Leó pápa a spanyol hatóságokhoz: Hagyjunk fel a társadalmi valóságot megosztó narratívákkal!

A királyi palotában államfőnek kijáró tiszteletadással fogadták Leó pápát. A spanyol királyi lovas testőrség kísérte a palotaudvarba a Szentatyát, ahol a királyi család várta. A pápai és a spanyol himnusz alatt huszonegy ágyúlövés köszöntötte a vendéget, akit VI. Fülöp király és Leticia királyné nagy tisztelettel kísért a palotába. A spanyol királyi palotában Leó pápa és a spanyol királyi pár magánmegbeszélést folytattak.

Ezt követően a királyi család jelenlétében a spanyol hatóságokkal, a polgári élet képviselőivel és a diplomáciai testület tagjaival találkozott a Szentatya a királyi palota oszloptermében.

XIV. Leó beszédében mindenekelőtt megköszönte a meghívást – abba az országba, melynek első evangelizátora Jakab apostol volt. Ez a kapcsolat teológiai jelentőségű, mert kifejezésre juttatja, hogy a helyi Egyház folytonosságban áll a pünkösdi apostoli küldetéssel – mondta a pápa. – A keresztény hit és e föld közötti ősi kapcsolat mélyen formálta annak kultúráját, mely reményt és iránymutatást jelent a mai kihívások között is.

A spanyol szenvedélyes nép, szereti az életet, és ezt meg is mutatja – fogalmazott Leó pápa, hangsúlyozva: azért jött közéjük, hogy megerősítse a hívők hűségét az evangélium iránt, valamint a nemzet különböző csoportjai közötti mélyebb megbékélést és együttműködést, amit a találkozás kultúrája mozdít elő.

Az eszme és valóság kétpólusú feszültségében a kettő között állandó párbeszédre van szükség, elkerülve, hogy a képzelet elszakadjon a valóságtól – emelte ki a Szentatya; két olyan személyiségre utalt, akik öt évszázada segítik az ország egyházi életét és sokak lelki keresését.

Keresztes Szent János és Avilai Szent Teréz az isteni misztérium iránti szenvedélyükben barátokká váltak – emlékeztetett XIV. Leó. – Misztikájuk nyitott szemű, vagyis nem idegen a történelemtől; éppen ellenkezőleg: a kérdések gyökeréhez, a valóság szívéhez vezet. Különösen a változások értelmezésében és a korunkat oly sötétté tévő feszültségek elviselésében segít nekünk az éjszaka témája, amely oly kedves Keresztes Szent Jánosnak, aki a fény iránti szomjúságában paradox módon megtanulta értékelni a sötétséget, amikor a lélek megszabadulhat attól, amit tudni és birtokolni vél, és ami ma is segíthet az értelem sötétségének és az érzelmek heves kitörésének kezelésében – fogalmazott a Szentatya. – Hiszen

ma is éppúgy szükségünk van olyan emberekre, akik a sötétben meglátják a fényt, a végben a lehetséges kezdetet, mely kivezet minket az éjszakából.

Avilai Szent Teréz ugyanezt az utat a belső várkastély képével írja le: ahogy szobáról szobára haladunk a legbelsőbb hely felé – vagyis mindannyian a saját szívünk felé, az igazság szentélye felé –, a tér kiszélesedik, az elme megnyílik, az ellentmondások feloldódnak, a feszültségek eloszlanak, a többiek helyet kapnak, az univerzum otthonná válik. Ez egy radikális megnyílás az egészen más és a mindig új felé, ami akkor valósul meg, amikor visszatérünk önmagunkba – fejtette ki Leó pápa, hozzátéve, hogy az emberi lénynek ezen dimenziója okán a vallás- és lelkiismereti szabadságot védeni kell.

Szükségünk van kultúrára, lelkiéletre, szabad és minőségi oktatásra, transzcendenciára. Ehhez pedig szobáról szobára kell előrehaladni, egészen addig a pontig, ahol az igazságosság és a béke összefonódik – mondta a Szentatya. – A Katolikus Egyház az emberi szív ezen vágyának szolgálatában áll. Nem kényszerítő módon, hanem az evangéliumi tanúságtétel révén, melyet számtalan mártír és szent igazol, és ma is készen áll arra, hogy egy olyan nép jövőjének szolgálatába álljon, amely a megbékélést és a békét keresi.

XIV. Leó ezért mindenkit arra kér, hogy hagyjon fel a társadalmi valóságot és a történelmet megosztó, polarizáló narratívákkal, és a terméketlen leegyszerűsítések helyett törekedjen a komplexitás gyümölcsöző megértésére. A pápa ebben látja Európa sajátos hivatását, amelyben Spanyolországnak eredeti és alapvető szerepe van. Ez az az ajándék, amelyet az öreg kontinens adhat a világnak, ha fiatal akar maradni – hiszen fiatal az, aki úgy érzi, hogy van jövője és küldetése. Éppen ezért főként a gazdasági, politikai és intézményi felelősöknek minőségi ugrásra van szükségük, irányváltásra, hogy iskolákba, egyetemekbe és kutatásba, valamint a helyi közösségekbe fektessenek be a kulturális közvetítés érdekében.

Az iszlám az Ibériai-félszigeten hosszú ideig politikai, kulturális és vallási valóságot jelentett. Ezt nemcsak konfilktusok, hanem az a törekvés is jellemezte, hogy a keresztények, a muszlimok és a zsidók között lehetőséget teremtsenek a kapcsolatnak, a párbeszédnek és az igazság értelméről szóló eszmecserének – emlékeztetett a Szentatya. – X. Bölcs Alfonz fordítóiskolájában a három valláshoz tartozó tudósok együttműködtek az arab, görög és zsidó gazdag örökség fordításában, hozzájárulva olyan szövegek terjesztéséhez, mint Averroes (1126–1198) és Maimonides (1138–1204) filozófusok művei. Különösen Córdoba és Toledo városai váltak a nyelvek, vallások közötti közvetítés helyszínévé.

Ahogy e föld egy másik nemes fia tanította: a megpróbáltatások és a kudarcok során lehetőség nyílik mindent átgondolni. Loyola Szent Ignác rendelkezett ezzel a bátorsággal, amikor szívének szomorúságaira és vigaszára figyelt a valóságot és a képzeletet megkülönböztető gyakorlat során, melynek eredményeként a fegyvereket a békével, a hatalmasságokat pedig a szentekkel cserélte fel – idézte fel Leó pápa. – Megértette, hogy az a jó, amely vonzotta, nem utópia, és így válsága kegyelemmé változott.

Ugyanez történhet azokkal az „új dolgokkal” is, amelyek ma zavarnak minket, és amelyekkel kapcsolatban érzékenységünk jelenleg megosztott. „Kerüljük a megalázó vagy ellentétet keltő szavakat. Válasszuk a megvilágosító egyértelműséget és az utakat megnyitó őszinteséget. Ne áldjuk meg a naiv lelkesedést, ne tápláljuk a terméketlen félelmeket. Inkább mutassunk rá a megkülönböztetés kritériumaira – az ember méltósága, a javak egyetemes rendeltetése, a szegények melletti elkötelezettség, a közös otthon gondozása, a béke –, és ültessük át ezeket a gyakorlatba, mint a felelős tervezés, az emberi és társadalmi hatások értékelése, a legkiszolgáltatottabbak bevonása, digitális írástudás, az igazságosságra és a békére irányuló kutatás és ipar” – ahogy erről a Szentatya a Magnifica humanitas enciklikájában írt.

Beszéde végén Leó pápa elismerését fejezte a vendéglátó ország iránt a nemzetközi jog és a sokoldalú kapcsolatok terén mutatott hűségéért, amely a béke és a népek közötti szolidaritás iránti aktív elkötelezettségben nyilvánul meg. Ugyanakkor arra biztatott, hogy az országon belül is ápolják a párbeszédet és a társadalmi barátságot, a jövőt tervezve pedig vegyék figyelembe a szegények és a fiatalok szempontjait, hogy az autonómia és az egység iránti igényeiket pozitív harmóniába fordítsák, és támogassák az európai egyesülés folyamatát – nem más hatalmakkal szemben, hanem az egész emberi család számára adott ajándékként.

„Isten áldja Spanyolországot!” – zárta a spanyol királyi családhoz és az ország hatóságaihoz, a polgári élet képviselőihez és a diplomáciai testület tagjaihoz intézett beszédét XIV. Leó pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír