Leó pápa: A szépség Istenhez vezet – Bocelli és nehéz sorsú gyerekek énekeltek Castel Gandolfóban

A zene elvezethet a misztérium küszöbén túlra. Mert

ahogyan az, aki egy patak partján halad, eljut annak forrásához, úgy a dal szépsége is elkísérhet Isten felé, kielégítve az értelem és a boldogság iránti szomjat, amelyet a világ nem képes csillapítani

– ezt a képet mutatta fel XIV. Leó pápa a Békehimnusz találkozón mondott elmélkedésében, a Matuzsálem névre keresztelt, évszázados nagy tölgyfa árnyékában. Felelevenítve az Írások „angyalokból és szentekből álló kórusait”, az egyházfő megjegyezte, hogy ők nem „szó szerint folyamatosan énekelnek”: igazi harmóniájuk Isten közös szemléléséből fakad, amelyre a földi zene is elvezethet.

Együtt a Szentföldről, Ugandából és Olaszországból

A Laudato si’ Felsőfokú Képzési Központ és az Andrea Bocelli Alapítvány által kezdeményezett esemény Assisi Szent Ferenc tranzitusa nyolcszázadik évfordulójának ünnepségsorozatába illeszkedett. A rendezvény során felolvasott szövegek felelevenítették Szent Ferenc műveit, például a Naphimnuszt, emellett bibliai részleteket és a pápák szavait. Leó pápa az „öröm eseményének” nevezte a találkozót, amelyen Bocelli és az ABF Voices kórus énekelt, amelyet 164, a Szentföldről, Ugandából és Olaszországból származó gyermek és fiatal alkot. Hangjukat ugyanaz a szenvedély köti össze, de egyben nehéz történeteket is hordoznak, amelyeket gyakran háború, szegénység és szenvedés fémjelez. XIV. Leó megjegyezte, hogy gyönyörű énekük a több nyelven felolvasott záróimával együtt tanúsítja, miként képes a zene a különböző hangszíneket olyan harmóniában egyesíteni, amelyben mindenki egyedileg járul hozzá az egészhez. Ebben az értelemben

a kórus az összhang és az együttműködés szimbólumává válik.

Valami, ami nagyobb az egyénnél

A Szentírásban említett kórusokra hivatkozva a pápa megjegyezte: egységük abból fakad, hogy Istenben találják meg a „boldogság teljességét”. „Éneklés közben észrevettétek, hogy a zene mindannyiunkat bevont egy új tapasztalatba, valami olyanba, ami nagyobb volt annál, mint amit mindegyikünk egyedül létre tudott volna hozni?

Ez a szépség megtapasztalása. Új horizontot nyit meg előttünk, és felébreszti bennünk a vágyat, hogy elébe menjünk.”

Mintha a patakot a forrásáig követnénk

E nyitottság felé mozdulni azt jelenti, hogy nem csupán „valamit”, hanem „Valakit” fedezünk fel. „Pontosan úgy, ahogyan követhetünk egy patakot egészen a forrásáig, úgy hív minket a zene szépsége is arra, hogy találkozzunk Vele, aki maga a Szépség. Ezért ápoljátok továbbra is azokat az ajándékokat, amelyeket Isten adott nektek, és hagyjátok, hogy Hozzá vezessenek titeket.”

A világ nem csillapítja az élet értelme iránti szomjúságot

Az egyházfő tudja, hogy a fiatalok keblében „nyugtalan szív” dobog, amelynek csak az Úr adhat megnyugvást, aki „minden, amit az életben keresünk”. „Ne feledjétek, hogy nagy dolgokra lettetek teremtve, és hogy az egész világ nem elég ahhoz, hogy csillapítsa az élet értelme és a boldogság iránti szomjatokat.”

„A Szentatya szeret titeket és imádkozik értetek”

Az új nemzedékeket Leó pápa biztosította: „A Szentatya szeret titeket és imádkozik értetek, a családotokért és az országaitokért.” Ez a gondolat a békéért való fohásszá is válik, hogy a béke uralkodhasson „a világ mindazon helyein, amelyek továbbra is szenvednek az erőszak miatt”. A fiatal résztvevők számára a pápával közös ima egy tíznapos út csúcspontját jelentette, amely során a kóristák és a nevelők a képzés és a testvériség élményében osztoztak egymással, az éneklés művészetén keresztül.

Az Andrea Bocelli Alapítvány elkötelezettsége

Az egyházfő végül az Andrea Bocelli Alapítvány képviselői felé fordult, akik nehézségekkel küzdő fiatalokért munkálkodnak. „A zene ereje által hozzájárultok az Egyház küldetéséhez, hogy előmozdítsa minden ember teljes körű fejlődését, a közjó szolgálatában. Isten áldja meg erőfeszítéseiteket.”

Matuzsálem árnyékában

Az imatalálkozót Fabio Baggio bíboros nyitotta meg, akit 2026. szeptember 1-jei hatállyal lett az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériuma proprefektusa és a Laudato si’ Felsőfokú Képzési Központ főigazgatója. A zenei rész előtt egy olyan tanúságtevőről szólt, aki éppoly különleges, mint amilyen csendes. Matuzsálem, a már említett tölgyfa, amely – amint a bíboros mondta – a kertek történelmében gyökerezve minden ember közös felelősségére hívja fel a figyelmet: „Megőrizni azt, amit ajándékba kaptunk, hogy továbbra is életet és reményt szüljön a jövő nemzedékek számára.” Olyan kötelezettségvállalás ez, amelyet meg kell tartani, hogy az utánunk érkezők is részt vehessenek a szépség keresésében és felfedezésében, amelyet Szent Ágoston – emlékeztet Baggio – felejthetetlen szavakkal fogalmazott meg: „Későn szerettelek meg téged, végtelen szépség, későn szerettelek meg, te oly régi és olyannyira új szépség!” A bíboros köszönetet mondott Leó pápának a jelenlétéért, ami emlékeztet arra, hogy a béke továbbra is „olyan küldetés, amelyet mindannyiunkra bíztak”.

Teremtés, béke, emberi méltóság és hit

Az esemény első részét a Teremtésnek szentelték, a Panis angelicus, valamint a Dolce sentire című énekek hangzottak el, amelyeket Bocelli a kórussal együtt adott elő. Ezután Alessandra Smerilli nővér következett, akit 2026. szeptember 1-jei hatállyal neveztek ki az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériumának prefektusává; részletet olvasott fel a Naphimnuszból, abból a műből, amelyet Assisi Szent Ferenc a természet megünneplésére írt. Ezt követően Baggio bíboros a Teremtés könyvének első fejezetéből néhány verset olvasott fel, angol nyelven.

A Békehimnusz rendezvény második részét a népek közötti harmóniának szentelték. Gianni Rodari Kijev holdja című költeményének megzenésített változatát énekelte el a kórus, majd egy Assisi Szegénykéjének tulajdonított ima következett, amelyet Francesco Ielpo szentföldi kusztos olvasott fel.

A harmadik rész az emberi méltóságra összpontosított, az ABF Voices adta elő a Singing All Together című éneket, majd Raffaella Petrini nővér, a Vatikánvárosi Állam Kormányzóságának elnöke olvasott fel egy részletet Ferenc pápa Fratelli tutti kezdetű enciklikájából. Flavio Pace érsek, a Keresztény Egység Előmozdítása Dikasztériumának titkára felolvasott néhány mondatot Szent VI. Pál pápa 1965. október 4-én az Egyesült Nemzetek Szervezeténél mondott beszédéből, John Kennedy érsek, a Hittani Dikasztérium fegyelmi részlegének titkára pedig egy részletet Szent II. János Pál pápának a Hágai Békepalotában, a Nemzetközi Bíróságon 1985. május 13-án elhangzott beszédéből.

A negyedik és egyben utolsó rész, amelyet a hitnek és az egységnek szenteltek, Gaelic Blessing fellépésével kezdődött, majd Manuel Dorantes atya, a Laudato si’ Felsőfokú Képzési Központ ügyvezető igazgatója olvasott fel egy részletet János evangéliumának 20. fejezetéből.

A gyermekek imája

A pápa elmélkedése után a jelen lévő gyermekek elmondtak egy imát különböző nyelveken: „Atyánk, gyermekek vagyunk, azt kérjük csak, hogy játszhassunk, ezért teremtettél nekünk egy csodálatos kertet, ahol boldogan élhetünk, elmerülve a te szeretetedben, harmóniában minden teremtményeddel, akikről Szent Ferenc azt tanította nekünk, hogy testvéreinknek nevezzük őket. Nem tudtuk megőrizni a kertet, és a benne lakozás öröme a tőled való félelemmé vált, s elrejtőztünk. De a te szereteted – mint amikor bújócskázunk – megtalált minket: Jézus a keresztfán hozott áldozatával békét teremtett közöttünk, helyreállította a közösséget veled, egymással és minden teremtménnyel.

Kérünk Téged, taníts meg minket megőrizni a kertet, hogy boldogan élhessünk.”

Az esemény a Miatyánk elimádkozásával, békeöleléssel és az apostoli áldással folytatódott, majd Bocelli és a kórus elénekelte az Amazing Grace-t, végül átadták a pápának a gyermekek által készített, saját földjükről származó ajándékokat.

Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Fotó és videó: Vatican Media

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír