiú című epikus költeménye, legköltőibb műve a Siralom Edessza elestén című eposz, amely a város muszlim ostromát és tragikus elestét írta le saját öccsének elbeszélése nyomán. Műveiből Tandori Dezső fordított magyar nyelvre.

(Forrás: Magyar katolikus lexikon)

Élő, különleges kapcsolat a középkor óta Róma és Kilikia között

A kilikiai katolikátus és a Római Katolikus Egyház között lévő különleges kapcsolat a középkorban rendkívül intenzív volt, míg a 20. században, főként a II. Vatikáni Zsinat után tovább erősödött. Leó pápa felidézte, hogy vendégének tiszteletreméltó elődje, I. Khoren katolikosz volt az első keleti ortodox főpásztor, aki a zsinat után, 1967 májusában Rómába látogatott.

I. Aram fáradhatatlan buzgalmával tűnik ki az egységtörekvésben, mind saját egyházában, mind a Közel-keleti Egyházak Tanácsában, melynek egyik alapítója, mind pedig nemzetközi szinten, így az Egyházak Világtanácsában, ahol fontos tisztségeket töltött be. Leó pápa kifejezte háláját mindazért, amit I. Aram katolikosz a Katolikus Egyházzal való kapcsolatok előmozdításáért tesz, valamint a római egyház iránti közelségéért.

I. Aram katolikosz az egység elkötelezett előmozdítója

A Szentatya különösen hálás a katolikosznak a személyes elkötelezettségéért, amellyel előmozdítja a két egyház közötti teológiai párbeszédet, amely 2003 óta folyik a katolikus egyház és a keleti ortodox egyházak közötti teológiai párbeszédre létrehozott nemzetközi vegyes bizottság keretében. Már három fontos dokumentumot tettek közzé az egyház természetéről és küldetéséről, az őskeresztény egyház közösségéről, valamint a szentségekről. A pápa őszintén reméli, hogy a közelmúltbeli nehézségek ellenére ez a párbeszéd megújult erővel folytatódik, hiszen

a hit egysége nélkül nem lehet helyreállítani a közösséget az egyházak között.

Libanon az egység jelképe

Leó pápa szívesen emlékezett a tavaly decemberben Libanonban tett látogatására, mely ország a kilikiai örmények hazája is. Libanon azért is oly kedves számára, mert ez az ország megmutatta az egész világnak, hogy különböző kultúrájú és vallású emberek is képesek egy nemzetként együtt élni, még akkor is, ha jelenleg nehéz próbatételekkel néznek szembe.

Most, amikor Libanon egységét és integritását ismét fenyegetés éri, az egyházak között meg kell erősíteni azokat a testvéri kötelékeket, amelyek nemcsak a keresztényeket kötik össze, hanem más közösségek testvéreit is a közös hazájukban.

Leó pápa biztosította vendégeit napi imájáról a libanoni népért és a közel-keleti egyházakért. A pünkösd ünnepét megelőző napokban, miközben a Szentlélek kiáradásának befogadására készülődik az Egyház, Leó pápa háláját fejezte ki azért, hogy a találkozó után közösen imádkozhatnak a Szentlélekhez, az Úrhoz és Éltetőhöz, az élet adományozójához, hogy adja meg az egység ajándékát, a tartós békét, és hogy újítsa meg a föld színét.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

#Ázsia és Közel-Kelet #ökumené #ortodox #Vatikán #XIV. Leó pápa

Kapcsolódó fotógaléria