A Szentatyát Madrid metropolita érseke, José Cobo Cano bíboros fogadta, valamint két gyermek, akik virágot nyújtottak át neki.
A bevezető éneket követően, Madrid bíboros érseke köszöntötte a pápát.
Elhangzott egy könyörgés és egy evangéliumi szakasz, majd a Szentatya mondta el beszédét. Ezt követte az aranyrózsa átadása. A szertartás az Almudenaként tisztelt Szent Szűz himnuszával, közös imával, az apostoli áldással és záróénekkel ért véget.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.
Köszönöm Őeminenciájának, Madrid érsekének a hozzám intézett szavait.
Szeretettel köszöntelek benneteket, testvéreim, akik ma örömmel és buzgósággal csatlakoztok az Almudenaként tisztelt Szűzanyának, e főegyházmegye anyjának és oltalmazójának szóló tiszteletadáshoz, melynek során lábához helyezem az aranyrózsát, a pápa Szűz Mária iránti gyermeki szeretetének jelképeként.
Számtalan madridi nemzedék tisztelte az évszázadok során Szűz Máriának ezt az ábrázolását, aki karjában tartja és nekünk mutatja isteni Fiát. A hagyomány szerint, amikor nehéz idők sújtották a keresztény közösséget, hogy megóvják a Szűzanya szobrát, a városfal egyik részében rejtették el, ahol hosszú ideig rejtve maradt, mígnem a fal egy részének csodálatos leomlása után sértetlenül került elő.
Ez az ősi, mindnyájatok által oly mélyen átélt Mária-tisztelet annak az erős gyökereket eresztett kereszténységnek a jele, amely jellemez és éltet benneteket, ugyanakkor annak a nagy reménynek is, amely továbbra is erőt ad nektek az előrehaladáshoz. A fal leomlásának köszönhetően történt meg az anya és népe újbóli találkozása. Ez a tény gondviselésszerű, mert arra az útra mutat rá, amelynek végjárására szent Anyja által Jézus hív bennünket.
Első pillantásra egy leomló fal zajt, káoszt és felfordulást okoz; ámde új tereket is megnyit, lehetőségeket ad és újrakezdésre ösztönöz.
Mai társadalmainkban még mindig sok olyan fal létezik, amely nem védelmez, hanem megoszt, eltávolít és elszigetel. És néha, amikor arra gondolunk, hogy ledöntésükkel olyasmivel kellene szembenéznünk, amit nem szeretünk, inkább megelégszünk azzal, hogy megtámasszuk őket, vagy – még gyakrabban – figyelmen kívül hagyjuk őket.
Az Almudenaként tisztelt Szűzanya azonban jelenlétével és oltalmának bizonyosságával másra tanít bennünket:
ahhoz, hogy valami újat, szépet és maradandót alkossunk, készeknek kell lennünk a falak lerombolására, mert az út újrakezdéséhez olyan terekre van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy meglássuk a horizontot.
Abban a meggyőződésben, hogy az Úr együtt jár szent népével, meghallgatja félelmeit és szeretettel fogad minden jóra irányuló törekvést,
arra buzdítalak benneteket, hogy ne lankadjatok a hitről szóló tanúságtételben, hogy szemlélhessétek az Atya szeretettervét; ne lankadjatok a szeretetről szóló tanúságtételben, hogy egyetlen testvéri családdá váljatok; és ne lankadjatok a reményről szóló tanúságtételben, hogy megtartson benneteket a világban végzett tevékenységetekben.
Az ebben a székesegyházban különösen tisztelt Almudenának, a Magnificat szüzének példája és közbenjárása által – aki továbbra is hirdeti az Úr nagyságát és ujjong Istenben, az ő Üdvözítőjében – őrizze és erősítse meg az Úr a Jézus és az egyház iránti szereteteteket, hogy
olyan kapcsolatok építőivé váljatok, amelyek helyreállítják a közösség, a testvéri szeretet és az egyetértés egyetemes nyelvét.
És magamévá téve a neki szentelt himnusz néhány szavát, anyai szeretetének hathatós segítségére bízlak benneteket:
Szűz Mária, szentséges Almudena,
a Megváltó szűz anyja,
ég királynője, a szeretet anyja,
oltalmazó palástod alatt, egyszerű szűz,
gyermekeid oltalmat keresnek,
szerető anya, Isten temploma,
oltalmazz bennünket, Miasszonyunk,
segíts, hogy a béke építői
és a kiengesztelődés eszközei legyünk!
Ámen.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria















