Leó pápa a Rómában élő koreai egyházi személyeknek: A misszió reményt ad

Leó pápa beszéde kezdetén koreai nyelven köszönt vendégeinek. Úgy fogalmazott, hitük Péter és Pál apostolok tanúságtétele helyén új missziós lendületet kaphat. „Messziről érkeztetek, de itt, Rómában otthon vagytok” – mondta a pápa.

A koreai egyház egyedülálló története

Koreában az egyház története valóban egyedülálló, hiszen a hit spontán módon sarjadt ki, és az igazság őszinte keresése révén fejlődött olyan világi emberek által, akik ismerték a keresztény írásokat, és többet akartak megtudni Jézus Krisztusról. Ebből a keresésből született a keresztség utáni vágy, és a keresztségből egy olyan közösség támadt, amely az ősegyházra emlékeztet, és két szóval jellemezhető: emlékezés és remény.

A keresztény emlékezet hálaadás Isten tetteiért, és felelősség mindazért, amit ránk bíz. A remény nem puszta optimizmus, hanem annak bizonyossága, hogy Krisztus feltámadt.

A koreai egyház a mártírok tanúságtételére épül. Történelme során a hívő nép rendkívüli lelki erőről tett tanúbizonyságot: elviselte az üldöztetést, a háborút, a szegénységet és a megosztottságot, tudva, hogyan kell újra felkelni és előre tekinteni.

A keresztény kitartás az a képesség, hogy a megpróbáltatásokat elviseljük, a remény elvesztése nélkül, és anélkül, hogy a szenvedés megkeményítené a szívet – emelte ki a pápa.

A megbékélés embereinek kell lenni

A vértanúk tisztelete révén hitük tovább él a mában, miként azt Tiszteletreméltó Thomas Choe Yang-eop példája mutatja, akit a „verejték mártírjaként” tartanak számon. Tizenegy éven át fáradhatatlanul járta Korea útjait, hogy elérje a távoli és rejtett keresztény közösségeket, elvigye nekik Isten igéjét és a szentségeket; egész életét e szolgálatnak szentelte. Tanúságtétele arra emlékeztet minket, hogy

létezik olyan rejtettebb vértanúság, melyben a hívő nap mint nap felajánlja életét, ami egyúttal minden keresztény hivatása.

Az ehhez szükséges erő a Jézus Krisztussal való barátságból fakad, aki azt mondta tanítványainak: „Barátaimnak hívtalak titeket” (Jn 15,15). „Kedves papok, szerzetesek és szerzetesnők, becsüljétek meg ezt a barátságot! – buzdított Leó pápa – Tápláljátok az az Eucharisztiával, az ige hallgatásával, az imádsággal és az Úr előtti csenddel. Vele együtt fedezzük fel újra hivatásunk örömét, és tanuljunk meg úgy szeretni, mint ő!”

A Koreai-félsziget fájdalmas megosztottságával kapcsolatban azt kérte az egyházi személyektől a Szentatya, legyenek mindig a megbékélés építői, akik egységesek, a béke kézművesei és az imádság emberei.

Az egykor missziós ország mára a misszionáriusok szülőföldjévé vált, elődeik hite és áldozata értékes gyümölcseként, mivel az emlékezés missziót szül, a misszió pedig reményt ad.

A mártírok továbbadják a hitet az új generációknak

A következő ifjúsági világtalálkozó, aminek Szöul ad otthont, mindezt láthatóvá teszi. A világ minden tájáról érkeznek fiatalok egy olyan földre, ahol az evangélium a mártírok tanúságtétele által növekedett. Leó pápa szeretné, hogy a fiatalok jövő évi világtalálkozója, egyúttal találkozás lenne az emlékezet és a jövő között is: a mártírok továbbadják a hitet az új generációknak, a fiatalok pedig befogadják, hogy elvigyék a világ minden tájára – zárta beszédét Leó pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír